A legkisebb erőszakos jelenetre is a szemünk elé kapjuk a kezünket, mintegy reflexként. Ez csak egy a sok jegy közül, ami utalhat a hiperérzékeny személyiségre. De az ilyen típusú emberek nehezen viselhetik az erős illatokat, fényeket, vagy éppen a nagy tömeget. Egy sor híresség vallotta magát hiperérzékenynek az utóbbi években, többek között Alanis Morissette, Kanye West, Nicole Kidman és Lorde is nyilatkozott erről.
A hiperérzékenységet gyakran tartják a depresszió és a kiégés egyik fő kockázati tényezőjének. „Még mindig sok ember gondolja úgy, hogy a hiperérzékenység egyenlő a mentális betegségek kockázatával és a sérülékenységgel” – mondta Corina Greven, a holland Radboud Egyetem orvosi központjának pszichiáterprofesszora.
Az igazság ennél sokkal összetettebb. Mind a túl-, mind az alacsony érzékenységnek megvannak az előnyei és hátrányai. „Minden a kontextustól függ. És egy kis önismerettel azzal kapcsolatban, hol helyezkedünk el ezen a spektrumon, mindannyian megtalálhatjuk a helyes megküzdési mechanizmusokat, hogy a lehető legjobban tudjunk együtt élni a saját személyiségünkkel” – mondta Greven.
Hisztéria
A nagyon érzékeny személyiség elméletének gyökerei egészen a 19. századig nyúlnak vissza, amikor megszületett a neuraszténia és hisztéria diagnózisa, és nyugalomkúrát írtak fel a túlstimulált személyeknek. A modern kori érdeklődés a túlérzékenység iránt az 1990-es évek közepe táján támadt fel, Elaine és Arthur Aron pszichológusok kutatásai nyomán.
Az ő céljuk az volt, hogy meg lehessen állapítani, milyen érzékeny valakinek az ingerfeldolgozási képessége, milyen erős ingert jelentenek valakinek a fizikai, társas vagy érzelmi stimulációk, függetlenül attól, hogy ezek pozitív vagy negatív ingerek és érzelmek. A lényeg az volt, hogy a központi idegrendszer reakcióját megismerjék.
Azt figyelték meg, hogy a hiperérzékeny emberek képesek olyan halk hangokat hallani, amit más nem, de mások szükségleteire is sokkal kiélezettebben figyelnek. „Csak ülök egy csoportban, és azonnal észlelem, ki az, aki jól van, és ki az, aki veszekedett a párjával, vagy más feszültség van benne” – mondta a tanulmány egy résztvevője. A hiperérzékenység egy teljesen másfajta gondolkodásmóddal jár. „Nehezebb viszont döntéseket hoznunk, és a mély beszélgetéseket szeretjük, nem a felületes csevegést.”
Eva Pama-van’t Zand holland pszichológus úgy írja le, milyen hiperérzékeny embernek lenni, „mintha egy kis hajón ülnénk, amit hatalmas óceánjárók vesznek körül”. Míg mások stabilak, a hiperérzékeny embert a legkisebb hullám is felboríthatja. Ugyanakkor a hiperérzékenység azt is jelenti, hogy egy mosoly egy idegentől bearanyozza a legrosszabb napot is. „Én azt tapasztalom, hogy a világ gazdagabb – mondta Pama-van’t Zand. – Ugyanakkor a sűrűbb napokon az érzések intenzitása miatt akár be is lázasodhatok.”
Hisztéria: egy diagnózis, amivel évszázadokig fegyelmezték a nőket
A hisztéria rendkívül homályos diagnózisát évezredeken keresztül húzták rá gyakorlatilag minden szokatlan és megmagyarázhatatlannak vélt női megnyilvánulásra – valamint használták fel arra, hogy visszaszerezzék a kontrollt az egyre inkább öntudatukra ébredő nők felett.Pitypangok és orchideák
A kutatók a hiperérzékeny embereket az orchideákhoz hasonlították: melegházi virágok, akik csak akkor virulnak, amikor megfelelően táplálják és gondozzák őket. A kevésbé érzékeny emberek inkább olyanok, mint a pitypangok. A fejlődésük kevésbé függ a külső támogatástól. (A kettő között elhelyezkedő embereket nevezik tulipánoknak.)
A hiperérzékenység különösen a munkahelyen számít. Egy mérgező dinamikájú csapatban egy hiperérzékeny ember sokkal nagyobb eséllyel szenved kiégésben és merül ki érzelmileg. Sőt, még ha nincs is különösebb bullying a munkahelyen, akkor is sokkal könnyebben szippantják be őket a negatív hullámok, mint másokat. „Ők valószínűleg átveszik a körülöttük vibráló feszültséget, ami nem jó érzés számukra” – mondta a pszichológus.
Támogató környezetben viszont a nagyobb érzékenység kifejezetten előny lehet. Segíthet gyorsabban tanulni, tanítani másokat. Jobb hallgatóságot jelentenek és csapatjátékosok, hiszen felismerik, mire van szüksége kollégáiknak. „A hiperérzékenység segíthet a megfelelő jelöltek felvételében is az állásinterjún” – mutatott rá Pama-van’t Zand.
Megküzdési mechanizmusok
Huszonöt évvel azután, hogy az Arons házaspár kidolgozta a hiperérzékenység skáláját, ma már övezi némi kételkedés egyáltalán a hiperérzékenység létezését is. „Tudjuk, hogy az érzékenység emberenként és a környezettől függően is változik” – mondta a pszichológus, aki ugyanakkor fenntartja, hogy továbbra is adós a tudomány egy átfogó vizsgálattal, ami feltárná az idegi mechanizmusokat a személyiségvonásokkal kapcsolatban, hiszen csak ezután írhatnánk le a következményeket pontosabban.
Ha a pszichológia idáig fejlődne, a skála különböző pontjain lévő emberek számára különböző megküzdési mechanizmusokat ajánlhatnának a szakemberek. Segíthetne megérteni, miért köt ki valaki egy bizonyos hivatásnál, hol találja meg azt a munkát, ahol nem jelent erőfeszítést a folyamatos koncentráció. A hiperérzékenység magyarázatot adhat arra is, miért zökkentenek ki valakit apró gesztusok is, akár a társas helyzetekben, mint a hanglejtés vagy futó arckifejezés. És azt is jelentené, hogy nem kell többé senkinek szégyellnie, hogy utálja a horrorfilmeket. Mindegy, hogy valaki pitypang, tulipán vagy orchidea, nagy a virágoskert, mindenkinek jut hely benne.
Forrás: The Guardian Fotó: Unsplash
Olvass tovább!
