Megjelent a Marie Claire első digitális lapszáma, amelynek címlapja Magyarországon először mesterséges intelligencia segítségével készült. Tisztázzuk is rögtön azt, amire biztosan sokan kíváncsiak: ha ránézünk a címlapra, hány százalékban látjuk a valódi Csobot Adélt, és hány százalékban az AI munkáját?
Azt mondanám, hogy 50 százalék a valóság és 50 százalék a mesterséges intelligencia. Tényleg Csobot Adélt láthatjuk a címlapon, azokkal a módosításokkal, amelyeket az AI eszközölt rajta. Megváltoztatta például Adél arckifejezését, azt, hogy merre néz, de megváltozott a haja és a fotó háttere is.
Hogyan lehet elképzelni a mesterséges intelligenciával való közös munkát? Miként készült el ez a címlap?
Mint ahogy egy klasszikus címlap esetében is, ezúttal is volt egy fotózás. Azzal a különbséggel, hogy most a sminkre, a hajra nem kellett túl sok időt fordítanunk, egy egyszerű sminket és frizurát készítettünk Adélnak, valamint ruhákat sem válogattunk le, egy szimpla fehérneműszerű bodyt kapott. Tudtuk ugyanis, hogy a sminket, a hajat, a ruhát majd az AI fogja Adél számára kialakítani. Mint minden alkalommal, most is többféle beállítással készítettünk képeket, bár később rájöttünk, hogy feleslegesen. Elég lett volna egy szemből készült fotó és egy félprofil, az AI ugyanis Adél mozgását, a beállításokat is átalakította. Adél AI képeinek elkészítéséhez a Midjourney nevű mesterséges intelligencia programot használtam, ez jelenleg a legmenőbb, ebben van a legtöbb lehetőség. A Midjourney-be töltöttem fel az Adélról készült képeket és elkezdtem az AI-nak parancsokat adni arra vonatkozóan, hogy mit változtasson a képen, mivel egészítse ki. A probléma csak az volt, hogy az AI által átalakított képeken elsőre Adél egy cseppet sem hasonított saját magára.
Milyen parancsokat adtál, mit szerettél volna elérni, és miért lett végül felismerhetetlen az eredmény?
Olyan parancsokat adtam, amit látni szerettem volna a képen. Tehát, például legyen természetes, legyen rajta nyár, tengerpart, Gucci ruha… Egy hangulatot, egy környezetet szerettem volna adni a fotónak, miközben Adél arcvonásait, vagy testfelépítését nem szerettem volna megváltoztatni. Az AI mégis automatikusan megváltoztatta a teljes kinézetét, és az így kapott végeredmény csak nagyon picit hasonlított az eredeti Adélra. Ezután találtam egy kiegészítőt a programhoz, egy InsightFaceSwap nevű botot, amivel az AI által generált arcot ki tudtam cserélni az Adélról készült fotón lévő arcra. Ez már nagy előrelépés volt, de a vonásait még így is megszépítette. Ha megnézed a képeket, olyan, mintha mindegyiken az Instagramról is jól ismert szépítő filter lenne az arcán. Minden fotóra automatikusan ráteszi az AI ezt a filterhatást, ezért a végeredményt egyelőre még nem tudjuk teljesen természetessé, valósághűvé tenni. De az is érdekes volt, hogy mindig újra és újra parancsba kellett adnom, hogy a haja barna és hullámos legyen, egyébként teljesen más frizurát csinált. Összesen 800 verzió készült, amit nagyon megszűrtünk és leválogattunk belőle 30 darabot. Ebből a 30-ból választottuk ki azokat a fotókat, amelyeket végül használtunk – de úgy, hogy még a legjobbakat is utómunkázni kellett a Photoshopban.
Még ekkor sem tudott tökéleteset alkotni az AI?
Az a baj, hogy a mesterséges intelligencia számára van egy nőideál, egy kinézet, amit mindenáron meg akar jeleníteni a képeken. Mindegyik fotón megnövelte a mellméretet, megnyújtotta az alakot, topmodellt csinált Adélból.
Akkor tényleg szexista a mesterséges intelligencia, ahogy arról már korábban is cikkeztek. Gyakorlatilag egy sztereotipikus férfi vágyálmot szeretett volna létrehozni?
Igen, pontosan. Hiába adtam neki a összes létező parancsot arra vonatkozóan, hogy ne változtasson az alakján, hogy ne szépítse az arcát, akkor is megcsinálta. Szóval ezek után még mindenképpen utómunkára volt szükség. Az utómunkát Photoshopban csináltam, mégpedig úgy, hogy egymás mellé tettem a kiindulási képet illetve az AI által generált képet és próbáltam egy hibrid megoldást létrehozni. Érdekesség, hogy a Photoshop béta verziójában is van már beépített AI, és pont a Midjourney. Én is ezt használtam az utómunkára, és meglepő módon itt már jó irányban korrigálta a képeket, és nagyon meg is könnyítette az utómunkát.
Milyen egyéb nehézséggel kellett megküzdened a közös munka közben?
Több szempontból is lehetett érezni, hogy most még nagyon gyerekcipőben jár ez a technológia. Hiába adtam például parancsba, hogy válasszon Adélnak egy ruhát a 2023-as Chanel couture kollekcióból, ezt még nem tudta megcsinálni. Annyira volt képes, hogy amikor beírtam, hogy Dolce&Gabbana, akkor a márkára jellemző motívumú ruhákat adott Adélra. De kifejezett kollekciókat még nem tudott felismerni. Nagyon sok hiba is van még benne. Nem egyszer adott például Adélnak három lábat, hat ujjat, vagy egy kilógó mellbimbót. Szóval tényleg csinál még nagyon durva dolgokat. A kezekkel és a lábakkal nagyon hadilábon áll, de erről sok helyen lehet olvasni. Ezekben a dolgokban a jövőben biztosan fejlődni fog, de a jelen állapotában emberi utómunka nélkül nem lehetne az AI-t arra használni, amire mi is használtuk.
Most még nem kell attól félnünk, hogy az AI elveszi a munkánkat?
Szerintem nem. Nagyon jó, fantasztikus képeket tud csinálni, de ha valami realisztikusat szeretnénk, arra még nem képes. De jól tudja segíteni a munkánkat, főleg ha a Photoshopba beépített AI-ról van szó. Amit az AI a Photoshopban magától felismer és kijavít, azt mi manuálisan csak több órás utómunkával tudnánk elvégezni.
A címlapfotó és a letisztult divatfotókra hajazó képek mellett készült néhány fantasy kép is Adélról. Ezek hogyan és miért születtek meg? Mi volt a koncepció?
Az AI a fantasy világában sokkal otthonosabban mozog, mint a real life-ban… A legelvetemültebb dolgokat lehet benne kreálni és a mesterséges intelligenciára jellemző, eltúlzott, giccses és természetellenes hatás is sokkal jobban működik egy szürreális és meseszerű környezetben. Volt, hogy elszabadult kicsit a fantáziám és repülő nyuszik közé, vagy éppen Alice csodaországába képzeltem Adélt, és ilyenkor végig olyan érzésem volt, hogy a program jobban élvezi a feladatot.
Abból, amit elmeséltél, nekem úgy tűnik, nem kis kockázatot vállalt a szerkesztőség azzal, hogy elkésztette ezt az AI-címlapot. Senki nem tudhatta előre, milyen eredménye lesz, milyen kép fog születni.
Igen, elég nagy lutri volt. Normál esetben úgy megyünk el egy címlapfotózásra, hogy pontos elképzelésünk van, tudjunk, mit szeretnénk megvalósítani. Itt nem volt ilyen. Hiába írsz az AI-nak mindenféle parancsot, minden alkalommal másféle képet fog csinál. És nem biztos, hogy olyan lesz, amit te elképzeltél. Nem tudtuk, milyen lesz a címlap, de az egész szerkesztőség nevében mondhatom, hogy nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel.
Fotó: Demeter Vanda AI-produkció: Békefi Eszter
Címlap-technológia: Midjourney
Főszerkesztő: Tóth-Szántó Krisztina
Integrált felelős szerkesztő: Tamás Anita
Online vezető szerkesztő: Botás Enikő
Tervezőszerkesztő: Réti Attila
Haj: Radván Simon
Smink: Nógrádi Barbara
Styling: Balogh Viktória
Szerzők: Szakácsi Eszter, Sinkó Edit, Rózsa Ágnes, Sütő Emese Franciska
