A kérdés különösen az iskolázottabb nők számára lehet nehéz, akik a karrier és a családalapítás közötti présben találhatják magukat. Jelenleg az az uralkodó nézet, hogy a szamárlétrán a húszas éveinkben kell elérni, ameddig csak lehet, a házassággal pedig a karrier érdekében érdemes a harmincas éveinkig várni. Ezután már független, felnőtt nőként vághatunk bele a családalapításba egy hasonlóan sikeres partner oldalán. Ez az életstratégia megpróbálja a lehető legjobban maximalizálni annak esélyét, hogy a kapcsolat sokáig tartson, hiszen a népi bölcsesség szerint a korai házasságok gyakrabban végződnek válással.
Házasság és válás
A gondolatmenet szerint, ha a harmincas éveinkig várunk a házassággal, sokkal nagyobb eséllyel lépünk úgy frigyre, hogy mindketten kellően felnőttek vagyunk ahhoz, hogy jó döntéseket hozzunk, jól válasszunk és mi is jó partnerek legyünk egy házassághoz. Tény, hogy az első házasságot kötők átlagéletkora a fejlett világ országaiban jelenleg 29 év nőknél, 30 év férfiaknál. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők idősebb korban házasodnak, ami szintén alátámasztja az előbb vázolt társadalmi sztereotípiákat.
A Utah Egyetem szociológusa, Nicholas Wolfinger is azt figyelte meg kutatásai során, hogy azok a nők, akik a társadalom szerint túl korán (húszas éveik közepén vagy korábban) házasodtak, nagyobb eséllyel válnak el mint azok, akik harmincas éveikben.
Egyetlen érdekes kivétel
A kutatásokból azonban kirajzolódott egy izgalmas kivétel az alól a szabály alól, hogy a legjobb harmincas éveinkben házasodni. Több mint ötvenezer nő házassági és válási adatait elemezve a szociológus arra jutott, hogy van a nőknek egy olyan csoportja, akik számára egyáltalán nem annyira kockázatos harminc előtt házasságot kötni: azok a nők, akik nem éltek együtt az esküvő előtt a párjukkal. Egészen pontosan azok a 22 és 30 év közötti nők, akik korábban nem éltek együtt soha senkivel, sokkal kisebb eséllyel válnak el, mint bárki más.
Csak hogy érezzük a különbséget: azoknak a nőknek a 70 százalékára, akik a házasságkötés előtt legalább egyszer együtt éltek már valakivel, a közkeletű vélekedés teljesen igaz, ha harmincéves koruk várnak, akkor kisebb a válás esélye körükben.
Miért lehet kockázatos az együttélés?
Persze ha túl fiatalon házasodunk, az sem ideális, egy bizonyos felnőttséget el kell érni ahhoz, hogy érezzük a döntésünk súlyát, ezért a húszéves kor előtti házasságot sem javasolják a szakemberek. De ha túl sokáig várunk, annak is megvannak a hátulütői.
Minél idősebb valaki, annál több mindent hordoz magával a kis batyujában, korábbi kapcsolatok, exek és együttélések jó és rossz tapasztalásait, amik rányomhatják a bélyegüket a házasságra is. Azok a nők, akik együttélés nélkül a húszas éveikben férjhez mennek, enélkül a batyu nélkül érkeznek a házasságba. Ez igaz a férfiakra is.
A kutatókat is meglepte az a tény, hogy az együttélés lehet a kockázati tényező, hiszen ha két fiatal felnőtt összeköltözik, kipróbálhatják, milyen házastársai lennének egymásnak, ez hozzájárulhat a későbbi házasság stabilitásához, hiszen már nem éri őket annyi meglepetés. Gondolhatjuk mindezt a józan paraszti ész logikája mentén, ám egyre több kutatás azt támasztja alá, hogy akik házasság előtt együtt élnek, sokkal kisebb valószínűséggel lesznek boldog házasok, és a frigy nagyobb eséllyel végződik a válóperes tárgyalással. A Stanford Egyetem tanulmányából például az derült ki, hogy különösen akkor nagy a válás esélye, ha valaki korábban más partnerrel élt együtt, nem a jövőbeni férjével. Ebben az esetben kétszer akkora volt a válás valószínűsége.
„Általában azt gondoljuk, minél több tapasztalatunk van, annál jobb. Ám a kutatások egyre inkább arra utalnak, hogy a párkapcsolatoknál pont az ellenkezője igaz. A több tapasztalat boldogtalanabb házasságot eredményez később” – mutatott rá Galena Rhoades, a Denveri Egyetem pszichológusa, aki szerint azért lehet nagyobb a válás esélye azoknál, akik korábban mással már éltek együtt, mert megtapasztalták, hogy ha valami komoly válság merül fel a kapcsolatban, ki lehet lépni, így a megoldás keresése helyett később egyre könnyebben kifarolhatnak a kapcsolatokból az emberek.
Az előző és jelenlegi partnerek – akár önkéntelen – összehasonlítása is egyre erősebben lehet jelen. A férjem megbízható és gondoskodó, de nem olyan vicces, mint az előző ex, vagy nem olyan jó szerető, mint az azt megelőző, akikkel a házasságkötés előtt éltünk. Ha ilyen kritikus összehasonlító gondolatok egyszer felmerülnek a fejünkben, az elkezdheti kikezdeni a házasságunkat.
Egyelőre a tudósok is csak találgatnak, miért lehet alacsonyabb azoknak a huszonévesen házasodóknak a körében alacsonyabb a válások aránya, akik korábban senkivel sem éltek együtt élettársi kapcsolatban. Korábban nem tapasztalták meg annyiszor a szakítást, kevesebb partner szolgál összehasonlítási alapként, a házasság erősebb változás a kapcsolatban vagy csak a tény, hogy az így házasodó nők között nagyobb a vallásosság aránya? Egyelőre ezek a kérdések tisztázásra várnak.
Forrás: Wall Street Journal Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
