- Mi az affektív skizofrénia vagy skizoaffektív zavar és hogyan kezelhető?
- Meg lehet tanulni, hogyan lehet együtt élni a skizofréniával?
- Véres hallucinációk és szorongás jelezte a skizofréniát.
„15 éves voltam, amikor volt egy összeomlásom. Akkoriban nem volt egyszerű, mert új városba költöztünk, új barátokat kellett találnom. Rengeteget buliztam, drogoztam és ittam. A fő ok valójában az volt, hogy a szüleim el akartak válni, és kellett valami menekülés nekem a valóságból” – kezdte a történetét a 30 éves Camille, akinél a skizofréniát 21 éves korában állapították meg.
„Egy nap aztán egy híd korlátján találtam magam. Le akartam ugrani, egy férfi húzott le onnan. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Kék szeme volt, farmerdzsekit viselt és fehér sportcipőt. Rám mosolygott és azt mondta: ugye nem akartál leugrani? Követtem a tömegben, míg szem elől nem vesztettem. Csak később jöttem rá, hogy ez volt az első hallucinációm. De addig – évekig –, azt gondoltam, hogy valóságos volt és ő mentett meg.”
Véres hallucinációk
A skizofrénia egy idegrendszeri betegség, ami a dopamintermelésre van hatással. Camille esetében túl nagy mennyiségben kerül az örömhormonként is ismert vegyület a véráramába, így az agyi receptorok túltelítődnek a hormonnal. Ennek eredményeként alakulnak ki a hallucinációk. Ezek lehetnek hangok, érzetek és látott dolgok.
„De 21 éves koromig nem volt durva összeomlásom. Rengetegszer hallucináltam, nagyon gyakran véreset. És láttam újra a férfit a hídról.”
„Amikor másodéves egyetemista voltam, akkor fordultak súlyosabbra a dolgok. Sokat dolgoztam, keveset aludtam, eljutottam egyfajta kiégés állapotába. Egyik este egy barátom házában aludtam. Felébredtem, mert nem éreztem magam jól.
Kimentem inni egy kis vizet, és akkor a nappaliban mindenütt vért láttam.
Egész éjszaka ezek a látomások jöttek. A következő nap, amikor hazaindultam, még rosszabb lett: az utcán azt láttam, hogy az emberek ölik egymást. Emberek körülöttem machetéket, késeket vettek elő és elkezdték egymás torkát kaszabolni előttem. Vér volt mindenhol. A buszon a többi utas arca átváltozott, amikor megláttak, nagyon agresszívvá váltak. Beszéltek hozzám, azt mondták, hogy meg akarnak ölni.”
Affektív skizofrénia és súlyos kezelések
„Amikor hazaértem, otthon volt a barátom, akivel akkoriban jártam. Teljesen feldúlt voltam, és ő pont ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy elmondja, szakít velem. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Be akartam venni egy egész doboz altatót, hogy véget vessek ennek az egésznek, de ő kihívta a mentőket, akik még pont időben érkeztek. Utána kórházba kerültem egy rövid időre.”
„Néhány nap után a pszichiáter felhívta az anyámat. Elmondta nekünk, hogy affektív skizofréniában, más néven skizoaffektív zavarban szenvedek. Fogalmam sem volt róla, hogy ez mit jelent, de mintha köd szállt volna a fejemre. Később elmagyarázták, hogy ez a skizofrénia és a bipoláris zavar keveréke. Két hónapig maradtam a pszichiátrián.
Először elkezdeni a gyógyszereket nem könnyű. Elfogadni a gyógyszeres kezelést annyit jelent, hogy elfogadod: beteg vagy. De fizikailag is megterhelő. Az ember szellemi teljesítménye is csökken és csökken. Esetemben amikor az állapotom dekompenzációja megtörtént, nem is tért vissza a teljes szellemi teljesítőképességem.”
A skizofrénia stigma, és én nem akarom, hogy féljenek tőlem
Nem akarom, hogy féljenek tőlem
„Összesen tíz alkalommal voltam kórházban, de még megvan a diplomám. Nem sokkal azután, hogy visszatértem az egyetemre az első összeomlás után, megláttam egy újságot a büfében. Az egyik cikk arról szólt, hogy egy fiatal skizofrén beteg megkéselt egy embert az utcán. Pánikrohamom lett. Az emberek nem sokat tudnak erről a betegségről, csak félnek tőle.”
És én nem akartam, hogy bárki féljen tőlem.
„Ma már kilenc éve, hogy tudom, beteg vagyok, és kilenc éve próbálok jobban lenni. Gyakran kapok dekompenzációt a stressz és a fáradtság miatt. Ma például nem viselem túl jól, mivel az a fajta ember vagyok, aki mindenbe mindent belead, főleg a munkában. De már három éve nem voltam kórházban. Sokáig ellenálltam a kezelésnek, de megtaláltam az utolsó esélyt: három éve szedek clozapine hatóanyagú gyógyszert.”
Együtt élni a skizofréniával
A skizofrénia nem gyógyítható, így a betegeknek meg kell tanulniuk együtt élni a betegséggel. „Próbáltam abbahagyni a gyógyszert, pszichiáterrel és anélkül, de ma már tudom, hogy ez nem jó ötlet. A visszaesés sosem várat sokat magára.”
„Az én megküzdésemnek része, hogy beszélek a skizofréniáról, fel akarom hívni rá a figyelmet és azt akarom, hogy lekerüljön a stigma a betegekről. Sokat segít az is, ha hozzám hasonló emberekkel beszélek. És nemsokára anya leszek!”
„Nem ijeszt meg, hogy mentális betegséggel kell szülővé válnom, mert ismerem a betegségem és mellettem van a párom. Felkészültem a skizofréniával kapcsolatos eshetőségekre. Figyelünk és felkészülünk a mentális problémákkal kapcsolatban. De természetesen reménykedünk, hogy a lányunk egészséges lesz. Bárhogy is legyen azonban, az biztos, hogy szeretni fogjuk.”
Forrás: Marie Claire France/Gwendoline Beauchet, fotó: Unsplash/JC Gellidon
