Kipróbáltuk: egy hétig nem ittam kávét

2019. március 28. |

Imádom a jó kávé illatát és ízét, egy-egy erős kotyogós vagy kézműves presszótól viszont olyan szívdobogásom lesz, ami nemhogy javítaná a közérzetemet, de kifejezetten rosszat tesz neki. Mindezek ellenére csak lecsúszik 1-2 csésze kávé naponta.

Még ha több tejjel, fél presszóból vagy koffeinmentes kávéból is kell innom ahhoz, hogy ne üssön ki, a kávé az évek során hű társam lett. (Persze tudom, hogy szakmai berkekben, minőségi kávézókban a koffeinmentes kávé hatalmas szentségtörés, de mit tegyen egy kissé koffeinérzékeny kávérajongó?) A kávé nekem megkérdőjelezhetetlen indok egy kis szünetre a napi hajtás közben, alkalom egy rövid, feltöltő eszmecserére vagy éppen kísérője az elmélyült írás- és tanulásidőnek.

Ha nem is feltétlenül a hatása miatt, de biztos voltam benne, hogy a kávémentes hetem nehezített menet lesz. A kávéivás egy mélyen bevésődött, millió konnotációval megtámogatott szokásom, amit nem lehet egy pillanat alatt felülírni.

Hamar kiderült, hogy nemcsak az életérzés, de a (placebo?) hatása is iszonyatosan tud hiányozni a kávénak. Hétfőn, az ebéd utáni shotom nélkül máris masszív kajakómába merültem és félig csukott szemmel folytattam a klaviatúrám püfölését. Délután 4-5 között, a holtponton aztán egyre hívogatóbb lett a néhány méterre tőlem bevetett ágyam, így kivánszorogtam a konyhába, hogy alaposan átnézzem, mit lehet tenni. Mivel megszámlálhatatlan mennyiségű zöld és fekete teát halmoztam fel mostanában, szercserélő lettem. Büszkén nyugtáztam, hogy a tea koffeingörbéje igazából sokkal egészségesebb, mint a kávénak, szóval éppen jót teszek magammal.

A hét közepére masszív délutáni mélypontokkal és a kávé íze utáni rendszeres sóvárgással ugyan, de egész jól menedzseltem a teendőimet. A találkozóimon, interjúkon vizet vagy teát kértem, mégsem közösítettek ki a beszélgetőpartnereim. Ha nagyon kivoltam, a mellettem kávézók erőteljes kávéillatából merítettem erőt. Sőt, még a jógim észjárása is eszembe jutott, így mikor kávéivásra gondoltam, bölcsen átgondoltam, hogy vajon tényleg kávéra van-e szükségem, vagy valami másra. Azért a legtöbbször arra jutottam, hogy igen, kávéra lenne szükségem.

Péntek környékén már enyhültek a sóvárgásaim és rájöttem, hogy a reggeli kávéidő elhagyásának eredményeképpen annak ellenére, hogy borzalmas és rendszeres késő vagyok (amiről szintén egyhetes kihívás keretében próbáltam leszokni), sehonnan sem késtem el a héten. Kifejezetten büszke voltam magamra.

Ellenben egy lépés távolságból nagyon idegesíteni kezdtek az Instagram vicceskedő kávés fotói és az, hogy a kávéhiánnyal MINDENT meg lehet magyarázni. Most tűnt fel először, de a kávéhiány remek bűnbakja az illetlen ásításnak, szétszórtságnak, lassúságnak, pontatlan fogalmazásmódnak… Igazi moralizáló leszokó lettem a mentes hetem végére, aki a kávélobbitól megrészegült embereket sajnálva titkon azért még mindig összetette a két kezét egy csésze frissen pörkölt kézműves kávéért.

Fotó: Unsplash

Szólj hozzá te is!

Még több Életmód

Period poop: a jelenség, amiről annyira nem beszélünk, hogy magyarul még neve sincs menstruáció

Period poop: a jelenség, amiről annyira nem beszélünk, hogy magyarul még neve sincs