A válasz röviden és tömören egy határozott nem. A vásárlási kultúránk az egyik legfőbb oka annak, hogy a tengereinket elárasztotta a műanyagalapú szemét, hogy hatalmas erdőket irtanak ki és felfoghatatlanul sok hús kerül feldolgozásra. A végső cél tehát nem elsősorban az, hogy most a régi, műanyagba burkolt termékek helyett (jobb esetben) tényleg lebomló és csomagolásmentes termékeket halmozzunk fel az otthonunkban, hanem az, hogy ne is érezzünk késztetést a halmozásra. Persze ez pokolian nehéz ez akkor, ha körülöttünk minden vásárlásra ösztönöz. Lehet, hogy már bűntudat társul nálunk az agyoncsomagolt termékek vagy fast fashion darabok vásárlásához, de ahhoz valószínűleg nem, ha ökotudatos vagy annak álcázott kacatokkal pakoljuk meg a kosarat.
Ráadásul ott a green washing is, azaz az a marketingstratégia, amikor valami szupertudatosnak tűnik, de igazából csak az adott márka megkedvelte a zöld színű csomagolást… Attól tartok, ha az emberek fejében meg is született az alapvetően tényleg pozitív üzenetű ökokampányok alatt az életmódváltásra való hajlandóság, a boltok polcain mégiscsak rosszul fognak dönteni, hiszen iszonyatosan hívogatóak az ökotudatos alternatívák, melyek azt ígérik, hogy kompromisszummentesen vezetheted a háztartást, öltözködhetsz, étkezhetsz ezután is azzal a plusszal, hogy közben a Földet is megmented. A saját egónkat simogatja, ha ezt vesszük meg, ami a legütősebb marketingfegyver.
Úgy gondolom, igenis kompromisszumokkal jár a környezettudatosság, ezt pedig nem szabad eltitkolni. Nem úgy fog habzani a csomagolásmentes sampon mint a klasszikus, nem lesz feltétlenül jó érzés a boltban visszaakasztani az elképesztően leértékelt fast fashion ruhát és nem lesz könnyű vegán napot tartani, ha alapvetően húsimádóak vagyunk. De mindezzel jár, ha tényleg meg szeretnénk menteni az emberiség számára a bolygót. Alapvetően nem a boltban kell jól döntenünk, hanem otthon, amikor eldöntjük, elmegyünk-e egyáltalán a boltba, mert a fogyasztói kultúra bármennyire zöld is, sosem lesz maximálisan környezetbarát.
Szóval az ökotudatosság egy lelki út is, mely során átértékeljük a tárgyakhoz fűződő viszonyunkat és mérlegeljük a szükségleteinket. Ha megerősödünk annyira, hogy ne gondoljuk többé azt, hogy a vásárlás önmagában boldogabbá és értékesebbé tehet minket, akkor nem is lesz lemondás a boltban hagyni a csillogó árukat. Ezt az olykor keserves utat viszont egyszerűen nem lehet megúszni, mert akkor megvonások és önjutalmazások hullámvasútja lesz az életmódváltásunk, mint egy drasztikus diéta esetén.
Mikor menjünk boltba? Ha elfogyott otthonról az „előző életünkből maradt” műanyagzacskóhalom, elszakadt a vászontáskánk, eltörtek a befőttesüvegeink, széthasználódott a mósószeres flakonunk, ha nem lehet már többször felhasználni a PET-palackunkat, ha elhordtuk az összes fast fashion ruhadarabunkat ésatöbbi. Nincs értelme hirtelen felindulásból kivágni otthonról mindent, ami nem fenntartható csak azért, hogy televásároljuk rögtön a lakást hosszútávú alternatívákkal, mert az sokkal kevésbé fenntartható, mintha a már meglévő dolgainkból hoznánk ki a maximumot.
Lehet, hogy így nem lesz rögtön szupertrendi zero waste az otthonunk, de ne is ez legyen a célunk. Én úgy teszem a régi, de még használható tárgyaimat esztétikusabbá, hogy lehúzogatom a flakonjaimról, tárolódobozaimról, kozmetikai üvegcséimről, cipősdobozkákról a címkét, átfestem őket és úgy töltetem vagy töltöm meg DIY szerekkel, pakolom tele kiegészítőkkel újra és újra addig, amíg szét nem mennek annyira, hogy szebbet és sokkal tartósabbat vásároljak helyettük.
