A hasnyálmirigy egy 15-25 cm hosszú, néhány dekás szerv, amely egész életében serényen dolgozik azon, hogy az összes pici sejted a megfelelő időben a megfelelő mennyiségű energiához jusson. Emésztőenzimeket és hormonokat termel, többek között inzulint és glukagont. Az inzulin segít a sejteknek abban, hogy fel tudják venni a vérből a cukrot, vagyis ez a hormon a vér cukortartalmát csökkenti, párja, a glukagon épp’ ellentétesen dolgozik: ha a vérben túl alacsony a cukor mennyisége, a hasnyálmirigy azonnal intézkedik: glukagont választ ki, ami pedig a májban tárolt glikogént teszi hozzáférhetővé a sejtek számára.
Ha e hormonok termelése, működése nem kiegyensúlyozott, csorbul a cukor-anyagcsere EGÉSZ-sége. A szervet érintő diszharmóniák közül az egyik leggyakoribb állapot a cukorbetegség, amikor is az inzulinhatás csökken, vagy azért, mert a hasnyálmirigy nem tud elég inzulint termelni, vagy pedig azért, mert a sejtek inzulin-érzékenysége romlik.
Kell az inzulin?
Itt egy pillanatra megállunk, mert ez egy fontos kifejezés. Az inzulin tehát ahhoz „kell”, hogy a cukor a vérből a sejtek belsejébe juthasson! Ez azonban csak abban az esetben tud megvalósulni, ha a sejt „látja”, érzékeli az inzulint. Ha a sejt érzékelése valami miatt romlik, akkor az inzulin hiába „várja”, hogy segítségével bejuthasson a cukor a sejtbe. Ebből több dolog következik: egyrészt, a sejt éhes marad és ezt valószínűleg meg is üzeni majd az agynak (vagyis, az éhségérzet fokozódik, ez pedig hosszabb távon óriási „habzsolás-rohamokhoz”, és akár nagymértékű testtömeg-növekedéshez vezet). Másrészt, a hasnyálmirigy értesül arról, hogy valami nincs rendben, a sejtek nem jutnak cukorhoz! Mit tehetne, hogy segítsen? Termel még többet abból a hormonból, ami segít a sejteknek fölvenni a vérből a cukrot, vagyis, fokozódik az inzulintermelés – igen ám, de ez nem tart a végtelenségig, előbb-utóbb a hasnyálmirigy elfárad, és akkor bajban vagyunk.
Miért írtam le mindezt? Azért, mert amikor szeretnénk a hasnyálmirigy működését hatékonyan támogatni, nem árt tudni, mit miért teszünk. Segíthetjük például magát az inzulintermelést vagy a sejtek inzulinérzékenységének egészségét.
A megfelelő mennyiségű inzulintermelés szempontjából különösen fontosak azok a tápanyagok, amelyek e hormon szintézisében, működésében részt vesznek:
- a magas cinktartalmú ételek (tengeri herkentyűk, egyes olajos magvak, vörös lencse, tojás sárgája)
- a Q10 koenzim
- az esszenciáis aminosavak (halak, egyes magas klorofill-tartalmú növények és bizonyos teljes értékű gabonák, mint mondjuk a hajdina)
- a kalciumot, magnéziumot, omega3 zsírsavakat tartalmazó ételek
Mozogni akkor is kell!
A fentiek mellett az egészséges cukoranyagcsere-szabályzásnak NAGYON fontos részét képezi a testmozgás. Tudom, tudom, ezzel egyelőre nem mondtam újat – de kérlek, figyelj tovább! A sejtek egészséges inzulinérzékenysége alapvetően függ attól, hogy van- e rendszeres mozgás az életedben. Vagyis, nem arról van szó, hogy ha mozogsz, akkor az egyébként is egészséges cukoranyagcseréd, étvágyszabályzásod, vérnyomás-szabályzásod „még egészségesebb” lesz. Ezek a folyamatok ugyanis csak akkor működhetnek kiegyensúlyozottan, ha mozogsz. Gondoltál már arra, hogy éppen azért van óriási étvágya annak, aki nem mozog, mert NEM MOZOG?! Képzeld, ha elkezdene rendszeresen, tehát heti 3-4 alkalommal olyan testedzést végezni, amiben örömét leli, akkor kiegyensúlyozottabbá válna az étvágya és nem enné túl magát. Nem utolsó sorban pedig a testedzés hozzájárul ahhoz, hogy a hasnyálmirigynek ne kelljen őrült módjára termelni az inzulint, hiszen ha a sejtek inzulin-érzékenysége javul, akkor azonos inzulinhatás eléréséhez kevesebb inzulin termelésére van szükség.
Végül – bár ez épp’ oly fontos tényező, mint az eddigiek -, érdemes odafigyelned arra, hogy olyan szénhidrátforrásokat fogyassz, amelyek segítségével órákon keresztül, folyamatosan adagolhatod az energiát a sejtjeidnek. (Ezek az úgynevezett lassan felszívódó szénhidrátok). Ha így teszel, lehetőséget adsz a hasnyálmirigyednek arra, hogy szépen, nyugodt tempóban, „kapkodás” nélkül dolgozzon.
Az elnyújtott felszívódású szénhidrátforrások
A kulcsszó a ROST! A rostok ugyanis – amellett, hogy csodálatosan szabályozzák az emésztésed, kisöprik a salakanyagokat az emésztő-immunrendszeredből, s ezzel a teljes szervezeted tisztántartását támogatják-, nem engedik a szénhidrátokat azonnal felszívódni, hanem elnyújtják ezt a folyamatot. Amikor szénhidrátot eszel, ez legyen az egyik legfontosabb kritérium: a rostok jelenléte!
Például: a gyümölcs maga rostforrás, a gyümölcslevek szinte rostmentesek. A gabonaszem jelentős mennyiségű rostot tartalmaz, a belőle gyártott finomított liszt csaknem rostmentes. A természetben minden növényi táplálék tartalmaz rostokat. Gondolj csak bele: gabonák, fűszernövények, zöldségek, gyümölcsök: minden szénhidrátforrás, sőt, minden növényi olaj eredője rostos. Járj utána bátran, nem fogsz kivételt találni! Miután pedig mi magunk is a természet részei vagyunk, érdemes nyitott szemmel járnunk és megfogadni a természet „szótlan” útmutatásait.
Szöveg: Bulla Bianka
Fotó: pan xiaozhen és Gregor Moser on Unsplash
