Az amerikai Emory Egyetem kutatói vizsgálták meg az idegrendszerről készített pillanatképek segítségével, milyen is a kapcsolat a nagymamák és az unokák között. A tudósok ötven nagymamát vontak be a vizsgálatba, mindegyiküknek legalább egy 3 és 12 év közötti unokája volt. MRI-t használtak ahhoz, hogy a nagyik agyműködését megfigyeljék, miközben az unokáikról mutattak nekik képet. Ezt azzal hasonlították össze, hogy mi történik a nagymamák idegrendszerében, amikor felnőtt gyerekeikről, illetve ismeretlen gyerekekről és felnőttekről mutattak nekik képeket.
„A cukisági faktor, ami kisgyerekek esetében szerepet játszik, befolyásolta az eredményeket, ami arra utal, hogy a nagymamák erősebb érzelmi választ adnak, amikor az unokáikat látják – magyarázta James Rillings, a kutatás vezető szerzője. –Ami erősen kirajzolódott az adatokból, hogy az agy empátiáért felelős része aktiválódott, amikor a nagymamák az unokáikkal kapcsolatos utalásokat láttak.”
A nagymamák mutattak ugyan empátiát akkor is, amikor felnőtt gyermekeiket látták, ám ennek szintje nem érte el azt az érzelmi aktiválódást, mint amit az unokák láttán tapasztaltak. „Amikor az unokáik mosolyognak, a gyermek örömét érzik. Ha az unokájuk sír, a gyermek szomorúságát és fájdalmát érzik” – magyarázta Rillings.
Ez a nagymama hipotézisnek nevezett elmélet magyarázhatja azt is, miért élnek tovább a nők, mint a férfiak. Mielőtt a technológia lehetővé tette volna, hogy elvégezzenek egy ilyen vizsgálatot, a kutatók már akkor is feltételezték, hogy az lehet az oka annak, hogy a nők tovább élnek, mint a férfiak, hogy be kell tölteniük a nagymamai szerepet. Ez a nagymama hipotézisnek nevezett elmélet az 1960-as években született. Ma már egy idősebb nőnek is vannak más lehetőségei a gyermekgondozáson kívül is, ám a tudományos bizonyítékok egyre inkább azt mutatják, hogy kölcsönösen jó hatással vannak egymásra a nagymamák és unokák.
Forrás: Insider Fotó: Unsplash
