Elérkezett az évnek az a bizonyos szakasza: a régóta várt/rettegett/gyűlölt strandszezon. Az időszak, ami rengeteg nő számára okoz álmatlan éjszakákat. Míg a férfiak nagy része felhőtlenül élvezi a napsütést és a csobbanást a nem feltétlenül tökéletes testében, addig a hasonló adottságú nők hasonlóan nagy része az öltözőfülke magányában retteg, és próbálja rászánni magát, hogy fürdőruhára vetkőzve kimerészkedjen a nagyérdemű elé. Nők tömegei igyekeznek minden évben elrejteni, leleményes kendőkbe, zsákruhákba csomagolni vélt vagy valós „hibáikat” a fürdőruhás testükön csak azért, mert a társadalom, a média és a bizonytalanságaikon nyerészkedő cégek elhitették velük, hogy az ő testükkel valami baj van. Hogy nem elég szépek, nem elég izmosak, nem elég simák és ránctalanok. Egyszóval: hogy nincs tökéletes bikinitestük.
Ha jobban belegondolunk, már az is felháborító, hogy egyáltalán létezik a bikini body, vagy másik nevén a beach body kifejezés. Mindkét elnevezés azt sugallja, hogy csak bizonyos méretű, formájú, felépítésű testek alkalmasak arra, hogy tulajdonosuk bikinit húzhasson és kimerészkedhessen a strandra. A bikini body koncepciója gyakorlatilag azt feltételezi, hogy a nők kizárólag azért vesznek fel fürdőruhát, hogy megmutathassák a testüket a világnak. Mintha tárgyakká vagy szépen kidolgozott testrészekké redukálnának bennünket, amelyeknek egyetlen feladata mások csodálatának kivívása.
A bikinitest kifejezés semmi másra nem jó, csak a nők nyomasztására. 60 évvel ezelőtt pontosan ezért dobták be a köztudatba: bizonytalanságot, rossz érzéseket akartak kelteni a nőkben a saját testükkel kapcsolatban, hogy így vegyék rá őket egy csodaszernek kikiáltott termék megvásárlására. De hiába telt el azóta több mint fél évszázad, a kifejezés csak nem akar kikopni a köztudatból, sőt. Az elmúlt években lett igazán felkapott, köszönhetően annak, hogy mára konkrét iparágak épültek a bikinitest koncepciójára. Legyen szó a diéta- vagy éppen a fitnesziparról, a cél hatvan év alatt sem változott: a nagyvállalatok a nők nyomasztásával, a testükkel kapcsolatos bizonytalanságaikra apellálva próbálják meg eladni a termékeiket.
De hogyan jutottunk el idáig?
Az úszás és a strandolás az 1800-as évek közepén vált szabadidős tevékenységgé, ám a korabeli strandolóknak még teljes testet takaró fürdőruhákat kellett viselünk. A viktoriánus korban például a női fürdőruhák egy térdig érő felsőrészből és a bokáig tartó fekete harisnyából álltak. A merev erkölcsi szabályok a 20. század elején kezdtek el lazulni, aminek eredményeként a strandolók is egyre többet kezdtek megmutatni magukból: a nők felfedhették a karjukat, sőt, még a lábukat is, persze csak combközépig. Az 1930-as években jelent meg az első, kifejezetten nőknek szánt fürdőruha, ám az igazi áttörés 1946-ban következett be: piacra dobták az akkoriban még igen erkölcstelennek számító első bikiniket.
Az 1950-es években minden valamire való filmsztár, modell vagy sportoló bikinit reklámozott: az egyik leghíresebb reklámkampánynak Brigitte Bardot volt a főszereplője, aki 1953-ban a cannes-i filmfesztivál idején viselt bikinit strandolás közben. Nagyjából ez idő tájt történt, hogy a fürdőruhás női testek szépen lassan árucikké váltak. Ahogy a nők egyre több felületet mertek megmutatni a testükből, úgy próbált meg egyre több nagy cég tőkét kovácsolni a bizonytalanságaikból: fogyókúrás termékeket, barnító krémeket és fitneszgépeket kezdtek reklámozni, mondván, hogy a nőknek minderre igenis szükségük van ahhoz, hogy felkészíthessék a testüket a nyárra.
A bikinitest kifejezést egy Slenderella International nevű, fogyókúrás termékeket gyártó cég alkotta meg 1961-ben az egyik reklámjában. A hirdetésük – ami a The New York Times és a The Washington Post hasábjain is megjelent – így szólt: „A felhőtlen nyári szórakozás azoké, akik fiatalosnak látszanak. Peckes, feszes keblek – karcsú derék és csípő – vékony, kecses lábak – ez a bikinitest!” Az üzenet hangos és világos volt: jól akarsz kinézni fürdőruhában? Így kell kinézned. Ha nem így nézel ki, jobb, ha ki sem teszed a lábad a strandra.
A felháborító marketingszöveg sikeresnek bizonyult, hamarosan ugyanis egyre több fogyókúrás cég kezdte el használni kampányaiban a bikinitest kifejezést. A Chicago Tribune 1963-as hirdetésében egy Suddenly Slenda nevű szalon azt ígérte, hogy a testtekercselős kezelésük segítségével minden nő elérheti nyárra az áhított bikinitestet. Ahogy a hirdetésükben írták: „Egy képzett szakember tekercseli be azokat a kényes területeket, ahol karcsúsodni szeretne. Önnek csak egy kényelmes ágyon kell pihenni 90 percig, miközben a Contour Cloth elvégzi a munkát.”1970-ben New Yorkban a Pretty Body nevű alakformáló szalon is azt ígérte a reklámjaiban, hogy fitneszgépeik segítségével feszesebb, karcsúbb, szexibb alakot, egy valódi bikinitestet készítenek a nőknek.
A hangzatos reklámüzenetek ellenére a bikinitest kifejezés még néhány évtizedig nem igazán terjedt el. Mire az 1980-as évek végén ismét felbukkant, már kilépett a marketingkampányok szorításából, és átkerült a mindennapi nyelvbe. 1988-ban egy magát „jóképű kalandornak” nevező férfi például arról írt a The New York Times apróhirdetési rovatában, hogy egy „bikinitestű” nővel szeretne megismerkedni. De Echo Heron 1992-es Mercy című regényében is szó van egy fiúról, aki megcsodálja egy lány „tökéletes bikinitestét”. Arra, hogy a bikini body szó globálisan is elterjedjen és a mindennapjaink részévé váljon, a 2000-es évek végéig kellett várni. A kifejezés, ami annak idején egy fogyókúrás cég szlogenjeként indult, végül több mint fél évszázadon át fennmaradt, és mára a szókincsünk és a kultúránk gyakorlatilag kitörölhetetlen részévé vált. A hatósugara pedig messze túlmutat a strandoláson: a bikinitest-diétáknak és a bikinitestedzéseknek „hála” ma már a konyhában és az edzőteremben is a szűk fürdőruhák miatt stresszelhetünk.
Ne másoknak akarjunk megfelelni
Természetesen semmi probléma nincs azzal, ha fogyni szeretnél vagy fittebbé szeretnél válni. De mindezt csináld azért, hogy egészségesebb legyél vagy jobban érezd magad a bőrödben – és ne a multimilliárdos szépségipar nyomasztó reklámfogásai, illetve a társadalom nők felé támasztott irreális elvárásai miatt. Minden nőnek fontos lenne észben tartania, hogy a testünk, a megjelenésük csak egyetlen aprócska szeletét képezi az énünknek: sokkal többek vagyunk, mint a combunk mérete vagy a lábaink szőrössége.
Mindenki testéből lehet bikinitest. Túlsúllyal vagy túlsúly nélkül; striákkal, striák nélkül; szőrösen vagy szőrtelenül. Számodra is pillanatok alatt elérhető a tökéletes strandalak. Csak ki kell menned hozzá a strandra.
Forrás: Slate, termalfurdo.hu Fotó: Getty Images
