A jelenleg több mint 3900 tagot számláló csoport csak tavaly nyáron alakult, és tagjai azóta sem tétlenkednek: rendszeres utcai aktivizmussal és különféle egyéb akciókkal próbálnak jobbítani az állatok helyzetén, és felhívni az emberek figyelmét a kizsákmányolásukkal járó kegyetlenségekre. A csoport egyik adminjával, Pusztai Enikővel beszélgettünk.
Mesélnél kicsit magatokról, mit lehet tudni a csoportról?
A csoportunk azért alakult, mert nem szeretnék, ha elfelejtődne, miről is szól valójában a veganizmus. Azt vettük észre, hogy a vegán csoportokban sokszor inkább az életmód és az étkezés felé terelődik a téma, és mi azt szeretnénk, ha az állatok és az állatvédelem maradna a középpontban. Felmerülhet a kérdés, hogy kiktől kell megvédeni az állatokat? Azoktól, akik fel akarják őket a saját céljaikra használni: meg akarják enni a testüket, az anyatejüket, a petesejtjüket, használják őket ruházkodás, szórakozás, vagy kísérletek céljából. Jelenleg ők teszik ki a társadalom 99 százalékát. Ahhoz, hogy valamiféle védelmet tudjunk biztosítani az állatoknak, először az kellene, hogy elismerjük, vannak bizonyos alapvető jogaik. A szabad és kizsákmányolástól mentes élethez való jog. Úgy gondolom, hogy az állatvédelem valójában az, amit a vegánok képviselnek. Ha valaki csak bizonyos állatfajokkal – például kutyákkal vagy macskákkal – foglalkozik, és a többi állat kizsákmányolásában részt vesz, akkor ő tulajdonképpen csak kutya- vagy macskavédő.
A veganizmus egy állatjogi mozgalom, ami elutasítja az állatok kizsákmányolásának és kihasználásának minden formáját, valamint az állati eredetű termékek használatát és fogyasztását. Egy filozófiai szemléletmód, amelynek célja az állatok szabadságának és élethez való jogának fel- és elismerése. Akik vegánként élnek, az életük minden területén arra törekednek, hogy ne vásároljanak vagy használjanak olyan termékeket és szolgáltatásokat, amelyekhez állatokat használtak ki és öltek meg.
Budapesten néhány éve már léteznek más, az etikusságot hangsúlyozó vegán, illetve vegán állatvédő csoportok. Velük tartjátok a kapcsolatot, vannak átfedések?
Én magam is a Vegán Aktivisták, Magyarország csoport egyik szervezője vagyok, tüntetések szervezésében szoktam részt venni. De a Vegán Állatvédelem csoportnak, illetve a Magyar Vegán Egyesületnek a tagjai is megtalálhatóak közöttünk, tehát vannak átfedések, jól ismerjük egymást. Mi szeretnénk hozzájuk képest is új dolgokat létrehozni, olyan fajta aktivizmussal foglalkozni, amivel Magyarországon mások nem.
Milyen típusú aktivizmusra gondoltok? Mi mindent szoktatok csinálni?
Konkrétan a diszruptív aktivizmusra gondolok. Ez azt jelenti, hogy egy aktivista akcióval megzavarunk egy ellenséges közeget, és felhívjuk a figyelmet az állatok kizsákmányolására. Erre a típusú aktivizmusra sokan azt szokták mondani, hogy agresszív, és eltávolítja az embereket a veganizmustól, de én úgy gondolom, hogy inkább vitákat generál, és felhívja a figyelmet a problémára. Nem attól lesz vegán valaki, ha meglát egy táblákkal álló embert egy McDonald’s előtt, hanem attól, hogy ennek hatására elkezdenek beszélni a problémáról, és végül az állatjogok mindennapos téma lesz a társadalomban. Felvettük a kapcsolatot külföldi állatvédő aktivistákkal is, például az ausztrál Tash Petersonnal, aki egy diszruptív aktivista, és aki előbb írt nekünk egy biztató üzenetet, majd csatlakozott is a csoportunkhoz. És ugyanígy Seb Alex és David Ramms is írtak nekünk. Reméljük, ezeknek a kapcsolatfelvételnek később olyan eredménye is lehet, hogy valamikor idejönnek előadást tartani vagy közös akciót szervezni. Nagyon motiváló a csoporttagok számára, hogy kapcsolatba kerülhetnek azokkal az emberekkel, akikre felnézünk, és reméljük, az együttműködés folytatódni fog.
Csak hogy kicsit jobban értsük: diszruptív aktivizmus alatt azt értjük, amikor például egy áruház húspultjához vagy egy gyorsétterem elé sorakoznak fel a vegánok, és különféle képekkel, feliratokkal megpróbálják felhívni az emberek figyelmét arra, hogyan és milyen áron került az a darab hús a bolt polcaira vagy a hamburgerekbe.
Igen, arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ne tekintsük annyira elfogadottnak, hogy meggyilkolt állatok testét árulják. Volt már több ilyen akciónk. Elmentünk például a kakucsi böllérfesztiválra tüntetni, ahol hajnalban 22 disznót megöltek. Odamentünk a rendezvény kezdésére, elköszöntünk az állatoktól, akik akkor egy szállítókocsiban voltak, és lefilmeztük, ahogy meggyilkolják őket. Nekem ez volt az első alkalom, hogy disznóvágáson voltam, és azt tapasztaltam, hogy ez az egész nem csak arról szól, hogy az étkezés miatt megszokásból megölnek egy állatot. Előtte brutálisan meg is gyalázzák őket. A disznókat összekenték festékkel, viccelődtek a halálukon, bekenték a fülüket zsírral, hogy nehezebb legyen őket elkapni, megetették őket kolbásszal, ami tulajdonképpen kannibalizmus, leöntötték őket sörrel és pálinkával, de még annak is szemtanúi voltunk, hogy nem sikerült elkábítani az állatot, és még élve kezdték el perzselni. Mindezt úgy, hogy az elején, a megnyitó beszédnél elmondták, hogy lehetőleg kíméletesebb módon fognak véget vetni az életüknek. Ehhez képest olyat is láttunk, hogy a kábítás teljesen elmaradt. A mi küldetésünk az lenne, hogy megvédjük az állatokat az ilyen emberektől. De jelenleg a társadalom még ott tart, hogy ezt a többség elfogadottnak tartja.
Milyen érzés volt vegánként végignézni egy disznóvágást?
Úgy mentem, hogy lelkileg fel voltam erre készülve, és tudtam, hogy szeretnék egy ilyenen részt venni, mert úgy gondolom, hogy fontos a jelenlétünk, fontos, hogy vegánként ott legyünk. És azt is tudtam, hogy ezt dokumentálni is fontos, hogy aztán meg tudjuk osztani. Az emberek ma még nem gondolnak rá úgy, hogy szégyen lenne disznót vágni, sokkal inkább büszkék rá, hogy sikerült megölniük egy állatot. A felvételek elkészítése után a fesztivál előtt tartottunk egy tüntetést különféle táblákkal, miközben egy megafonban arról beszéltünk, miért nem helyes állatokat kizsákmányolni. Ez eléggé odavonzotta az embereket.
Hogyan reagáltak rá?
Különböző reakciókat kaptunk. Volt, aki leidiótázott bennünket, volt, aki elismerően bólintott, volt, aki beszólogatott vagy odajött részegen kötekedni. De fizikai erőszak nem volt, békésen zajlott tulajdonképpen.
Kicsit elfogult vegánként nekem ilyenkor mindig eszembe jut, hogy ugyanezek az emberek mennyire kiakadnak, ha például a kínai kutyahúsfesztiválról jelennek meg cikkek. Azon általában mindenki felháborodik.
Igen, pedig semmi lényeges különbség nincs egy kutya és egy malac között, sőt a malacok még okosabbak is. Bár ennek valójában nem kéne befolyásolni azt, hogy hogyan bánunk valakivel. Hogyha van egy kevésbé jól teljesítő gyerek az iskolában, azért nem belőle fog készülni a fasírt az ebédhez. Ugyanolyan bizarr megenni egy malacot is, mint egy kutyát, hiszen mindkettőnek van személyisége, éreznek fájdalmat. Az emberek csak azért képesek velük máshogy bánni, mert elhitették magukkal azt, hogy ők alacsonyabb rendűek. A történelemben mindig katasztrofális következménye volt annak, ha valakikre úgy gondoltunk, hogy alacsonyabb rendűek. Amíg így gondolkodunk, addig semmi nem fog változni. Egy sürgős paradigmaváltásra lenne szükség, hogy egyenlő félként tekintsünk minden állatra.
Ha jól tudom, jelenleg egy gyűjtést szerveztek egy malacmentő alapítványnak. Honnan jött az ötlet?
Az egyik adminunknak az ötlete volt. Miután a csoportban beszéltünk egy mások által kezdeményezett gyűjtésről, ami sikertelen lett, úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk mi is egy ilyen akciót profin és hitelesen megcsinálni.
Hogyan választottátok ki, hogy kiket szeretnétek támogatni?
Az volt a fontos, hogy olyan szervezet legyen, akik megbízhatóan képviselik a vegán értékeket. Végül a Malacvédő Alapítványt találtuk a legmegbízhatóbbnak ebben. Persze ott van a Noé Alapítvány is, ami szintén ment haszonállatokat, de nekünk az is fontos volt, hogy olyan alapítványt segítsünk, ami még kicsi, aminek nagy szüksége van a segítségre. De azért is esett rájuk a választásunk, mert jelenleg nincs másik alapítvány, ami malacokkal foglalkozna, és a malacok nagyon alulértékelt állatok Magyarországon. Nagyon sok feltételezés van az emberek fejében a malacokkal kapcsolatban, amik nem igazak. Azt gondolják, piszkosak, vagy hogy arra lettek teremtve, hogy az emberek megegyék őket. A malacvédők alaptói vegánok, és nem árucikként tekintenek az állatokra, hanem mint családtagokra, akikről gondoskodni kell.
Hol tart jelenleg a gyűjtés, mennyi pénz jött össze?
Sikerült átlépni a félmillió forintot. Amikor felvetettük a gyűjtés ötletét, megkérdeztük, hogy kik lennének benne, és nagyjából 100 ember jelentkezett, akiknek eddig nagyjából a fele adakozott. Szeretnénk a többieket is mozgósítani, hiszen az alapítványnak tényleg jól fog jönni a pénz, hogy tudjanak terjeszkedni, új állatokat befogadni.
Te miért és mikor lettél vegán?
Négy éve vagyok vegán, és nekem az adta a legnagyobb impulzust, hogy rájöttem, hogy vannak ilyen emberek, akik így élnek és így gondolkodnak. Olaszországban voltam bébiszitter egy vegán családnál, ahol mindhárom gyerek születése óta vegán volt, a kutyájuk is növényi tápon élt, és mindannyian egészségesek és boldogok voltak. Akkor még nem igazán beszéltem velük az etikai kérdésekről, de pár hónappal utána összeraktam a fejemben, utánanéztem, hogy miről szól valójában a veganizmus. Így lettem pár hónap alatt vegán. Valakiben egy nap alatt megszületik ez a döntés, másoknak hónapokig tart.
Hogy tapasztaljátok, mennyire terjedt el itthon a veganizmus?
Inkább a növényi étrend lett felkapott. Sok ember érdeklődik a növényi étrend után, és lehetséges, hogy ha valaki így kezd el étkezni, akkor nyitottabb lesz az etikai érvekre is, de ez nem minden esetben történik meg. Vannak, akik növényi étrendet folytatnak, de mellette továbbra is lovagolnak, szaporítótól veszik a kutyájukat vagy vásárolnak állatokon tesztelt termékeket. Ezért fontos nagyon, hogy legyenek emberek, akik folyamatosan foglalkoznak az állatok jogaival, az etikussággal. Fontos lenne látni, hogy nem rólunk szól ez a mozgalmon, hanem az állatokról, az ő felszabadításuk a cél. A legtöbben itthon szerintem nem tudják, mit jelent a veganizmus. Sokszor összekevernek minket a vegetáriánusokkal, és sokan vannak, akik mindig kérdezgetik, hogy mit nem ehetünk. Nem értik, hogy ez egy elvi döntés, hogy nem diétán vagyunk, nem vagyunk allergiások. Bármit megehetnénk, csak úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk állatokat bántani.
Szerinted megvalósítható egy vegán jövő? Áttérhet valaha is az emberiség a teljesen növényi táplálkozásra, vagy inkább a különféle helyettesítő élelmiszerek fogják kiváltani az állati termékeket?
Szerintem a jövő mindenféleképpen vegán lesz, a kérdés az, hogy hogyan. Engem igazából nem izgat, hogy miket fogunk enni, csak az a fontos, hogy kiket nem fogunk bántani. Ha a vegánná válásnak az az útja, hogy olyan ételek készüljenek, amik megtévesztően hasonlítanak egy állat lábának az ízéhez, azért, mert valaki ezt szereti, akkor legyen így. Nekem ezzel kapcsolatban semmi ellenvetésem nincsen. A lényeg, hogy állatokat ne bántsunk, ne tekintsünk rájuk ételként.
Fotó: Vegánok közt
