“Emlékszem, amikor 19 éves bölcsészhallgatóként a francia Marie Claireből tanultuk a nyelvet egy emancipált, haladó szemléletű tanárnő segítségével, aki mindig hozta be a cikkeket, és arra gondoltam, de jó lenne egyszer egy ilyet Magyarországon is csinálni. Ez akkor elképzelhetetlen volt, más szelek fújtak még a 80-as években, hiszen akkor még utazni is alig utazhattunk külföldre, nemhogy magyar Marie Claire-t készíteni… ” – meséli Krisztina.
Ez is elhangzik az adásban:
“Nagyon korán kelek, 5:45-kor, mert szükségem egy fél óra énidőre, mielőtt beindul a nap. Ilyenkor jógázom, meditálok, összeszedem magam.”
“Mindig összeírok egy 8-10 tételes listát, hogy mit ne felejtsek el aznap. Kiírom reggel a fejemből, és a nap folyamán óránként ránézek, és ha végeztem, kihúzom.”
“Rengeteg értekezletünk van, de én kifejezetten szeretem őket, mert a mai világban, amikor nagyon sokan online dolgozunk, így összeülve sokkal gyorsabban, összehangoltabban, hatékonyabban haladnak a dolgok.”
“Az egész csapat összhangban van, bejáratott, legtöbben hosszú évek óta dolgoznak itt, tudják a működésünk ritmusát, így nagyon biztonságban érzem magam közöttük.”
“A kedvenc rovatom a Munkám a szenvedélyem, amelybe minden héten mélyinterjúkat készítek olyan nőkkel, akik ezt a mondatot elmondhatják magukról.”
“Bennem van egyfajta ösztönös kíváncsiság, hogy rá tudok kattanni témákra. Ha hallok egy érdekes történetet, azonnal nekiállok kinyomozni, hogy végül egy izgalmas cikk kerekedjen belőle. Ez nagyon nagy hajtóerőt, motivációt ad a munkámban.”
“A képek és a videók egyre inkább elterelik az olvasásról a figyelmet. A betűk kezdenek eltűnni…”
“Jó, ha az ember néha eljár coach-hoz vagy vezetői tréningre, mert nem lehet mindig anyukának lenni egy szerkesztőségben.”
