A szabadság szimbóluma: fókuszban a karkötők

2020. február 25. |

A gyakran viselt láncok és pántok sokkal mélyebbre és régebbre visszanyúló történelemmel rendelkeznek, mint az gondolnánk. A gazdagság státuszszimbólumaként terjedtek el, ami elég ironikus, főleg ha a karkötők eredetét vizsgáljuk.

A rabszolgák karpántjaiból átalakult, ma már a mainstream divatban markánsan jelenlévő karkötők előszőr a szubkultúrák képviselői között ütötték fel a fejüket. Viszont napjainkban eltűnt ez az exkluzivitás, kortól és stílustól függetlenül mindannyian viselünk vagy rendelkezünk egy-egy ilyen darabbal.

A híres ékszermárka is, a Cartier Love kollekciójának ikonikus karperecei is a karkötők eredetét éltető alapdarabok. Az 1969-ben, a divatház New York-i műhelyében megszületett karkötő mögött az olasz ékszerkészítő, Aldo Cipullo leleményessége bújik meg, bilincsjellegű külseje és jelentéstartalma még a középkorban elterjedt erényöv üzenetével is összefonódik: a viselő a karpántokkal szavak nélkül is kommunikálja az elkötelezettségét valaki iránt. Ami a dizájnt illeti, egy kis csavarhúzó szükséges az ékszer levételéhez, amely a modern bilincs asszociációját kelti.

Visszakanyarodva a történelemhez, az eredeti karperecek általában bronzból, aranyból vagy ezüstből készültek, és évszázadokon keresztül jelen voltak a világban – főként Észak-Afrikában és Indiában, a háremekben. Az indiai táncosok viseletében fellelhető őrületes mennyiségű ékkő és lánc az ujjaktól egészen a felkarig csavarodott a nők kezére.

A 16. században a pántokon teljes mértékben mellőzött volt bármilyen jellegű záródás használata. Karvirágnak vagy hathpoolnak nevezték őket. Ez eredetileg egy esküvőkön viselt ötujjas ékszert jelentett, amely láncokban folytatódott és egy rögzített pántban végződött. A gyűrűk istennőket jelképeztek, amelyeknek feladata az ara védelme volt. Idővel ez három gyűrűre redukálódott, ezzel pedig változott a jelentéstartalom is: a házasság kötelékét biztosította, később pedig a rabszolgaságét.

A pántok használata szorosan összefügg az amerikaiak által folytatott emberkereskedelemmel is. A nyugat-afrikai partvidékről származó nők patkóhoz vagy U-betűhöz hasonlatos, bronzból készült karkötőket viseltek. Manillának hívták őket, amelyeknek egyszerűségét csupán az ív két végén elhelyezett egy-egy gömb törte meg.

Majd a portugál rabszolgakereskedők kezdték el forgalmazni az afrikaiak manilláját, ezáltal egyfajta fizetőeszköz vált belőlük, idővel konkrét pénznemmé is kinőtte magát: az európaiak megvették ezeket a karkötőket, majd afrikai foglyokért váltották be őket.

Az angol rabszolga-felszabadító törvény betiltotta a karkötők gyártását és forgalmazását. Betiltották az angol–nyugat-afrikai pénznemet is, hogy nyomatékosítsák a határozatot, és beolvasztották a fémpántokat.

A felszabadítás után az afrikai törzsek elkezdtek ékszereket – főleg karkötőket és karpántokat – ajándékozni egymásnak neves alkalmakkor, amely biztosítékul szolgált a szabad akaratukról és a tényről, hogy többé nem tér vissza ez a rettenetes periódus. Ez egy erősebb, új tartalom töltötte meg az ékszer szimbolikáját. Ma már – a történelem tényei előtt fejet hajtva – inkább a szabadság vagy a szeretet karpereceinek nevezhetjük őket, és nem a rabszolgaság jelképeinek.

1. COS bézs horgolt karkötő, 29 € 2. Karine Sultan ezüstszínű széles karkötő, 25 935 Ft 3. Swarovski kevertfém lánckarkötő biztosítótűvel, 53 900 Ft 4. Boutique Minimaliste aranyszínű lánckarkőtő, 49 $ 49 5. The Great Frog London egyszerű ezüst karkőtő gömb végekkel, 270 £ 6. Bauble Bar karikás aranyszínű karlánc, 38 $ 7. Pandora csavart szíves ezüst karlánc, 115 $

Ezt már láttad?

Szólj hozzá te is!

Még több Divat