„A férjem néhány hónapja elveszítette munkáját. Korábban nagyjából egyenlően oszlottak meg a kiadásaink, az én fizetésem kicsivel nagyobb részét fedte le a havi kötelező kifizetéseknek, mivel rendszeresebb a jövedelmem. Most én fizetek mindent. Szerencsés vagyok, hogy elég pénzt keresek ehhez, és úgy gondolom, mind érzelmileg, mind anyagilag kellően támogatom a férjemet. Nem nyomasztom az álláskereséssel, és azt is felajánlottam, hogy segítek neki keresni egy terapeutát, amit nem szeretett volna – mesélte történetét a 31 éves nő. – Érthető módon nincs a legjobb lelkiállapotban, de nem hinném, hogy depressziós. Az álláskeresés mellett az idejét javarészt online tanfolyamokon és edzéssel tölti, ami nagyon jó.”
A második műszak
„Mindig kicsivel több házimunkát végeztem, főleg én főztem és takarítottam, a háztartással kapcsolatos érzelmi munka és döntéshozatal pedig szinte teljesen rám maradt, amitől mindig olyan érzésem volt, hogy én vagyok a háztartásunk menedzsere – folytatta a nő, aki elmondta, lassan 5 éve házasok férjével. – Jó lett volna már korábban tisztázni ezt, de amikor mindketten dolgoztunk és elfoglaltak voltunk, nem volt olyan szembeszökő ez a dolog, mint most.”
„Most viszont rettentően zavar, hogy a házimunkák java még mindig az én vállamat nyomja, a munkahelyi feladatokon túl. Ha nekem nem lenne munkám, sokkal több mindent elvégeznék otthon, a mosást, főzést, takarítást és a javítanivalókat a ház körül.”
Már beszéltem a férjemmel arról, hogy ha ismét lesz munkája, felveszünk egy takarítónőt, de jelenleg ez még nem fér bele, ahhoz több bevételünknek kellene, hogy legyen. Ő is egyetértett, de az nem esett le neki, hogy ezeket mind megcsinálhatná addig ő. Tudom, hogy a takarítás nem valami szórakoztató hobbi, de a munka sem, amit a fizetésért végzek, hogy fizetni tudjuk a számláinkat.
Nem azt várom, hogy semmit se kelljen csinálnom otthon. Csak azt szeretném, ha ő egy picit több erőfeszítést tenne a közös otthonunkban. Néha megemlíti, hogy nem tudta, mivel üsse el az időt egy-egy nap, míg én dolgoztam. Ilyenkor arra gondolok magamban: töröld le a port a polcokról! Nem akarom, hogy még nehezebb legyen neki egy amúgy is nehéz időszak. De bennem ez most olyan, mint egy matematikai probléma: most én vagyok a felelős a háztartásunk kiadásaiért 100 százalékban, emellett elvégzem a házimunka 70 százalékát. Korábban ezek a százalékok ha nem is voltak teljesen egyenlőek, de közelebb voltak az 50-50 százalékhoz. Hogyan magyarázhatnám el neki, hogy a házimunkával kapcsolatos felelősség kicsit máshogy néz ki most, hogy szinte kizárólag az én felelősségem a pénzügyeink, és hogyan kérhetném meg, hogy tegyen otthon többet?” – tette fel a sokakat érintő kérdést a feleség.
Amikor a közgazdaságtan csődöt mond
„Csodás dolog a matematika, az egyensúlyban lévő arányok, ami a bevételeket és a házimunkát illeti, ez egy gyönyörű, tiszta közgazdaságtani modell – mondta Charlotte Cows közgazdász-szociológus a The Cutnak a feleség kérdésére válaszolva. – A probléma azonban az, hogy az emberek nem racionális lények, és nem viselkednek úgy, ahogy a százalékok elvárnák.” Különösen amikor a pénzügyekre és a házimunka felosztására kerül sor, sokkal inkább a nemi szerepeket körülvevő érzelmek kerülnek előtérbe, felbukkannak a társadalmi elvárások és normák, így az atombiztos terv újra és újra dugába dől.
A szakember szerint az teljesen rendben lévő, hogy az apró eltérés abban, ki mennyi házimunkát végez, nem foglalkoztatja a pár tagjait. „Ez általában egészen addig van így, amíg mindkét fél nagyjából egyformán keres. Ha ez felborul, az hatalmas plusznyomással jár. Ráadásul teljesen logikusnak tűnik és egyértelműnek, hogy ha a férj otthon van egész nap, akkor elvégezze a házimunkát a felszabadult időben. Persze lehetséges, hogy még tagadásban van vagy elfeledkezett ezekről a dinamikákról – mondta Brian Ogolsky pszichológus, az Illinois Egyetem professzora, akinek fő kutatási területe, hogyan maradhat hosszú és egészséges egy párkapcsolat. – Gyakori, hogy a rutinok és elvárások mentén éljük az életünket, és nem mindig ismerjük fel, mit nem csinálunk meg.”
A férj nem gondolatolvasó
Ha valamit szeretnénk, meg kell mondanunk anélkül, hogy vádaskodnánk vagy rontanánk az érzésein amiatt, hogy most nem keres pénzt. „Az a legjobb, ha teljesen kihagyjuk a beszélgetésből az ő munkahellyel kapcsolatos státuszát – javasolta Kathryn Lively, a Darthmouth Főiskola szociológiaprofesszora. – A férj valószínűleg gyászolja a munkája elvesztését és az identitást, aki ezzel a munkával volt. Ne emlékeztessük arra, hogy mi fizetünk mindent, és ne éreztessük azt, mintha tartozna nekünk.”
Ehelyett a házimunkát tüntessük fel úgy, mint lehetőséget arra, hogy jobb kedve legyen tőle. „Mondhatjuk például, hogy szükségem lenne a segítségedre, mert azt sem tudom, hol áll a fejem. Nagyon hálás lennék, ha megcsinálnád ezt meg azt” – javasolta a szociológus, elismerve, hogy roppant idegesítő folyamatosan kérni minden alkalommal, hogy csináljon meg valamit. Az otthon menedzselésének problémája igenis valós és erősen nemhez kötött. Ennek az egyik lehetséges megoldása, ha nem szeretnénk folyamatosan kérni, az úgynevezett specializálás.
Ehhez azonban nagyon fontos, hogy tisztán lássuk, kinek mi található a házimunka portfóliójában, ahogy Lively nevezi. Ez tulajdonképpen egy lista, amit követhetünk. Üljünk le és írjuk össze a teendőket együtt, megemlítve milyen gyakran és ki csinálja meg ezeket. Ezáltal senki sem érzi majd úgy, hogy a másik tolja rá a feladatokat, megvan a választás érzése. Ha új dolgok tűnnek fel (például venni kell egy új mikrohullámú sütőt), közösen döntsük el, ki intézi el a vásárlást. Vannak persze feladatok, amiket senki sem akar megcsinálni, ezek a beszélgetések nem biztos, hogy túl kellemesek lesznek, de általában megegyezésre lehet jutni a pszichológus szerint.
A háztartáson belüli egyensúly dinamikus, folyamatosan változik a körülményekkel. Egy ponton bizonyára a férj visszatér majd dolgozni, talán lehet majd takarítónő, aki segít tisztán tartani a házat. De a legfontosabb dolog, hogy továbbra is kommunikáljunk a témáról. Nem mindig tökéletes, de jobb, mintha beletörődnénk, hogy mindent nekünk kell csinálni. A lényeg, hogy mindig lehet fejlődni.
Forrás: The Cut Fotó: Getty Images
