Én például szívesen lefeküdnék Pete Davidsonnal. Nyilvánvalóan kizárólag abban a hipotetikus esetben, ha nem lennék férjnél, meginnánk valamit a Kisüzemben, és közben kiderülne, hogy nem rettenetesen rossz arc. De egyelőre tegyük is félre, hogy milyen ember, mert a körülötte kialakult diskurzus tényleg kizárólag a külsejéről szól – ami a nemzetközi média konszenzusa szerint ronda, rémes, undorító vagy egyenesen szörnyszerű. Legalábbis abban a kontextusban, hogy szép nőkkel randizik, és még tágabban abban, hogy híres szép nőkkel randizik híres (de ugye nem szép) férfiként.
Davidson epitheton ornansa a „csúnya” lett, még ha ez gyakran nincs is ilyen expliciten kimondva, csak körülírva – amennyiben „meglepő módon”, „érthetetlenül” és különben is „vajon miért” jönnek vele össze az olyan híres és gyönyörű nők, mint Ariana Grande, Kate Beckinsale, Kim Kardashian vagy (a legfrissebb pletykák szerint) Emily Ratajkowski. Az internet hamar meg is szülte a kézenfekvő választ: ha már ennyire rusnya, nem lehet más vonzereje, csakis az óriási pöcse, vagyis még inkább az óriási pöcsöt sejtető kisugárzás, az úgynevezett big dick energy, ami a szemérmeskedő és kicsit oximoronba hajló „nagykuki-energia” kifejezéssel kezd beszivárogni a hazai köztudatba (éppen Davidson kapcsán). Semmi nem mutatja jobban a helyzet abszurditását, mint hogy az internet inkább felépített egy mítoszt Pete Davidson pénisze köré, mint hogy elfogadja, egy teljesen átlagos/helyes, de kétségkívül nem a klasszikus hollywoodi férfiideált megtestesítő ember is vonzó lehet a nők szemében.
Mert hogy tulajdonképpen erről van szó: a klasszikus, hipermaszkulin hollywoodi férfiideált olyan férfiak képviselik, mint Brad Pitt, James Dean vagy Ryan Gosling. Nehéz pontosan definiálni ezt a szépséget, mert ha végignézünk ezeken a férfiakon, viszonylag kevés hasonlóságot fedezhetünk fel a vonásaikban – azért az izmost testalkat, a férfiasan szögletes áll és a vonások alapvető harmóniája mindenképpen megemlíthető. És akkor milyen ezekhez képest Davidson? Nincs annyira kidolgozva a teste – valószínűleg ez a legnagyobb hibája. A kidolgozott test szexikonná változtatott olyan férfiakat is, mint Dwayne Johnson, és Hollywoodban pontosan olyan alapelvárás a férfiak felé, mint a nőktől megkövetelt karcsú, feszes test. Azt nem pontosan értem, mi lehet olyan elképesztően visszataszító az arcában, de ha megpróbálok teljesen hideg, objektív elemzést végezni az arcszerkezetéről, akkor annyi talán elmondható, hogy valamivel valóban szokatlanabb az arcberendezése: széles mosoly és vastag ajkak, mindig kicsit karikásnak tűnő szem, puha orr. De még ezekkel kapcsolatban sem érzem, hogy inherensen magukban hordozzák a rondaság átkát, ahogyan azt sem gondolom, hogy Davidson arcán minden egyébként normálisnak mondható vonás valami pokoli konstellációban áll össze. Szerintem azt állítani, hogy ez a férfi ronda (ocsmány, undorító, stb.) egyszerűen nevetséges. Ha az utcán vagy egy szórakozóhelyen találkoznánk ezzel az arccal, talán azt gondolnánk, hogy „egész helyes”, de ha azt nem is, azért valószínűsíthető, hogy nem kellene azonnal beleokádnunk a legközelebbi kukába a látványtól. Jó eséllyel nem gondolnánk róla semmit. Úgy néz ki, mint egy teljesen normális fiatal férfi.
Nyilvánvalóan felesleges azon vitatkozni, hogy ki szerint jó pasi, és ki szerint nem jó pasi Pete Davidson – ízlések meg pofonok. De azt mondani egy egészséges, patológiás szerkezetűnek távolról sem mondható szemmel, orral, szájjal, füllel rendelkező, megfelelően ápolt bőrű és fogazatú fiatal férfiról, hogy sokkolóan ronda, az valami nagyon félelmetes dolgot árul el a társadalmunkról. Ilyen szempontból most úgy tűnik, kivételesen a férfiak vannak rosszabb helyzetben: ha egy nővel szemben viselkedne így a nyilvánosság, a woke világ és az önjelölt feministák hadserege azonnal body shaminget kiáltana, és az online terekben minimum meglincselné a nem megfelelő módon megszólaló médiumokat, szervezeteket vagy magánszemélyeket. De Davidson kapcsán lehet csodálkozni meg szörnyűlködni, sőt, mindezt elbújtathatjuk egy vállveregetés mögé, mert végül is azért mekkora kollektív győzelem a férfi nemnek, hogy egy ilyen pasi összeszedett egy olyan nőt! A magukat valamivel jóindulatúbbnak gondoló médiumok még azt is megeresztik néha, hogy a lókolbásza mellett valószínűleg Davidson humora (hiszen alapvetően humorista) is vonzó lehet.
Nem gondolom persze, hogy a hollywoodi hírességekről alkotott esztétikai ítéleteink feltétlenül tükröződnek a hétköznapi párválasztásainkban vagy preferenciáinkban. Nem hiszem, hogy azok a férfiak, akik imádják Emily Ratajkowski testét, de mondjuk visszataszítónak tartják a „kivénhedt” Jennifer Anistont vagy zavarja őket Julia Roberts „békaszája”, kizárólag Ratajkowskihoz hasonlatos nőkkel kezdtek életük során. Ugyanúgy a Brad Pittet bálványozó és Davidsont megkövező nők sem mind egy-egy Brad Pitt oldalán feszítenek. És ez teljesen érthető, a hollywoodi álomvilág nyilvánvalóan minden szempontból távol áll mindennapi realitásunktól, és értékítéleteinkkel többnyire csak csillogó tökéletességét igyekszünk fenntartani. Valószínűleg ezért kell boncolgatni Davidson alakját, és alternatív magyarázatokkal indokolni a külseje alapján nem megérdemelt helyét ebben a világban. Ő lett a „vicces fiú”, a „nagy faszú”, a kivételt erősítő szabály, vagy legjobb esetben is „inspiráló példa”, ami igazolja, hogy tulajdonképpen bárkinek sikerülhet.
Erősen kétlem, hogy Davidsonnak szüksége lenne az én visszajelzésemre (vagy remélhetőleg bárki máséra), hogy önértékelése az egészséges tartományban maradhasson, de szerintem Pete Davidson egyébként egy kifejezetten helyes srác. De még ha nem is értünk ezzel egyet, ideje lenne elfelejteni, hogy a médiában kerek szemekkel csodálkozunk a jó nőin.
Fotó: Getty Images
