Nem szabad elbagatellizálni!
A pánikrohamok általában fiatal felnőttkorban jelentkeznek, és nőknél kétszer gyakrabban fordulnak elő, mint férfiaknál. A rohamok kiszámíthatatlanul érkeznek, hosszuk öt perctől akár fél óráig is eltarthat, de szerencsére bizonyos stratégiákkal enyhíteni tudjuk az intenzitását, megakadályozhatjuk a tünetek súlyosabbra fordulását, csökkenteni tudjuk a stressz mértékét, és segíthetünk az elszenvedőjének kordában tartani a helyzetet.
A pánikroham leggyakoribb kísérője jellemzően a légszomj, a rettegés, a remegés, a szédülés, a halálközeli érzet, a gyors pulzus, az izzadás, a hányinger, a kontrollvesztés, a közelgő veszély érzése, a mellkasi fájdalom és a gyomorgörcs, szédülés vagy gyengeség. Ha nem sikerül uralni a helyzetet, akkor a rohamok akár ismétlődhetnek is, ezért mindig orvosi segítséget kell kérni, ha úgy érezzük, hogy az illető elvesztette a kontrollt.
Legyünk határozottak!
A roham általában 10 perc után éri el a tetőfokát, ezért gyorsan kell cselekednünk. Semmiképpen se hagyjuk magára azt, aki éppen átéli: maradjunk mellette és támogassuk őt, próbáljunk megőrizni a nyugalmunkat. Legyünk kiszámíthatóak, kerüljük a meglepetéseket. Végig legyünk türelmesek, és összpontosítsunk a segítséget igénylő személyre egészen addig, amíg véget nem érnek a tünetek.
Ha tudjuk, hogy az illető gyógyszert is szed a rohamaira, akkor segítsünk neki megkeresni, majd adjuk oda neki. Ne kezdjünk el azon gondolkozni, hogy mire van szüksége az illetőnek, helyette kérdezzük meg, de mindenképpen igyekezzünk rövid, egyszerű mondatokban kommunikálni. Próbáljunk pozitívnak tűnni, és semmiképpen se ítélkezzünk!
Segítsünk lelassítani a másik légzését. Akár mi is lélegezhetünk vele hangosan, de az is segít, ha számoljuk, hogy mennyi ideig szívja be és fújja ki a levegőt. Papírzacskót semmiképpen se adjunk, azzal csak ronthatunk a helyzeten, mert a sok szén-dioxid belégzése ájulást okozhat. Nem is feltétlenül kell felhívni a figyelmet a levegővételre, az is jó lehet, ha feltűnően nyugodtan kezdünk lélegezni, hogy a másik utánozni tudjon minket.
Beszélgessünk!
Beszélgetéssel el tudjuk vonni a másik figyelmét a szélsőséges tünetekről. Ha jól ismerjük az illetőt, akkor elkezdhetünk beszélni egy általa kedvelt témáról. Ha viszont nem vagyunk tisztában azzal, hogy ilyen helyzetben mit illik, vagy mit szabad mondani, akkor abban biztosak lehetünk, hogy az „ezt át tudod vészelni”, a „büszke vagyok rád, ügyes vagy”, a „mondd el, hogy mire van szükséged”, a „koncentrálj a légzésedre, maradj a jelenben”, és az „amit érzel, az ijesztő, de nem veszélyes” például mind olyan, amivel támogathatjuk a másikat. Azt semmiképpen se mondjuk, hogy „nyugodj meg”, „ne aggódj”, „próbálj ellazulni”, mert pont ez az, amit a másik nem tud megtenni, és súlyosbíthatjuk a rohamot.
Amennyiben nem ismerjük az illetőt, akkor először mindenképpen mutatkozzunk be neki, majd kérdezzük meg, hogy szüksége van-e segítségre. Ha igent mond, akkor kérdezgessük tovább, hogy tudja-e, hogy éppen pánikrohama van, és tapasztalt-e már ilyet korábban. Ha nem ez az első ilyen eset, akkor kérdéseinkkel emlékeztetni tudjuk őt, hogy mit tett máskor annak érdekében, hogy megnyugodjon.
Ilyen illat legyen a hálószobában, hogy jól aludj
Életünk egyharmad részét a hálószobánkban töltjük, aminek nagy részét alvásra fordítjuk. Sokan vannak azonban azok, akik csak álmodoznak a pihentető alvásról, mert vagy nehezen alszanak el, vagy az éjszaka közepén felébrednek, és nem tudnak visszaaludni. Ezek az illóolajok nekik is segíthetnek!Segítsünk fókuszálni!
Hívjuk fel az illető figyelmét arra, hogy nem muszáj ott maradnia, ahol van, mert egy bizonyos szituáció elhagyása csökkentheti a kialakult stresszt. Segítsünk megkeresni a lehető legkényelmesebb helyzetet! Előfordulhat, hogy a pánikroham következtében az elszenvedő elveszti az uralmát a teste fölött. Ilyenkor néhány gyakorlattal támogathatjuk őt, hogy visszatérhessen a jelenbe.
Ültessük egy kényelmes székbe úgy, hogy a lábait tartsa kényelmesen a padlón. Mondjuk neki, hogy összpontosítson a légzésére és arra, hogy milyen kényelmes a szék. Ha ez még nem elég, akkor az 5-4-3-2-1 technika is hatékony lehet: öt látnivalóra, négy megérinthető tárgyra, három hallható zajra, két különböző szagra és egy íz azonosítására kell összpontosítani. Az egytől tízig való számolás, vagy egyszerű matematikai képletek megoldása is segíthet megnyugodni, de az is, ha a mostra fókuszálunk: kérdezzük meg a másiktól, hogy milyen nap van, mit csinál, miért jött ide.
Ha tudjuk, hogy a környezetünkben valaki pánikbetegséggel küzd, mi is támogathatjuk az illetőt a felépülésben. Hagyjuk neki, hogy a saját ütemében folytassa a terápiát, és legyünk türelmesek. Dicsérjünk meg minden erőfeszítést még akkor is, ha a másik nem teljesíti az összes célt. Arra viszont semmiképpen se tegyünk ígéretet, hogy segítünk elkerülni a másiknak a szorongást kiváltó helyzeteket. Soha ne felejtsük el: rendben van, hogy aggódunk, fogadjuk el a helyzetet, de legyünk tisztában azzal, hogy nem tart örökké.
Forrás: Medical News Today, HealthLink BC Fotó: Unsplash
