Nem fordul elő sokszor, hogy egy hely már a megnyitása után pár hónappal kultikussá válik. Az Alma Nomad Bakery-vel viszont ez történt. Sokan áradoznak a felejthetetlen péksüteményeikről, de a tulajdonosok, Árgyélán Timi és spanyol származású párja, Joaqin Escriva nem csak péktudásuknak köszönhetik, hogy imádnak hozzájuk betérni az emberek. Az aprócska Kamermayer téri pékségben olyan őszinte, természetes atmoszférát teremtettek, ahol megmagyarázhatatlanul otthon érzi magát a vendég. Az Alma Nomad Bakery rusztikus hangulata után kíváncsiak lettünk, vajon ugyanerre a hangulatra találunk-e Timiék otthonában is, és nem csalódtunk: mintha az Alma meghosszabbítása lenne a pékséghez hasonlóan pici madách téri lakás, ahol a belvárosi elhelyezkedés és a négyzetméterszám ellenére is egy mediterrán házban érezzük magunkat a tengerparton, vagy egy olajfaliget közepén.
Meséljetek kicsit az életutatokról, hogyan lettek belőletek az “Almások”?
Timi: Két éve, nyár után jöttünk látogatóba Pestre, mert meg akartam mutatni Joaquinnak többek között olyan helyeket, mint a Kamermayer tér, a Gerlóczyval és a Wildflower bárral. Pont arra sétáltunk, kora ősz volt, be voltak sárgulva a levelek, tök romantikus volt az egész, amikor Joaqin meglátta az üzletet, a szalámiboltot. Nem úgy volt, hogy egy pékségnek kerestünk helyet, hanem előbb kivettük az üzletet és abba készült végül a pékség. Ezért is költöztünk haza: a hely hívott minket, nem előre terveztük meg. Bécsben szakácsként dolgoztunk, és persze, előbb-utóbb szerettünk volna valamit közösen létrehozni, de nem gondoltuk, hogy ilyen hamar összejön.
Ezután kezdtetek albérletet keresni is Budapesten? Ilyen spontán bukkantatok erre a lakásra is?
Igen, akkor gyorsan kellett lakást keresnünk. Minden extrém gyorsan történt, szeptemberben láttuk meg a boltot, novemberben derült ki, hogy kivehetjük és decemberben jöttünk haza.
Amikor lakást kerestünk, az volt az elsődleges szempont, hogy maximum 5 perc sétára legyen az üzlettől, mert reggel 4-re jártunk tavaly minden nap. Szóval nagy mázlink volt vele, főleg hogy úgy jöttünk el megnézni, hogy a hirdetéshez kép sem tartozott… Előttünk 10 évig nem lakott itt senki, mert ez eredetileg egy portáslakás volt és nem adták ki senkinek. Hogy ki tudjuk venni, még pályázatot is kellett írni, de szerintem rajtunk kívül senki nem jelentkezett, mert ki az, aki kép nélkül kivesz egy albérletet? Végül a közös képviselő nagyon megszeretett minket, így mi kaptuk meg.
A távolságon kívül még milyen szempontok alapján kerestetek?
Az muszáj volt, hogy világos legyen. Eredetileg teraszosnak örültünk volna, de abban a helyzetben nem igazán tudtunk válogatni. Fontos volt az ár is, meg az is, hogy teljesen üres, bútorozatlan legyen. A panoráma nagyon megfogott itt minket, és az is, hogy a konyha is korrekt méretű, hiszen a főzés nagyon fontos nekünk.
Sok berendezést, kiegészítőt az otthonotokból vittetek le a pékségbe. A lakásotokat hogyan rendeztétek be?
Lomi! Én nagyon nagy lomis vagyok. Már évek óta készültem rá, hogy valamilyen helyet fogok nyitni, ezért már régóta gyűjtögetem a kerámiákat, meg mindenféle dolgokat. Rengetegszer veszünk úgy is tárgyakat, hogy tudjuk, nem lesz funkciójuk, csak beléjük szeretünk. Sok minden jött Bécsből, a Naschmarktról, Balatonról, a tapolcai piacról, vagy a békéscsabai piacról. Itt Pesten nem járunk sokat piacozni, mert nincs kocsink. Sok kerámiát kaptunk Joaqin szüleitől is Madridból. De kettőnk közül én vagyok a nagyobb gyűjtő, az is régi vágyam, hogy egy régiségboltot nyissak.
Mennyire egyezik kettőtök stílusa? Nem szoktak viták lenni rajta, hogy mi kerüljön ki?
Nem, nem. Joaqin madridi én pedig éltem Spanyolországban és mindig is imádtam ezt a mediterrán vonalat. Ha kimegyünk, mindig hazahozunk valamit.
Miből merítetek inspirációt?
Hát, amiből biztos, hogy nem, az a skandináv stílus, de gondolom, hogy ez látszik is… (nevet). Filmek, az tuti. Én nagyon nagy Almodóvar-fan vagyok, álmaim lakása biztos, hogy úgy nézne ki, mintha a Megtört ölelésekben, vagy a Nők az idegösszeomlás szélénben lenne. Abszolút a mediterrán stílus tetszik, a spanyol és a portugál csempék, kerámiák. Marokkóban még nem voltam, de ott biztos meghalnék, annyira tetszenének a dolgok. Imádom a fonott kosarakat, a nádat… a természetes, rusztikus dolgokat.
Most eléggé felkapottnak számít ez a stílus, de nálatok érezni, hogy nem vak trendkövetésről van szó.
Igen, tele vannak vele a boltok, és nem azt mondom, hogy mi semmit nem veszünk újonnan, de alapvetően az tetszik, amikor valami eredeti, nekem mindig is ez a vonal tetszett. Például a kézzel festett kerámiákért odavagyok.
Ezt a lakást tehát bérlitek. Milyen átalakításokra volt így lehetőségetek, és hogy zajlott a berendezés?
Igen, ezért építészetileg annyira nem nyúlhattunk bele a lakásba, de például a csempét lefestettük fehérre, és mi építettük ide a konyhát is. Mindent mi csináltunk, most a legbüszkébbek épp a falfestésre vagyunk. Igaz, hogy terrakottát szerettem volna, ami pink lett, ezért le kellett kenni világosabbra… Amire nagyon büszke vagyok még, azok a vásáros találmányaim: legutóbb találtam egy olyan széket a káptalantóti vásáron 7 ezer forintért, amire utána rákerestem és 150 ezer forintért van fent a neten! Vannak Ikea cuccaink is, de már vintage darabok a vateráról. A kialakítás elég sokat változik, mivel én szinte hetente átrendezem a lakást.
Van olyan tárgy, amire nagyon vágytok?
Konkrét tárgy talán nincs, de nekem egy nagyon nagy vágyam van. Ez is mediterrán építészeti sajátosság: egy olyan nagy konyha, amit eredetileg bevájtak a falba, vagy téglából van megépítve.
Vagy mégis van! Az én vágyam egy mini, kézzel festett körhinta. Bécsben van egy üzlet, ahol százféle van kiállitva a kirakatban, egyszer majdnem vettem egyet 400 euróért, annyira tetszik…
Beszélgessünk kicsit a környéketekről! Szerettek itt élni a város közepén, vagy inkább egy másik kerületben laknátok szívesebben?
Nem rossz itt lakni, de azért mi főleg praktikus okokból vagyunk itt. Ez a rész itt a Gozsdu felett elég zajos, és kicsit néha terhes, mikor kilépsz a lakásból, és egy nagy tömegen keresztül kell átvágni magad. Az persze tök jó, hogy minden közel van, éttermek, kávézók. Mielőtt külföldre költöztem, Budán laktam a 11. kerületben, de most nem azt választanám. Most a 8. kerület, a Füvészkert környéke tetszik nekünk nagyon. Igaz, hogy nagyon le van pukkanva, de gyönyörű házak vannak arrafelé. Arról is szoktunk ábrázndozni, hogy odaköltöztetnénk az Almát, mert nagyon szép üzlethelységeket is láttunk arra. Ami összességében nagyon hiányzik, az a zöldfelület.
Melyek azok a helyek, ahová nagyon szívesen ültök be?
A Dobrumba abszolút. Vagy a ZhaoZhou teázó is szuper. Örök kedvencünk pedig a Kelet, azt nagyon szeretjük.
Joaqin Madridból származik, te éltél Dublinban, Bécsben ismerkedtetek meg, most Pesten éltek. Van esetleg következő úticélotok, ahol szívesen letelepednétek, akár hosszú távra? Vagy itt képzelitek a jövőt?
Abszolút tervben van, hogy máshol, valószínűleg Spanyolországban telepedjünk le. Madrid jó lenne, de nagyon szeretnénk tengerhez költözni, és mivel az ott nincs, ezért most Dél-Spanyolország jött szóba, Andalúzia, vagy Mallorca… Az biztos, hogy hosszútávon nem egy nagyvárosban éreznénk jól magunkat, megtapasztaltuk és rájöttünk, hogy nem nekünk való.
Ha egy kedvenc tárgyat kéne kiválasztanotok a lakásban, melyik lenne az?
Timi: Nekem egy fehér csőszerű tál, amit Joaquin szüleitől kaptunk, családi örökség. Meg egy mini-hintaló.
Joaquin: Az enyém egy kis krokodil szobor, azt hiszem az Peruból származik.
Ha 3 szóban kéne jellemezni a stílusotokat…
(Egy kis tanácskozás után, Timi foglalja össze) Rusztikus, az biztos, és egyszerű. És természetes.
Együtt dolgoztok egy picike üzletben, és egy kis lakásban éltek, szinte 0-24 együtt vagytok. Mi a titkotok, hogy nem mentek egymás agyára?
Timi: Néha tényleg idegesíő tud lenni (nevet). De tényleg csak annyi a titok, hogy nagyon szeretünk együtt lenni! És hogy ugyanaz a szenvedélyünk: a sütés, a főzés, a fotózás.
Design-tipp:
Mint a legtöbben, akik albérletben élnek, Timi és Joaquin is sok kompromisszumot hoztak, ugyanakkor megtalálták a módját, hogyan formálják teljesen a személyiségük szerint az albérletüket. Ha nincs módunk nagyobb átalakításra, játsszunk a falak színeivel, mint Timiék, akik például egy gyönyörű sötétzöld árnyalatot választottak a konyhába és a hálóba. A burkolatot sem tudták kicserélni, így az eredetileg fényes csempét matt fehérre festették. A lakásukban nem csak kiegészítőkkel dekorálnak: a ruhák, az újságuk és a táskák is ugyanúgy hozzátesznek a lakás esztétikájához, mint a kerámiák, vagy a párnák.
Szerző: Gyöngy Orsolya
Fotó: Bodnár Zsófi
Videó: Szőke Zoltán
