A brit Observer közölte először a kutatást, amely fellebbentette a fátylat arról, milyen állapotok között dolgoznak azok a női munkások Vietnámban, akik ruhákat és cipőket készítenek nyugati világmárkák számára. Rendszeresen szexuális zaklatásnak és erőszaknak esnek áldozatul. A Fair Wear Foundation és a Care International hétfőn megjelent kutatásához a szervezetek munkatársai három vietnámi régióban 763 női dolgozóval készítettek interjúkat. Közel felük, 43,1 %-kuk vallotta be, hogy a tavalyi év során elszenvedte az erőszak és/vagy zaklatás valamilyen formáját: a tapogatástól a megütésen keresztül a nemi erőszakig, a szerződésük megszüntetésével való fenyegetésekig. Minél fiatalabb egy munkavállaló, annál inkább ki van téve a zaklatásnak – ugyanez igaz a vendégmunkásokra. Az eredmény kapcsán azt is fontos kiemelnünk, hogy Dr. Jane Pillinger, a nemi alapú erőszak egyik szakértője (aki a kutatás egyik szerzője) beszélt arról, hogy egy hallgatási kultúra lengi körül az egész témát: sok nő meg se válaszolta a kérdéseket, mert attól félt, hogy válaszai valamilyen formában visszajutnak a munkaadóikhoz és a férjeikhez. Arról nincs hír, hogy pontosan milyen márkák termékeit készítik ezek a nők, de valószínűsítették, hogy európai és amerikai brandek is vannak közöttük.
Vietnám egyébként fontos a fast fashion szempontjából: a kormány stratégiájának része a nemzetközi márkák megrendeléseinek az országba csábítása. A vietnámi ruhaipar körülbelül 2 millió főt foglalkoztat: 80 %-uk nő. A MeToo mozgalom úgy tűnik, még nem érte el a divatipart – pedig itt lenne az ideje. Sarkalatos pont a vietnámi munkavállalók számára, hogy az ország júniusban fog tárgyalni az Európai Unióval a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeinek ratifikálásáról. (A szervezet az ENSZ szakosodott szervezete, nemzetközi munkaügyi normáival az alapvető munkavállalói jogok minimális szintjét határozzák meg, céljuk a munkavállalók alapvető szociális és munkaügyi jogainak védelme.) Itt találjátok meg az eredeti cikket.
Fotó: Profimédia – Red Dot
