A mellrákról már hamarabb is hallottam, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer én is érintett leszek. Pedig rendszeresen jártam szűrésre és 35 éves koromtól rendszeresen mammográfiára is. 2019 májusában is elmentem a szokásos szűrővizsgálatra, ahol egy cisztát találtak, de akkor azt mondták, jóindulatúnak tűnik, menjek vissza fél év múlva. Novemberben mentem újra, ahol a vizsgálaton sajnos már látták, hogy baj van. Emlékszem ez pont a szülinapomon volt, szakadt az eső és én nagyon sírtam hazafelé! Ezután elküldtek egy vékony tűs és egy vastag tűs mintavételre.
A radiológus doktornő azt mondta, egyértelmű, hogy rosszindulatú a daganat. Hamar orvost kell keresni, hogy meglegyen a műtét. Gyors segítséggel a Honvédkórházban találtam is egy szuper orvost, és januárban meg is műtötték a bal mellem.
Mellmegtartó műtétem volt, ami azt jelenti, hogy csak a a rosszaságot vették ki, a mellem maradt. Soha nem szerettem azt mondani, hogy daganatom van, vagy rákos vagyok. Így elneveztük a daganatot Tihamérnak.
A műtét után hat kemoterápiás kezelést és tizenöt sugárkezelést kaptam, 17 szurit háromhetente, hogy megállítsák a daganatos sejtek növekedését és a pusztulásukat okozza. Ezen felül havi egy szurit, ami a kiújulást gátolja és a hormonokat blokkolja. Szerencsére soha semmilyen rossz mellékhatásom nem volt a kezelés alatt, nem voltam rosszul, csak étvágyam nem volt, ezért sokat fogytam. Végig pozitív maradtam, nem volt betegségtudatom. Egy valami zavart, amikor le kellett vágni a hajam rövidre, és utána az a pici maradék is kihullott. Szereztem egy szuper jó parókát és azt hordtam. Egy darabig itthon voltam, majd visszamentem dolgozni. Szerencsére nagyon jól bírtam, és egy idő után a hajam is elkezdett nőni.
Sajnos aztán 2021 decemberében egy fürdésnél a másik mellemben is éreztem egy kis csomónyi valamit. Januárban megtörtént a mintavétel és a diagnózis szerint a daganat ismét rosszindulatú volt. Márciusban újabb műtét, jobb mell. Megint csak a „Vivit” vették ki, a mellem maradt. Már nyolc kemoterápiás kezelésem volt, járok sugárkezelésre is. Jól viselem, dolgozom mellette. De10 éven keresztül hasi szurit fogok kapni, hogy megvédjen a további bajtól, és leállítsa a hormontermelésemet.
Erős vagyok, van egy szuper családom, akik végig mellettem állnak és mindenben támogatnak. A legnagyobb boldogságom a januárban megszületett kisunokám, Nolen. Szerencsére a munkahelyemen a kolléganőim is mindig a segítségemre vannak.
Azt gondolom, a mellrák és a szűrések fontossága az a téma, amiről fontos, hogy beszéljünk: nagyon sok nő nem megy el a szűrésre, mert úgy van vele „jaj, velem úgysem lehet baj”. Pedig Magyarországon minden 8 nő érintett az emlőrákban. Beszélni kell a betegségről, mert az idejében felismert mellrák már nagyon jó eséllyel gyógyítható. Érdemes mindig részt venni a szűrővizsgálatokon, mert az időben történő kezelés megmentheti az ember életét is. A mellrákot krónikus betegségé nyilvánították.
Amióta kiderült a betegségem rendszeresen járok a szűrésre. Az onkológusom pedig három havonta különböző vizsgálatokra is elküld: pl. hasi CT, szívultrahang, mellkasröntgen, mammográfia, vérvétel. Ilyenkor már jobban figyelnek az emberre! Menjetek el rendszeresen szűrésre, mammográfiára, mellultrahangra! Ezek rövid ideig tartó vizsgálatok. Jobb megelőzni a bajt, mert minél korábbi szakaszban derül ki az esetleges betegség, annál nagyobb az esély a gyógyulásra.
Hazánkban évente mintegy 8000 nőnél fedeznek fel mellrákot. Ez statisztikailag azt jelenti, hogy minden nyolcadik nő szembesül a diagnózissal és 2300 nő halálát okozza. Egy szűrővizsgálat életet menthet, hiszen ha időben diagnosztizálják a daganatot, 85 százalék az esély a túlélésre. Erre és a nők közötti kapcsolódásra hívja fel a figyelmet októberben a The Ritz-Carlton Budapest Think Pink programja. A különleges kampányban során 10 nő története elevenedik meg egy kamera lencséjén
keresztül.
Fotó és forrás: The Ritz-Carlton, Budapest
