Egy forgatáson találkoztunk veletek, Anna most is egy ViktoriaVarga szoknyában vagy.
Juhász Anna: Igen, sokat hordom Viki ruháit, mindig feldobnak, nagyon tetszik ez a sok szín, minta, forma. Olyan, mint egy Kassák-vers…
Színek, finom anyagok, változatos textúrák jellemzik a kollekcióidat, Viki. Mindig érdekes, honnan származik az inspiráció. Volt már olyan, hogy egy vers vagy egy irodalmi mű hatott rád tervezéskor?
Varga Viktória: Nem mondhatom, hogy eddig egyértelműen lett volna ilyen alkalom, de a fantáziámat és a világlátásomat minden bizonnyal nagyban befolyásolta, hogy mindig sokat olvastam. Eddig az építészet, a festészet és az utazások voltak a fő inspirációforrásaim a tervezés során, de már gondoltam rá, hogy egy kollekciónál irodalmi művet veszek alapul, mert nagyon érdekes, hogyan lehet különböző szemszögből értelmezni irodalmi alkotásokat. Már látom is magam előtt a debütálást, ahogy Anna élőben olvassa a részleteket a műből, miközben megjelennek a modellek a kifutón… Ez is egy megvalósult álom lenne, ami remélem, valóban megtörténik majd.
Van olyan, hogy olvasol vagy hallasz egy verset, és az egész nap veled marad?
Anna: Nekem ez az életem, reggelente verssel indul a napom, amiből születik sok bejegyzés, akár téma egy irodalmi esthez.
Viktória: Már nekem is van, és ez újabban leginkább Annának köszönhető. Imádom, hogy elindította a #mindennapegyvers mozgalmát, mindig elolvasom. Már reggel várom, mert mindig élményszerű és előfordult már többször, hogy nagyon betalált és elgondolkodtatott. A szüleimnél is egyre gyakrabban kapok le egy-egy verseskötetet a könyvespolcról, és hihetetlen, mennyire nincsenek véletlenek, mert ahol kinyitom őket, mindig találok valami érdekes mondanivalót aznapra.
Varga Viktória: „Olyan nők inspirálnak, akik mernek változtatni és a saját életüket élik”
Varga Viktória egy hosszabb kitérő után találta meg végül a hivatását és ült vissza az iskolapadba, hogy divattervező legyen. Idén végzett a KREÁ-ban, diplomakollekciója azonnal „nagyot szólt”. Most új, őszi-téli kollekciója apropóján beszélgettünk vele pályaelhagyásról, a divat művészeti értékéről, kézművességről és az újjáéledő, klasszikus nőiességről.Mit jelent számodra az olvasás, az irodalom?
Viktória: A „slow down”-t. Az elmúlt időszakban annyira sűrű az életem, hogy alig marad rá időm. Este, az ágyban fekve szoktam olvasni, de sajnos annyira fáradt vagyok általában, hogy hamar elalszom, bármennyire is érdekes a könyv. Az utazásaim során ez a legkedvesebb elfoglaltságom, és akkor ez jelenti a nyugalmat, a töltődést, a képzeletet, a kultúrát.
Anna: Boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatom, amit a legjobban szeretek: olvasni, és a könyvek élményét átadni másoknak. Az irodalom forrás és mentsvár, támasz és biztató – mikor mire van szükségünk. És persze világnézet.
Hogy lett ebből póló?
Anna: A mottónk egyre több helyen jelenik meg az elmúlt években, a követőink füzetre, bejegyzésekre teszik rá, a hashtagünk is egyre népszerűbb. Ezt nagyon jó látni, és persze minket is inspirál. Tizenöt éve dolgozom irodalmárként és tíz éves az Irodalmi Szalonom – a dupla évforduló jó apropónak tűnt, hogy megajándékozzuk magunkat és a követőinket valamivel, amivel jelezzük, kik vagyunk, hova tartozunk.
Juhász Anna nagykövetként az olvasásért
Habár épp két hónapja a 2010-ben alapított Hadik Irodalmi Szalon ezen a néven befejezte működését a budai kávéházban, Juhász Anna továbbra is otthona, Újbuda művészeti fellendülésén dolgozik majd: december 13-án Újbuda tiszteletbeli kulturális nagykövetének nevezte ki Dr. László Imre polgármester.Az irodalom világnézet pólók tervezésénél mi volt, amit szem előtt tartottál, Viki? Hogy alakult a munka Annával?
Viktória: Annával teljesen egy húron pendültünk. Alig, hogy felmerült a póló mint médium létrehozása, már szinte készen is volt. Legalábbis fejben, mert a kivitelezéshez (szitázás, kézimunka- szalagozás, pomponozás) kellett egy kis idő. Anna védjegyéhez szerettem volna én is olyan részleteket hozzá tenni, amik a tervezésem lényegét mutatják be, így jött létre egy közös mű.
Anna: Többféle póló készült, mindegyik egyszerű, de valami extra bele lett csempészve. A végeredményt nagyon szeretem – a pompon és a szalag más-más hangulatot mutat, mindkettőt fogom hordani színpadon és munkában is!
Volt már hasonló együttműködésed?
Viktória: Nem volt még ilyen, hogy valakivel teljesen más területen tevékenykedünk, és mégis közösen tudunk képviselni valamit. Azonban nagyon könnyű volt kapcsolódni az irodalom témájához, mert nemcsak a külsőnknek, hanem a lelkünknek is kell a szépség, a finomság. Számomra az is értékes, hogy ugyanaz a könyv mindenkinek mást ad. Ezt az egyediséget szeretném megragadni a tervezéseimben is.
A pólókról információt a viktoriavarga.hu oldalon, illetve az anna.irodalmiszalon@gmail.com címen kaphattok.
