Minden kalkulátort eldobhatunk, ha elsajátítjuk azt a néhány trükköt, mellyel elérhetjük, hogy újra az intuícióink irányítsák az étellel való kapcsolatunkat. Igen, újra, hiszen csecsemőkorában még mindenki tisztán rendelkezik azzal a képességgel, hogy annyit egyen, amennyi a szervezetét táplálja, se többet, se kevesebbet.
Az intuitív étkezést folytatók azt mondják, hogy a dietetika tudománya előtt is megérezték az emberek, mi az, ami hasznos a szervezetük számára és mi az, ami nem. Éppen úgy, ahogyan az állatvilágban látjuk ezt. “Technikailag” nagyon sok mindent meg tudunk enni, viszont azt, hogy igazán szükségünk van e az adott ételre, a 21. században leginkább egy külső megerősítés alapján próbáljuk eldönteni – legyen az reklám, fogyókúrás kézikönyv, egy tápanyagtáblázat vagy akár a saját barátaink.
Pofonegyszerű?
Miért nem akkor eszünk amikor éhesek vagyunk? Miért nem annyit eszünk, amennyi tényleg jól esik? – teszik fel nagyon logikusan a kérdést az intuitív táplálkozás hívei. Bármilyen magától értődően hangzik is ez a két alapelv, komoly pszichés munkát és a testünkhöz való sokkal mélyebb viszonyt igényel, hogy tényleg képesek legyünk megérezni, mikor mire van szüksége a szervezetünknek.
Így tehát egy alapos önismereti út keretében érdemes belevágni a megérzésalapú táplákozásba. (Kezdőknek mindenképpen érdemes gasztopszichológussal, coach-csal vagy intuitív diétára specializálódott dietetikussal konzultálni a témában!) Azoknak, akik hirtelen, gyors eredményt szeretnének elérni egy diétával, ne az intuitív étkezést válasszák, mert az átállás kifejezetten lassú folyamat, hiszen nem lehet megspórolni a verejtékes lelki munkát sem. Cserében viszont az intuitív táplálkozás egy életen át elkísérhet minket, így soha többé nem kell visszatérnünk a lélekromboló fogyókúrákhoz.
Ételparadoxon
Annak ellenére, hogy az intuitív táplákozásban nincsenek ajánlott és tiltólistás ételek, mégsem arról van szó, hogy akármennyi és akármilyen ételt befalnak az irányzat képviselői. Lehetséges, hogy legelőször többet fognak enni azok, akik folyamatos diétához és megvonásokhoz szoktak, de kellő önmonitorozással hamar beáll az egészséges egyensúly, amellyel az addigi tiltólistás ételek elveszítik a vonzerejüket, és egy sokkal természetesebb viszony jön létre az ember és a tápláléka között.
A paradoxon tehát éppen abban rejlik, hogy annak ellenére, hogy bármiből bármennyit lehet fogyasztani, a belső hangot követők egyre kisebb adagokat kezdenek el a tányérjukra szedni és egy idő után a feldolgozott, “műélelmiszerek” is ki-kikopnak a menüből anélkül, hogy folyamatos, testünket-lelkünket pusztító bűntudattal vagy önsanyargatással élnénk meg a lemondást arról a bizonyos, egész nap a fejünkben motoszkáló habos islerről.
Fotó: Unsplash/ Toa Heftiba
1. Mindig ülj le, ha eszel, és különösen figyelj arra, hogy ne zavarjon meg a zene, film vagy az utca zaja. Fókuszálj az ételre, és minden falatot alaposan rágj meg.
2. „Vizsgáld meg”, milyennek érzed a szádban az ételt. Túl sós, édes, ropogós? Legközelebb biztosan emlékezni fogsz ezekre a megfigyeléseidre, ha ételt kell választanod.
3. Ha úgy érzed, jóllaktál, ne nassolj tovább, rögtön fejezd be az étkezést.
4. Tudatosítsd: a mostani étkezésed nem az utolsó. Az úgynevezett „utolsóvacsora-szindróma” ellen úgy tehetsz, ha újra és újra elmondod magadnak, hogy holnap és azután is várnak még rád finom falatok.
