De még mielőtt a saját véleményünket ütköztetnénk szakáll vagy nem szakáll témájában, lássuk mit mond a tudomány. Óriási szerencse, hogy az elmúlt években több kutatást is végeztek már arról, hogy vajon a nők a szőrös vagy a csupasz arcú férfiakhoz vonzódnak-e jobban.
A Queenslandi és a Stirlingi Egyetem kutatói 2015-ben egészen konkrétan arra voltak kíváncsiak, hogy az arcszőrzet miként befolyásolja a nők párválasztási hajlandóságát. A felmérésbe 919 18 és 70 év közötti nőt vontak be, akiknek ugyanazokról a férfiakról mutattak képeket teljesen megborotválkozva, illetve különböző hosszúságú arcszőrzettel. A kutatás eredménye szerint a szakállas férfiakat általában vonzóbbnak találták a résztvevők, mint a borotvált társaikat, a szőrös arcok kapták a legtöbb pozitív visszajelzést. A kutatók szerint ennek az lehetett az oka, hogy a nők nagyobb fizikai erőt és jobb társasági-társadalmi pozíciót társítottak a szakállas férfiakhoz.
De persze nem minden résztvevő rajongott az arcszőrzetért. Érdekes módon volt a nőknek egy olyan csoportja, akik kifejezetten undorodtak a bolháktól és féregféléktől – na ők sokkal kevésbé találták vonzónak a szakállat. A tanulmány társszerzője, dr. Anthony Lee véleménye szerint ennek a furcsa összefüggésnek az lehet az oka, hogy a mai, modern korban az emberek a szőrnélküliséget hajlamosak összekapcsolni a fokozott ápoltsággal és a jobb higiéniával.
Hasonló kérdéskört vizsgálat 2020-ban a The Royal Society is: a kutatásukban arra a kérdésre keresték a választ, hogy a szakáll vagy a szakáll hiánya milyen hatással van a férfiak vonzerejére. Ez a felmérés is a korábbihoz hasonló eredménnyel zárult: az arcszőrzet jelentősen emelte a férfiasság szintjét a nők szemében – kifejezetten, ha hosszú távú kapcsolatot kerestek.
A kutatók szerint többféle ok húzódhat a szakáll vonzereje mögött. Lehet például kulturális oka: mivel manapság az emberek többsége megszállottan szőrteleníti minden testrészét, a szakállat egyfajta lázadásként is lehet értelmezni, ami a nők számára azt sugallhatja, hogy a viselője egy bátor, szabad férfi. De a kutatók azt is megállapították, hogy azok a nők vonzódtak leginkább szőrös pasikhoz, akik már anyák voltak. Ennek pedig az lehetett az oka, hogy a fejükben a szakáll összekapcsolódott a megbízhatósággal és érettséggel. Ezeknek a nőknek azért is volt vonzó a szakáll, mert úgy gondolták, hogy a viselőjük képes elkötelezni magát, és hajlandó magára vállalni a családdal járó felelősséget. Persze itt is voltak olyan résztvevők, akik inkább a csupasz arcokat preferálták: ők általában még szinglik és gyermektelenek voltak.
A tudomány álláspontja szerint tehát a nők kifejezetten vonzódnak a szakállhoz. Na, de vajon hasonlóan vélekednek az arcszőrzetről marieclaire.hu újságírói is?
Nem, nem és nem
Lehet, hogy – az utóbbi kutatásból kiindulva – nekem is pont a gyerektelenségem az oka annak, hogy engem sohasem vonzott a szakáll… Sőt. Természetesen semmi bajom nincs a szakállas férfiakkal, de külsőleg egész egyszerűen nem jönnek be. Szerintem egyetlen olyan szakállas férfivel sem találkoztam még életemben, aki felkeltette volna az érdeklődésemet. Ugyanígy például a szőke haj sem számít kifejezetten az esetemnek, szóval tényleg nem a szakállasokat akarom bántani, csak ilyen az ízlésem. Kész szerencse, hogy a jelenlegi pasimnak eleve nem túl dús az arcszőrzete, így még akkor sem tudna télapó szakállat növeszteni magának, ha nagyon szeretne.
Nekem nagyon erős szakállfétisem van
Ha jobban belegondolok, nem is tudom, honnan jön, apukám mindig bajuszos volt. De anyukám kollégái, az összes művész, szobrász, festőművész, inkább szakállasok. Én pedig háromévesen szerelmes voltam az egyikbe… Szóval felnőttként én mindig imádtam a borostát, aztán a 20-as éveim végére már annyira kifejlett szakállfüggő voltam, hogy egy online ismerkedős cikk írásakor egy szakállas randioldalt választottam (nem vicc, lehet, hogy meg most is létezik). Mára finomodott az ízlésem, nem minden szakáll jöhet, nem szeretem az ápolatlan, áporodott szagú, tegnapi sörszagú szakállakat, de a szakállba hajló borostától egészen a puha, ápolt, göndör pamacsig sok mindent nagyon szeretek. Amikor a páromat megismertem, gyakorlatilag egy merő szakáll volt, négy hónapos indiai elvonuláson volt, borotva nélkül. Az anyukája azt mondta neki, így haza se menjen, de nekem pont ez tetszett meg benne. De azért annak örültem, hogy Európában az első útja a borbélyhoz vezetett, és szépen rendbe hozták az ázsiai kócot.
Én hihetetlenül férfiasnak tartom, szinte állatian erős „kiegészítőnek” látom, de szerintem az is fontos, hogy passzoljon az egyéniségéhez, vagyis hogy valaki tudja viselni a szakállát. Ne csak divatból, vagy csak azért viselje, mert éppen eltakar valamilyen előnytelen vonást. Mondjuk, utóbbi azért érthető… Az viszont kikészít, amikor valaki csak lustaságból viseli, rögtön látni, hogy milyen szedett-vedett állapotban vannak a szálak. Nem kell feltétlenül 15 db-os szakállápoló szettet venni, de sok férfi nem tudja, hogy ezt illik külön mosni, tisztítani.
Nekem egyébként annyira beteg az agyam, hogy szegény pasim fél egészen rövidre vágatni néha, egészségügyi alapon, hogy lélegezzen a bőre, mondván, hogy úgy biztos nem tetszik nekem…. Pedig nekem mindegy, hogy egészen rövid vagy becsületes szakáll, tényleg csak legyen ápolt, és azért ne legyen egy New York-i hipsztert idézően kulcscsontig érő fazon.
A trend nem nekem kedvez
Nagyjából egybeesett a szakáll térhódítása és az az időpont, amióta újra párkeresésben vagyok. Sajnálatos módon, ugyanis hiába látom én is, hogy egyes férfiaknak tényleg jobban áll, én nem tudtam megszeretni. A hipszterszakáll nálam egyáltalán szóba sem jöhet, nem akarok diszkriminatív lenni, de egyszerűen nem tetszik, nem tudnám magam mellett megszokni. Azt vettem észre, hogy valahogy még a figyelmemet sem keltik fel a szakállas pasik. Persze soha ne mondd, hogy soha, amilyen csalafinta a sors, majd biztos egy szakállas férfiba szeretek bele… Akkor majd megpróbálom rávenni, hogy vágja le, legalább a borostáig jussunk el… Hátha a trend is lassan fordul egyet.
Mindig vonzott a szakáll
Engem mindig nagyon vonzott a szakáll, amit annak tudok be, hogy az édesapám egy rém sármos, szakállas férfi volt. Emlékszem, miatta kislányként szent meggyőződéssel hittem, hogy minden szakállas férfi csak jó ember lehet. Persze ez a tétel idővel megdőlt, de a szakáll iránti vonzalmam nem múlt el, az igényeim pedig finomodtak. Nem szeretem a méretes, hipszterekre jellemző arcszőrt, és az se jön be, ha a szakállról lerí, hogy több időbe kerül belőni, mint az én esti szépségrutinom. Szeretem, ha a szakáll ápolt, illatos, puha és bohém. Természetesen az sem árt, ha az illetőnek jól áll az a szakáll, és nem divatból erőlteti.
Mindenki úgy szép, ahogy van
Sosem gondolkodtam azon, hogy a szakáll férfias vagy sem. Normális, hogy egy felnőtt férfi szőrös (ahogy egy nő is), ha valaki szakállal érzi jól magát, akkor az férfias, ha pedig nem nő rendesen szőr az arcán, és vágja, vagy egyszerűen csak nem szereti az arcán a szőrt, az is férfias. Szerintem mindenki úgy jó és szép, ahogy van, a lényeg, hogy ápolt legyen. Én egyébként bírom, ha egy férfi nem mindig törődik ezzel a kérdéssel, csak ha úgy tartja kedve, akkor levágja, mert szeretem, ha valaki nem törődik a külsőségekkel, és egyszerűen jól érzi magát úgy, ahogy a természet teremtette.
Fotó: Getty Images
