- Külföldön már nagyon régóta a hozzátáplálás leggyakrabban választott módja a baby-led weaning (BLW), szó szerint baba által irányított hozzátáplálás.
- Tényleg segít, hogy többféle ételt szeressen a gyerekünk és irányítani tudja az étvágyát?
- Biztonságos a BLW, vagy vannak kockázatai?
A 2000-es évek elején vált egyre elterjedtebbé és népszerűbbé a szülők körében a hozzátáplálás egy másik módja. Egy olyan út, amikor a gyerekek nyammognak egy egész brokkolifejen, rágcsálják a kukoricát a csövön anélkül, hogy bárki etetné, segítené őket ebben. Baby-led weaningnek (BLW) nevezték el ezt az alternatív hozzátáplálási módszert, amikor a gyerekek egyedül esznek evőeszközök nélkül, ugyanazt az ételt, amit a család többi tagja. Persze úgy elkészítve és akkorára vágva, hogy az biztonságos legyen csecsemők számára is.
A BLW szószólói szerint rengeteg előnye van annak, ha a kisgyerek saját maga ismerkedik a darabos ételekkel. Megtanulja szabályozni az étvágyát és sokkal nyitottabb lesz az új ételekkel. De van bármiféle tudományos alapja ennek? És tényleg biztonságos a BLW?
Nem könnyű kutatni a hozzátáplálást
Az egyik ok, amiért nehéz eldönteni, milyen érvek szólnak a BLW mellett vagy ellen, a tudományos kutatások hiánya. 2000 és 2021 között csupán csak 13 tanulmányt készítettek a hozzátáplálás ezen típusának előnyeiről és hátrányairól.
A másik, amiért nehéz vizsgálni a témát, mert a kisbaba hozzátáplálását nagyban meghatározza a család étkezési kultúrája. Az eredményeket így nehéz függetleníteni ezektől, nem lehet pontosan tudni, hogy a BLW vagy más okozza a hatásokat. Aki például darabos étellel kezdi a hozzátáplálást, általában tovább szoptatja a gyermekét és iskolázottabb, derült ki az egyik témában végzett francia vizsgálatból. De akkor mit tudunk a BLW-ről és annak hatásairól?
A BLW előnyei
Mindenekelőtt a családok számára lehet jó hatása a hozzátáplálás ezen módjának. A kutatások szerint azokban a családokban, ahol a kisbabánál a BLW módszert alkalmazzák, gyakrabban esznek együtt. Azt is megfigyelték, hogy az étkezések nyugodtabbak és kevésbé stresszesek. Az anyák, akik BLW-znek a gyerekükkel, azt mondták, hogy kevésbé éreznek nyomást a hozzátáplálás miatt, mint akik a hagyományos módon ismertetik meg az ételeket kisbabáikkal.
Azonnal hozzá kell azonban tenni, hogy ezek a hatások lehet, hogy nem maga a BLW miatt jelentkeznek, hanem a szülők személyisége határozza meg. Az a szülő, aki egyébként is sokkal nyugodtabb, kevésbé izgulós, szorongó típus, nem aggódik annyira az étkezések, hozzátáplálás miatt, nagyobb eséllyel választja a BLW-t a hozzátáplálás módjának.
A baba számára is jó lehet a BLW. Mivel egyedül esznek a kisbabák, valóban megismerhetik, mikor jelez a testük, hogy már jóllaktak. Ez hosszú távon, felnőttkorban segíthet az elhízás megelőzésében. Ugyanakkor egy új-zélandi tanulmány eredményei szerint nem találtak különbséget a BLW-vel és hagyományosan hozzátáplált gyerekeknél a testsúlyban vagy az étvágy szabályozásában. A vita tehát nem dőlt el ezzel kapcsolatban végérvényesen.
A BLW hozzátáplálás mellett és ellen is számos érv szól
Sokszor hozzák fel a BLW mellett érvként, hogy a kisgyerekek így többféle ízt és textúrát megismernek, sokkal bátrabbak lesznek az új ételek bevezetésénél. A kutatók azonban rámutatnak, hogy ez a hagyományos hozzátáplálásnál is hasonlóan van. „Nem javasolja egyetlen szakember sem, hogy a kisbaba csak pürét egyen 6 és 12 hónapos kora között – mondta Mark Corkins, az Amerikai Gyermekorvosi Akadémia vezetője. – Azt javasoljuk, hogy pépes ételeket csak a hozzátáplálás legeslegelején kapjon a baba. Majd fokozatosan egyre darabosabb ételek kerüljenek a tányérjára. Egyéves korra nagyjából ugyanazokat a textúrájú és állagú ételeket fogyassza, mint a család többi tagja, függetlenül attól, hogyan vezették be az ételeket az elején.”
Mi lehet a BLW-vel a baj?
Az egyik legnagyobb félelme a szülőknek a hozzátáplálásnál egyértelműen a fulladás, függetlenül attól, hogy BLW-znek vagy hagyományos utat választanak. A babáknak van egyfajta védőreflexe a félrenyelés ellen. A védőreflex mind darabos, mind pépes ételeknél bekapcsol, ha baj van. De a félrenyelés valós veszély hozzátáplálásnál.
Nem végeztek ezzel kapcsolatban sem túl sok kutatást. A már említett új-zélandi vizsgálatban azt figyelték meg, hogy pépes és darabos hozzátáplálásnál is nagyjából ugyanakkora volt az esély a félrenyelésre 8-10 hónapos babáknál.
A másik nagy félelem a BLW-vel kapcsolatban, hogy a gyerekek esetleg nem esznek eleget. Egy megfigyelésen alapuló vizsgálat eredményei szerint ugyanis a BLW-vel hozzátáplált gyerekek között több volt a túl alacsony súlyú kisgyerek, mint a hagyományos hozzátáplálás esetén.
A BLW-t sokan értelmezik úgy, hogy a baba ugyanazt kapja enni, mint a család többi tagja. Ebben az esetben azonban túl sok sót és cukrot fogyaszthatnak a kicsik. „A BLW-nél is muszáj, hogy legyen szülői kontroll. Mert ha a tányérra egy epret és egy brokkolit teszünk, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, szinte biztosan az epret választja a gyerek. Lehet, hogy csak a brokkolit kellene odatennünk” – mondta Corkins.
Akár BLW, akár hagyományos, kanalas hozzátáplálás, a szülőnek felelőssége van abban, mit és hogyan ad a gyermekének enni. „Ez nem BLW. Ez a normális hozzátáplálás. Nem kell tömnünk a gyermekünket, mint a libát – folytatta Corkins. – Bármelyik gyermekorvost megkérdeznénk, biztos, hogy azt mondaná: soha ne kényszerítsük az evésre a gyerekeket. Nem kér reggelit? Semmi gond, majd tízóraira eszik.”
Forrás: BBC Future, fotó: Unsplash
