Minden karácsonyszerető embernek görcsbe rándul a gyomra, amikor már december 25-én meglátja az első kidobott fenyőt az utcán. Idén valószínűleg még több ilyen szomorú esetben lesz részünk, mert sokan kezdték már december elején a díszítést, hogy így csempésszenek egy kicsivel több vidámságot ennek az évnek a végére, így nem csoda, ha karácsonyra a fenyők már kezdik elveszíteni legjobb formájukat. Ha mi is úgy látjuk, hogy már nem annyira zöld a fenyőnk, és nem biztos, hogy kihúzza vízkeresztig, méltó módon búcsúztathatjuk azzal, ha például megesszük.
Elmajszolni a karácsonyfát pont ellentétesen hangzik azzal, amit hetek óta sulykolunk a kisgyerekeinkbe és háziállatainkba, ugyanakkor az ősi és úgynevezett vad, természetközeli alapanyagok iránti érdeklődés egyre inkább megnőtt az elmúlt években a gasztronómiában. A pékmester Julia Georgallis, aki 2015 óta tart a karácsonyfa köré épülő vacsoraklubokat, és idén kiadott egy receptgyűjteményt is How to Eat Your Christmas Tree (Hogyan együk meg a karácsonyfát?) címmel, teljesen egyetértene ezzel. Sőt, hozzátenné, hogy a szúrós luc és a Douglas-fenyő a legjobb a főzéshez. Előbbinek erős citrusos, utóbbinak pedig finom, füves aromája van.
A tűlevelűek aromás, nedvdús és olajban gazdag magjait már régóta használják a világ különböző gasztrokultúráiban (gondoljunk csak az egyik legismertebb ételre, melyhez fenyőmagra van szükség, a pestóra), és mi más lenne a karácsonyfánk is, mint tűlevelű, ami a szobánk közepén álldogál, épp kéznél a főzéshez?
A dán séf, René Redzepi egyszer már kifejtette, milyen csodálatos lenne, ha a családok összegyűlnének karácsony után, hogy megünnepeljék a díszek leszedését, majd legvágnák az ízletes tűleveleket, hogy azzal fűszerezzék az ételeiket. Ha ez elég jó annak az embernek, aki a koppenhágai Noma étterem konyháját vezeti, amit négyszer választottak a világ legjobbjának, valószínűleg nekünk megérné kipróbálni otthon.
Bár nagyon ritka, hogy valaki tiszafát állítson karácsonyfának, itt muszáj megjegyezni, hogy ez a növény mérgező, így semmiképp se kísérletezzünk vele. Csak fenyőfával próbálkozzunk, és mindig mossuk meg alaposan a tűleveleket fogyasztás előtt.
Ha biztonságba helyeztük a díszeket, és azon tűnődünk, mi legyen az első dolog, amit a karácsonyfánkkal kezdünk a konyhában, készítsünk magunknak például egy kellemes teát a tűlevelekből. Hannah Freeman gasztronómiai szakértő szerint tele van C-vitaminnal, és a 16. századi francia felfedező, Jacques Cartier például ennek köszönheti, hogy megmenekült legénységével együtt a kemény észak-amerikai télből: az amerikai indiánok megmutatták nekik, hogyan készíthetnek teát a fenyő tüskéiből.
View this post on Instagram
Egyszerűen szedjünk le egy maroknyi tűlevelet, mossuk meg alaposan, és tegyük egy kisebb lábosnyi forrásban lévő vízbe. Miután lezártuk a tüzet, hagyjuk állni 15-20 percig, majd szűrjük le, melegítsük fel, édesítsük egy kanál mézzel, ha szeretnénk.
De a tűlevelűek remekül illenek az ünnepi italokhoz is, például a gin készítéséhez a gyártók gyakran használnak fenyőtüskéket, és sok európai likőr egyik kulcsfontosságú alapanyaga is. Otthon is elkészíthetjük a saját italunkat: töltsünk vodkát egy befőttesüvegbe, tegyünk bele legalább öt, legfeljebb két hónapra egy adag megmosott tűlevelet, majd hagyjuk állni. Aszerint válasszuk meg az időtartamot, milyen erős ízt szeretnénk.
View this post on Instagram
Sok séf használja a friss, zsenge tűleveleket salátákban vagy öntetekben, ám a karácsonyfánkon található tüskék ehhez már túl fásak és szárazak, így inkább tegyük egy aprítógépbe némi növényi olajjal – napraforgó vagy földimogyoró-olaj tökéletes választás –, majd hagyjuk állni 24 órán át, mielőtt átpasszíroznánk egy finom lyukú szűrőn. Egy élénkzöld folyadékot kapunk így, ami tökéletesen passzol a halakhoz, de kéksajthoz és szárzellerhez is remek kiegészítés.
Ha tovább fokoznánk a gasztronómiai magasságokat, próbáljuk ki, hogy a halat fenyőtüskékkel készítjük el, ahogy azt Helen Graves gasztronómiai szakíró tette. Ő a halat whisky és Douglas-fenyő tüskéinek keverékével locsolta meg, mintegy ezzel helyettesítve a szokásos zöldfűszereket. Kiemelhetjük még jobban a fenyős aromát az ételen, ha tálaláshoz mozsárban összetörünk egy evőkanálnyi fenyőtüskét, összekeverjük Maldon sóval, majd tálalás előtt ezt szórjuk a lazacra.
Ha van rá hely az otthonunkban, hogy kiszárítsuk az ágakat, a sütőbe tehetjük, amikor kacsát vagy lazacot készítünk. „Ahogy a rozmaringnak vagy kakukkfűnek, úgy a fenyőnek is átveszi az aromáját az étel” – javasolta Julie Friend, a brit MasterChef győztese.
Bár a fenyőnek inkább zöldes, sós aromája van, ami a rozmaringhoz hasonlítható legjobban, remekül működik a desszertekben is. Néhány tűlevél a lábosba, amikor a tejszínt hevítjük például a panna cottához, csodás aromát adhat az édességnek. Rachael Narins Los Angeles-i cukrász még tovább ment: készített fenyőmag-fenyőtüske pralinét is, ami önmagában is nagyon finom szerinte, de csokoládéfagylalttal borítva az igazi mennyország.
View this post on Instagram
Ha ezek az ételek túl bonyolultnak tűnnek az évnek ebben az időszakában ahhoz, hogy kipróbáljuk őket, van egy egyszerűbb receptje is Georgallisnak a végére. A vaníliához hasonlatos ízhatást kihasználva készítsünk fenyőszirupot, mielőtt kidobnánk a szebb napokat látott karácsonyfánkat. Tegyünk egy marék tűlevelet fél liter forrásban lévő vízhez, majd kapcsoljuk le a gázt, és hagyjuk a vízben 2-12 órán át, hogy a hő kioldja az illat- és ízanyagokat. Mielőtt leszűrnénk, forraljuk fel ismét 250 gramm fehér cukorral. Gyöngyöztessük egy percig, majd hagyjuk lehűlni a szirupot, ami csodás kiegészítője lehet például a citromos édességeknek, de koktélokba keverve is használható a hagyományos cukorszirup helyett. Így az év bármely napján visszahozhatunk egy kis karácsonyt, míg a fenyőfaszirup tart.
Forrás: Telegraph, Vice Fotó: Getty Images
