Fotó: Salamon Sára
„És hogyan pótolod a fehérjét?”, „Ugye minden nap szedsz B12 vitamint?”, „Nem törik a körmöd és a hajad?”, „Nem alacsony, vagy magas a vérnyomásod?”, „Csont és bőr vagy!”, „El fogsz hízni!”, „Össze fog omlani a hormonháztartásod.”, és így tovább, és még tovább. Csupán néhány azok közül a jóslatok, kérdések, és konkluziók közül, amelyeket nap mint nap megkapunk – mi, akik növényi alapú étkezést folytatunk. És bár az intellektus és a józan paraszti ész irányából megközelítve mindig izgalmas beszélgetések keveredtek ki az anti-vegán elmélet és a pro-vegán ideológia összecsapásából, nemrégiben egy mindenevő barátom a képembe mondta: „Honnan tudod, hogy nincs igazam? Mikor voltál utoljára egy tisztességes orvosi visgálaton?” Nos, erre nem igazán tudtam másként felelni, mint hogy „kábé tíz éve”.
Ezen felbuzdulásból kicsit körbekérdeztem a baráti körömben, és nálam egy árnyalattal hipochonderebb ismerőseim azonnal fel is adták a leckét: ne csak vérképet, terheléses szívvizsgálatot, tüdőszűrést, ilyen-olyan ultrahangokat, bőrgyógyászati szűrést, és még egy urológiai vizsgálatot is vállaljak be, ha már olyan tuti-biztos vagyok a dolgomban. Már felrémlett lelki szemeim előtt, amint a következő budapesti látogatásom során főzőkurzusról laborra, pop-up brunch után EKG vizsgálatra rohanok, és három éve a váróban felejtett női magazinokba temetkezem majd napokon át, amikor a barátom nekem szegezte: „Sosem hallottál a menedzserszűrésről?” Tényleg nem hallottam róla, így rövid guglizás után ráleltem a nagy megoldásra: a fent említett vizsgálatokat (és igény szerint még ezeknél is többet) egy helyen, egy időben is összehozhatom.
Fotó: Salamon Sára
Nem fogok hazudni, azért kicsit izgultam, amikor először léptem be a Doktor24.hu egészségközpontba. Nem ritka, hogy a vegán valóságban olyan egészségügyi szakemberekbe botlunk bele, akik finoman szólva nem támogatják a növényi alapú étkezést – dacára annak, hogy az orvosok világszövetsége már évekkel ezelőtt promotálni kezdte a nyers és növényi étkezés előnyeit, szemben az állati alapanyagokból származó fehérjék és zsírok fogyasztásával. Akad olyan vegán kismama barátnőm, aki hat hónapja rendszeresen füllenteni kényszerül a dokijának, mert azt mindig a lelkére köti: „azért egy kis májat egyen, anyuka”, majd a tökéletes eredményeket figyelve diatalittasan közli: „ugye mondtam, a máj miatt ilyen szép a vérképe”. Ehhez képest a terheléses EKG vizsgálaton (ahol közel 10 kilómétert tekertem le egy statikus bicajon), a gasztroenterológusnál, de még a bőrgyógyáaszaton is helyeslően bólogattak a dokik, mikor elmeséltem nekik: növényi étrenden vagyok.
Sem az ideológiámat, sem az életmódomat nem próbálták erőnek erejével megváltoztatni – legfeljebb annyit jegyeztek meg, hogy a kávé és a vörösbor nem igazán hidratál, jó lenne rászoktatnom magam a vízre is, de ezért az intelemért még hálás is voltam nekik. Ahogyan azért is, hogy pár óra leforgása alatt végigjártam a táncrendemet a rendelő összes termében, és pár nappal később már meg is érkezetek a leleteim, ráadásul olyan átlátható és összeszedett mappába rendezve, hogy még a – hipochonder barátaimtól ellesett – guglizásra sem volt szükségem. „Minden vizsgált érték a normál tartományon belül van”, „eltérés nem alakult ki” „kóros rezisztencia nem tapintható”, „jó terhelhetőség”, „gratulálunk, leletei jók” – olvastam az ítéletet, mintha csak az Oscar-díj nyertesek nevét tartalmazó borítékokat fognám a kezemben, és minden egyes kategóriában én magam nyertem volna. Fellélegeztem, és ennek szellemében azon nyomban meg is leptem magam egy gigantikus mandulatejes lattéval, és egy vegán mangótorta szelettel, és – az életmódváltás egyetlen jeleként – még egy pohár vizet is hősiesen megittam mellé.
Oké, még mindig nem vagyok az a típus, aki évente átnézeti a szervezetét töviről hegyire – nem mintha nem hinnék az orvostudományban, vagy kizárólag természetes gyógymódokat preferálnék, sokkal inkább azért, mert őszintén bízom benne: ha egyszer tele vagyok energiával, napi 5 óra alvás mellett is ezerrel tolom az életet, és dacára annak, hogy alkalmanként hajnali kettőkör vacsorázom, délután kettőkor reggelizem, nem vetek meg egy adag olajban sült krumplit a söröm mellé, vagy az egy koktélból „happy hour”-kor kettő lesz, egyelőre csak energikusabb vagyok életem 37. esztendejében. Sokkal inkább, mint mindenevő húszéves koromban. Pilates? Jóga? TRX? Félévente egyszer-egyszer, amúgy meg inkább igyekszem olyan aktívan tengetni az életemet, hogy ne kelljen edzőteremben kompenzálnom. Szenvedélyesen élek, lépcsőn megyek a hatodikra, lesétálom a három buszmegállót, online bevásárlás helyett piacozni járok húszkilós cekkerekkel, és imádok táncolni. Mindemellett miért is kéne gyúrni, vagy aerobicra járnom?
A tudatos hedonista hitvallásom alappillérei tehát azok, hogy semmit sem annak rendelek alá, hogy a kutatások, a magazinok, vagy a trendi hashtagek szerint mint kéne ennem. Azért vagyok vegán, mert aggaszt a bolygónk sorsa, és mert nem hiszek benne, hogy jogosultságom van olyan társadalmat építeni és támogatni, amely állatokat használ, de ha valami vegán és finom, akkor is megeszem, ha fehér lisztből készül vagy forró olajban lett kisütve, ilyenkor viszont igyekszem mértéket tartani. A párommal rendszerint elfelezzük a vegán burgerünket, ketten kérünk egy desszertet, és ha pizzát vacsoráztunk, nem fogjuk péksüteménnyel indítani a másnap reggelt – nem azért, mert olyan fenenagy az akaraterőnk, sokkal inkább azért, mert ha az ember igazán odafigyel a testére, pontosan érti és érzi, hogy mire van szüksége. Az enyémnek arra, hogy a magam szabályait alakítsam ki, ami az úgynevezett egészséges életmódot illeti.
„Egyelőre oké – de még csak 10 éve vagy vegán” – válaszolta egy szkeptikus ismerős, miután átdobtam neki az eredményeimet, igaz, maga sem értette: hogy tarthatom a B12 szintemet a normál érték felett, ha még táplálékkiegészítőket sem szedek rendszeresen. „Nem lehet, hogy valamit elrontottak, vagy jó erdeményeket kaptál, mert a kedvedben akartak járni?” Hangosan felnevettem: az ómeníró vészmadarak szerint vegánként továbbra is minimum a sírban, de az is lehet, hogy zombiként végzem majd, ennek ellenkezőjéről pedig egy perfekt szűrési eredmény sem győzheti meg őket. Így hát a végső konkluzióm a vizsgálatok eredményét illetően: ahogyan azt mindig is sejtettem, vegánként is esélyem van egészséges, teljes életre – a szokások rabjait sújtó csökönyösség viszont a tudomány mai állása szerint még mindig gyógyíthatatlan.
A körültekintő, kedves és professzinális segítségért köszönet Szűcs-Zágoni Bellának, és a Doktor24 teljes csapatának.
