Nőként biztosan megvan az élmény, amikor a férj vagy a gyerekek kétségbeesetten „keresnek” valamit a lakásban, amit mi körülbelül három másodperc alatt megtalálunk. Sokan szoktak viccelődni az anyáknak ezen a „szuperképességén”, a valóság azonban jóval kiábrándítóbb: egyszerűen arról van szó, hogy a holmik számontartása is a nők feladata. Ez is csupán egy a nőket terheli láthatatlan mentális teherből, hiszen a legtöbb családban az anyák felelőssége a gyerekekkel és a háztartással kapcsolatos legtöbb döntés meghozása és a mindennapok menedzselése. Még ha a férfiak segítenek is ezekben a feladatokban, a szellemi munkát túlnyomórészt a nők végzik el.
Ezen azonban lehet és kell is változtatni, méghozzá egészen kisgyerek korban, a fiú gyerekek tudatos nevelésével. Dr. Robyn Miller, a Mental Load Project alapítója is ezen dolgozik, és praktikus tippeket is ad, hogy a családtagok kiegyenlítettebben viseljék a mentális terheket. Szerinte amikor a (fiú)gyerek keres valamit, nem kell szupermamaként rögtön a kezébe nyomnunk, inkább mondjuk azt neki: „Próbáljuk együtt felidézni, hol lehet”.
Ebben a folyamatban közösen készítünk mentális térképet az adott tárgyhoz: mikor és hol használtuk utoljára, mit csináltunk vele. Ezzel nemcsak azt üzenjük, hogy a tárgyai hollétének számontartása az ő felelőssége is, de önállóságra is sarkalljuk, ami jótékonyan fokozhatja kompetenciaérzetét. És persze hosszú távon segít, hogy valamivel kevesebb teher nyomja az anyák vállát.
Forrás: PureWow Fotó: Getty Images
