Biztosan nem vagyok azzal egyedül, hogy amikor először különköltöztem a szüleimtől, akkor nem igazán volt elképzelésem arról, hogy mihez kéne kezdeni a lakásommal azon kívül, hogy örültem a felnőttes egyedüllétnek, mint például amikor jégkrémet ehetek reggelire. Időbe telt rájönnöm, hogy miért nem lesz hangulatosabb a lakásom attól, hogy telepakolom tömeggyártott, jellegtelen dekorációkkal.
Sok átalakulási folyamatot meg kellett tapasztalnom ahhoz, hogy mostanra magabiztosan tudjam azt képviselni, hogy milyennek gondolom az ideális otthoni környezetet.
Íme 3 dolog, amitől igazán személyessé válik az otthonunk:
Az illatok
Ha belépek egy lakásba, nem a látvány az első, ami megragad. Időbe telik, mire az ember körbenéz, és feldolgozza a látottakat. Az illat viszont azonnal megcsap, azonnal kialakít bennem egy érzést. Természetesen ízlés dolga, hogy ki milyen típusú illatokat kedvel, sokkal fontosabb, hogy az ott élők számára kedves és ismerős legyen. Én alapvetően nem vagyok oda az édeskés illatokért, mint a vanília, viszont szeretem, ha karakteres az illat.
Jelenleg 3 illóolajat használok: mandarin (nyugtató, stresszoldó), madagaszkári kámforfa (immunerősítő és energetizáló) és citrom. Ha kezdők vagyunk az illóolajok terén, érdemes a citromolajjal megismerkedni először: kellemes illatát mindenki szereti, és nincs ellenjavallat, tehát biztonságosan alkalmazható.
- legjobb térfertőtlenítő, tértisztító illóolaj (baktérium- és vírusölő hatású)
- tökéletes irodában, oktatási intézményekben térfertőtlenítésre
- koncentrációserkentésre (tanuláshoz)
- elűzi a rosszkedvet, lehangoltságot
- segítség a tiszta gondolatokhoz
Az illóolajok tehát nemcsak kellemes illatot árasztanak, hanem a hangulatunkra és az egészségünkre is hatással vannak. Egy falábas diffúzort használok az olajokhoz, ami nagyon jól illik az otthonunkba, a fiam pedig imádja, hogy különböző színekben világít párologtatás közben.
Saját készítésű, átalakított, újrahasznosított
Évekkel ezelőtt többször is előfordult velem, hogy sétálgatva az egyik lakberendezési áruházban beleszerettem az egyik faliképbe, és hazahoztam magammal. Feltettem a falra, és… olyan semmilyen volt. Bizony, mintha egy bútoráruházban lennék továbbra is, ami jól mutat, de nekem valójában semmi közöm hozzá.
Ma már tudom, hogy ha azt szeretném, hogy otthon érezzem magam, akkor a „csinos darabokon” kívül (vagy azok helyett) olyan kiegészítőkre van szükség, amiknek történetük van. A fotón a kisfiam asztalkáját mutatom meg nektek, mert az újonnan vásárolt tárgyakon túl mindenféle dolog van itt, ami személyessé teszi.
A bal oldali ceruzatartót én készítettem, amikor kerámiázni tanultam. A jobb oldali tartó egy joghurtospohár volt eredetileg, és azt találtam ki, hogy itt tudna tovább funkcionálni. A krétatábla egy régi képkeret újragondolása, amire bármikor rákerülhet egy egyedi alkotás (az más kérdés, hogy nálunk nem kerül rá semmi néhány firkán kívül, inkább a fal művészeti lenyomatos). Ugyanez jellemző az egész lakásra, szeretem, sőt tudatosan vegyítem egymással az új és a régi dolgokat. Míg az új dolgok a funkcionalitást és a stílust viszik a térbe, addig a régiek inkább a történetet, az egyediséget.
A cikk folytatásáért kattints IDE!
