A francia divat kezdeti évei
A franciák sikkes stílusukat XIV. Lajosnak, a 1643–1715 között uralkodó Napkirálynak köszönhetik. Lajos király pazar ízlésének egyértelmű bizonyítéka a fényűző versailles-i palota. Az uralkodó kitűnő öltözékéről is híres volt, ő volt az, aki Franciaországban felvirágoztatta a textilkereskedelmet. A textilkereskedelmet a királyi udvar felügyelete alá helyezte, így hamarosan a stílus nemzetközi szívévé vált Franciaország és Párizs.
Lajos király uralkodása alatt nemcsak a divatipar, de a sajtója is megszületett, ez nagyon hatásos eszköz volt ahhoz, hogy Franciaországot reflektorfénybe állítsa. A korabeli francia divatsajtó volt az első, amely a különböző ruhákat évszakokra bontotta. A korabeli divatképeket a francia udvarban, valamint Franciaország és a világ számos más helyén is terjesztették.
XIV. Lajos király után fia, XVI. Lajos király lépett a trónra, az ő felesége volt Marie Antoinette, aki hírhedt volt stílusérzékéről. Ez az egyik fő oka annak, hogy a franciák megvetették őt, nagyon úgy tűnik, hogy sokkal többet törődött azzal, hogy a legújabb ruhákat, cipőket és parókákat beszerezze, mintsem hogy kenyeret adjon a népnek. Annyi biztos, hogy divattörténeti szempontból a szerepe jelentős. Marie Antoinette-hez kötődik az égig érő parókák népszerűsége, melyekbe tollakat tűzött, ezt egészítette ki a Rose Bertin által egyedileg készített ruhákkal. Ezek az haute couture kezdetei voltak.
Korabeli rajz Marie Antoinette-ről, az haute couture egyik legelső rajongójáról
Forradalmi kitérő a tógák felé
A párizsiak egy csoportja a francia forradalom idején a francia királyok elleni fellépését a ruhatárában is meg akarta jeleníteni, ezért ők erősen eltávolodtak a francia udvar divathagyományaitól is. Egy korabeli párizsi arisztokrata szubkultúra, az Incroyables és Merveilleuses krinolinszoknya helyett a görög és római tunikákhoz nyúlt vissza. Ruháikat vászonból és gézből készítették, hozzá szandált viseltek. Parókáikat zöldre, bíborra, lilára és rózsaszínre festették. A csoport akkoriban botrányt keltett Párizsban.
Haute couture, a francia találmány
Ezután a 19. században Franciaország divat iránti elkötelezettségét az haute couture kultúra erősítette meg. Az haute couture lényege, hogy a ruhát tökéletesen a viselőjére illesztik, a ruhákat pedig nagy udvari házakban készítik. Elsőként az angol Charles Frederick Worth nyitott üzletet a párizsi Rue de la Paix-n, őt többek között Jacques Doucet, Paul Poiret, Madeleine Vionnet, Jeanne Paquin és a Patou ház is követte.
A Worth háznak köszönhetjük a divatbemutatókat is. Worth azért, hogy eladja a ruháit, élő modellekre helyezte őket, amelyeket a bemutatótermében be is mutatott, hogy ügyfelei kiválaszthassák, mely tervek iránt érdeklődnek. Így született meg a divatbemutató műfaja.
A 20. század elején Párizsban alapított divatházak közül a leghíresebb Coco Chanelé volt. A Saumur-ban született tervező kerülte a kényelmetlen ruhadarabokat, például a fűzőt – ami a női felsőtestet addig egy bizonyos formához illesztette. A Chanel ehelyett lazább, szabadabb formákat vezetett be, amelyek rendkívül népszerűnek bizonyultak az 1920-as években. A francia divatipar sokat szenvedett a második világháború alatt, ekkor Chanel és más tervezők bezárták az üzleteiket a német megszállás miatt. Az USA hasznot húzott a francia divatipar szorult helyzetéből, és megerősítette a saját iparát azzal, hogy a korabeli média figyelmét olyan amerikai tervezőkre irányította, mint például Claire McCardell.
Coco Chanel bemutatja új, barna sifonruháját, 1957
A francia divat háború utáni újjáéledése
A háborús textilhiányból aztán a francia high fashion újjáéledését nagyrészt Christian Dior munkásságának köszönhetjük, ő vált a háború utáni női divat ikonikus alakjává.
Dior újító szemléletét a derékban szűkített ruhák és a vádli közepéig érő A-vonalú szoknyának köszönhette, amely átformálta az addigi női sziluettet. Kezdetben sok kritikát kapott a ruhák előállításához szükséges anyagmennyiség miatt, ezekre a kritikákra így vágott vissza: „Európának elege van a bombákból, most tűzijátékot szeretne látni!” A háború utáni optimizmus felhőjében Diort elárasztották a megrendelések.
A francia divatvilág talán legnagyobb fenyegetésével az 1960-as években szembesült, amikor a londoni divathullámokkal nem igazán sikerült felvennie a versenyt. Ekkor törtek be a piacra az „ifjúsági kultúra” nagyon merész darabjai, az extrém rövid szoknyák és merész vonalvezetések. A fiatalabb francia nők a korban a női emancipáció és a szexuális felszabadulás szimbólumaként imádták és szívesen viselték is.
Dior modelljeivel egy bemutató után, 1950
A prêt-à-porter térnyerése
Az 1960-as évek végén azonban egy fiatal divattervezőnek, Yves Saint Laurent-nek mégis sikerült visszaszerezni a divatkoronát. Saint Laurent számos férfikabátot vezetett be a női ruhatárba – például a „le smoking”-ot –, és ő volt az első couturier, aki konfekciókollekciót készített. Manapság szinte az összes couture ház gyárt konfekciókollekciót, ezek sokkal nagyobb sajtóvisszhangot eredményeznek, mint a couture kollekciók, és sokkal jövedelmezőbbek is, tehát vitathatatlanul hozzájárulnak a nagy divatházak fennmaradásához. A prêt-à-porter (ready to wear) bevezetésével a ruházat sokkal megfizethetőbbé vált.
Az 1960-as években olyan párizsi stílusikonok is felbukkantak, mint Brigitte Bardot, Françoise Hardy és Jane Birkin, az öltözködésük nagyban befolyásolta a korabeli nők ruhaválasztását és stílushoz való hozzáállását. Ők és a korabeli konfekciókollekciók vezettek el a kortárs francia divat modelljeiig, influenszereiig és a fast fashion térnyeréséhez.
Yves Saint Laurent modelljeivel, Betty Catroux-val és Loulou de la Falaise-zel, 1969
Forrás: Discover Walks, Complete France, Fotó: Getty Images
