A nappalok és éjszakák, vele az ébrenlétünk és alvásunk váltakozása a legkézenfekvőbb dolgok közé tartozik. Világos van: tevékenykedünk. Sötét van: alszunk. Ám nem volt ez mindig így. Ráadásul az is változott a történelem folyamán, hogy mennyit van világos…
A nagy felfedezés
Az 1990-es évek elején Roger Ekirch történész épp a levéltárban kutatott, amikor egy középkori bűnügy leírásának olvasásakor feltűnt neki valami. Két rejtélyes szó, ami más megvilágításba helyezte a 17. századi mindennapokat: „első alvás”. Tovább keresgélt, és egy sor hasonló leletet talált. Egy 1555-ös, Rio de Janeiróból származó gyarmati beszámoló leírja, hogy a helyiek az első alvás után vacsoráznak, míg egy másik – a 19. századi Ománból – azt magyarázta, hogy az ottaniak furcsa módon este tízkor mennek el először aludni. Itt is az először szón van a hangsúly. És korántsem a középkor sajátossága volt az, amit Ekirch gyanítani kezdett, hogy évezredek óta ez a módszer volt a domináns alvásmód, az ősi alapértelmezés, amelyet történelem előtti felmenőinktől örököltünk. Az első feljegyzés, amelyet a történész talált, a Kr.e. 8. századból való, az Odüsszeia görög eposzban, míg létezésének utolsó utalásai a 20. század elejére datálhatók, mielőtt valahogy a feledés homályába merült.
Hogyan működött? Miért tették az emberek? És hogyan lehet, hogy olyasvalamit, ami egykor teljesen normális volt, ilyen teljesen elfelejtettek?
Nem egy, hanem kettő
A lényeg, amiről beszélünk, a kétszakaszos alvás. Vagyis az emberek nem egyben aludtak hét, nyolc, kilenc órát, mint manapság, hanem két részre bontva. Először lefeküdtek úgy este kilenc körül, majd legkésőbb éjfélkor megébredtek, és egy-két órát éberen töltöttek a legkülönfélébb tevékenységekkel. majd egy óra körül visszaaludtak, és immár pihentek reggelig.
Akkoriban az emberek többsége közösen aludt, vagyis gyakran találta magát összebújva családtagokkal, barátokkal, szolgákkal és – ha utaztak – teljesen idegenekkel is akár, a különféle bogarakról nem beszélve. A kínos helyzet minimalizálása érdekében az alvás elrendezése számos szigorú társadalmi konvenciót tartalmazott, mint például a fizikai érintkezés elkerülése vagy a kijelölt alvási pozíciók. Ha egy családról beszélünk, akkor például a lánygyermekek jellemzően az ágy egyik oldalán feküdtek, a legidősebb a falhoz legközelebb, majd az anya és az apa, végül a fiúgyermekek – ismét életkor szerint rendezve –, majd a nem családtagok.
Az éjszakai ébrenlét persze inkább a felnőttek sajátja volt, és általában nem zaj vagy más éjszakai zavaró tényezők okozták (az ébresztőórát is csak később találták fel), az ébredés teljesen természetes módon történt, akárcsak reggel. Az ezt követő ébrenléti időszakot „óra” néven ismerték – és ez meglepően hasznos időablak volt számos dolog elvégzésére. „A feljegyzések leírják, hogy az emberek szinte mindent csináltak, miután felébredtek első álmukból” – írja Ekirch. A Hold, a csillagok és az olajlámpák gyenge fénye mellett fát raktak a tűzre, ellenőrizték az állatokat, apróbb házimunkákat végeztek, vécére mentek, sört főztek. De az óra volt a vallásgyakorlás ideje is. A keresztényeknek konkrétan erre az időre meghatározott imákat kellett befejezniük. Ezt nevezték a „legjövedelmezőbb” órának, amikor – miután megemésztetted a vacsorádat és letetted a világi terheket, „senki nem fog keresni, csak Isten”. A filozófiai beállítottságúak pedig nyugodtan használhatták ezt az időszakot az életen való elmélkedésre, új ötletek kitalálására. De leginkább házastársi beszélgetésre és persze szexre volt igazán alkalmas az extra idő.
Miután az emberek néhány órát ébren voltak, általában visszafeküdtek az ágyba. Ezt a következő lépést reggeli alvásnak tekintették, és hajnalig vagy később is tarthatott. A kétszeri alvás még olyan ismert alkotók írásaiban is felbukkan, mint Plutarkhosz, Pausanias, Livius vagy Vergilius. Később ezt a gyakorlatot átvették a keresztények is, akik azonnal meglátták a pluszórában rejlő lehetőségeket zsoltárok és gyónások elhangzására. Az i.sz. 6. században Szent Benedek megkövetelte, hogy a szerzetesek éjfélkor keljenek fel ezekre a tevékenységekre, és az ötlet végül egész Európában elterjedt.
Visszatérhet?
A kilencvenes években Thomas Wehr, az Országos Mentális Egészségügyi Intézet alváskutatója érdekes kísérletet végzett tizenöt férfi bevonásával. Egy kezdeti hét után, amikor megfigyelték normális alvási szokásaikat, megfosztották őket a mesterséges megvilágítástól, és mindössze tíz óra „nappali” időt hagytak nekik. A kísérlet kezdetekor a férfiak mindegyike normális éjszakai szokásokkal rendelkezett – egyetlen folyamatos szakaszban aludtak, amely késő estétől reggelig tartott. Aztán valami hihetetlen történt. Négy hét után megváltoztak az alvási szokásaik – már nem egy, hanem két, nagyjából egyforma hosszú részletben aludtak, és közte egy-három órás periódusban ébren voltak. A melatonin alváshormon mérése azt mutatta, hogy a cirkadián ritmusuk is beállt, így az alvásuk biológiai szinten is megváltozott. Vagyis Wehr újra „feltalálta” a kétfázisú alvást. De akkor az emberiség nagy része miért hagyott fel a kétalvó rendszerrel a 19. század eleje környékén? A válasz az ipari forradalomban rejlik. Feltalálták a különféle lámpákat, vagyis lett mesterséges megvilágítást, kitolódott a nappal időtartama.
Először a gázégők jelentek meg, majd lett elektromos áram is, és innen bizony egyre kevesebb időt szántunk alvásra. A folyamat megváltoztatta a lakosság cirkadián ritmusát, a mesterséges világítás meghosszabbította az első alvást, és lerövidítette a másodikat. Végül a kettőből lett egy.
Nem is rossz ötlet, igaz? Hiszen mindig arra panaszkodunk, hogy semmire nincs elég időnk… És ha belegondolunk, a kisbabák sem biztos, hogy véletlenül ébrednek meg éjjel, van, aki egészen sokáig tartja ezt a szokását. És persze azt is tudjuk, hogy számos állatfaj van ébren éjjel, vagy éjjel is. Talán ez a magyarázat arra is, amit mi alvászavarnak érzékelünk? Talán nem azért ébredünk meg az éjszaka közepén és kezdünk őrült agyalásba, mert valami zűr van velünk, hanem mert ez van belénk kódolva? Ez a gondolat talán majd csökkenti a szorongást, és – ki tudja – talán még a nyugodt alvás is jobban megy majd.
Forrás: BBC, Fotó: Getty
Olvass tovább!
