A legtöbben, ha az ünnepi lakomára gondolunk, a gyerekkorunk boldog pillanatai jutnak eszünkbe. Egy-egy karácsony remélhetőleg mindenkinek jutott, amire boldogan emlékszik vissza. Halászlé, kocsonya, töltött káposzta, rántott ponty, bejgli, hókifli… Minden családnál más került az asztalra ilyenkor. Lehet, hogy gyerekként inkább a csillogó fával és az ajándékainkkal voltunk elfoglalva, pedig a karácsonyi menüsor megszokottsága is biztonságot adott. Abban biztosak lehettünk, hogy mi kerül szenteste az asztalra otthon vagy a nagymamánál. Ezek a kiszámítható szokások meghatározóak egy gyerek életében. Még akkor is, ha közben a családi egység közben már rég megrepedt.
Jó esetben ezeket a szokásokat visszük tovább, és felnőttként már a mi dolgunk, hogy a gyerekek számára az ünnep kiszámítható varázsát biztosítsuk. Varázsolnunk kell, ahogy a szüleink is tették kiskorunkban. Ha volt hozzá erejük…
Miután a szüleim kiskoromban elváltak, apukámnál például minden karácsonykor héjában sült krumpli volt lilahagymával, szalonnával és jó sok vajjal. Nem megszokott, de valamit ki kellett találnia, amit még meg bírunk enni, mire odaértünk hozzá a testvéremmel. Ezt a szokást a mai napig tartjuk. Néha becsempész új fogásokat, de nekünk a héjában sült krumpli a lényeg. Vagyis az sem baj, ha az a hagyomány nem klasszikusan karácsonyi, de mégis a miénk.
Ebben a hónapban Ünnepi lakoma tematikus hetünkön több olyan cikket találtok, amivel reméljük, hozzájárulunk a régi és az új fogások elkészítéséhez, az ünnep varázsához. Mert az ünnepi lakoma nemcsak az evésről szól…
