Most már hivatalos: a negyvenes évek igazi alváshiányos kort jelentenek. Sajnos így van: a csúcsra járatott karrier és esetlegesen a gyerekekről való gondoskodás mellett a középkorúak még csak nem is alhatnak eleget.
Az Augusta Egyetem Georgiai Orvosi Főiskolájának kutatói több mint tizenegyezer résztvevő alvási szokásait értékelték. A csapat az Országos Egészségügyi és Táplálkozási Felmérés adatait értékelte. A résztvevők három napon keresztül alvás-ébrenlét aktivitásmérőt viseltek, hogy nyomon kövessék az alvással és az ébren töltött idejüket. Ez volt az eddigi legnagyobb alvásvizsgálat, amely objektív adatokra támaszkodott az önbevallásos válaszok helyett.
Miért a negyvenesek alszanak a legkevesebbet?
A vizsgálat eredményei szerint a pihenéssel töltött órák száma tízéves korunktól negyvenéves korunkig folyamatosan csökken. Ekkor érjük el az U-alak alját, vagyis alszunk a legkevesebbet. Ám legfeljebb tíz évet kell kibírnunk ebben a mostoha állapotban, hiszen, ahogy az U-alaknál várható is, a tanulmány megállapította, hogy a legtöbb ember ötvenéves kora körül már ismét egyre többet alszik. Japánban és Franciaországban hasonló eredményre jutottak a kutatók – tehát nem kimondottan helyi problémáról van szó.
A kutatók az alvás időtartamának folyamatos csökkenését nagyrészt társadalmi hatásoknak tulajdonítják. Nem meglepő, hogy egy huszonéves fiatal kevesebbet szeretne aludni (és persze tovább fennmaradni), mint egy nyolcvanéves. Hasonlóképpen, a negyvenévesek tipikus kötelezettségei – beleértve a munkavégzést, a gyermeknevelést, az idősödő szülők gondozását és a sportot – ahhoz vezethetnek, hogy inkább csökkentik az alvásidőt.
A kutatók megjegyezték, hogy az alvás időtartama a nyugdíjba vonulás miatt hatvanöt éves kor körül jellemzően megnő, hiszen kézenfekvő, hogy a nyugdíjasoknak több idejük van aludni. Ezenkívül a kutatók rámutatnak arra, hogy sok idős felnőtt szembesül egészségügyi problémákkal, ami miatt eleve többet pihennek.
Mit talált még az alváskutatás?
Az alvás időtartama mellett a kutatók az alvás hatékonyságát, vagyis az alvásminőséget is vizsgálták. Ugye, ismerős a forgatókönyv: nyolc órát szeretnénk aludni, de azon kapjuk magunkat, hogy az éjszaka folyamán többször felébredünk, amitől aztán másnap is fáradtak vagyunk. Ha ez újra és újra ismétlődik, az pontosan az alacsony fokú alváshatékonyság receptje.
Más tanulmányokkal ellentétben ez a vizsgálat azt találta, hogy az alvás hatékonysága viszonylag állandó marad harminc- és hatvanéves kor között. Hatvanéves kor után azonban mindenképp romlik, mivel számos tényező hat ugyanabban az irányban.
Mit tehetünk az alvásunk javítása érdekében?
Nem szabad kétségbeesni, hiszen bármely életkorban van mód arra, hogy javítsuk alvási szokásainkat – és nyugodtabbak legyenek az éjszakáink. Ha elalvás előtt feszültek vagyunk, végezzünk nyújtógyakorlatokat! Néha azonban már az a tudat is megnyugtató lehet, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Forrás: Vegetariantimes.com, Fotó: Getty Images
