- „Amikor egy beteget vizsgálok, érzem, hogy kilépek a saját bőrömből, és átkerülök az övébe” – mondta Dr. Salinas, aki egyike az emberek azon 1,6 százalékának, akik tükör-érintéses szinesztéziával élnek.
- A hírességek közül Billie Eilishről állították már több helyen, hogy szintén tükör-érintéses szinesztéziás.
- „Megkönnyebbültem. Értelmet nyert minden korábbi átélt dolog abban a pillanatban” – mondta a neurológus arról a pillanatról, amikor diagnózist kapott.
2007-et írunk, amikor Joel Salinas a miami orvosi egyetemre járt. A kórházban, ahol gyakorlatának első hetét töltötte, újraélesztéshez riasztották szívleállás miatt.
Amikor odaért a folyosó padlóján eszméletlenül fekvő beteghez, akinek épp egy ápoló adott szívmasszázst, Salinas érezte az akut nyomást a saját mellkasában. Mintha a teste összecsuklana, érezte a kemény padlót a hátán és a csövet a torkában, amikor intubálták a beteget. Amikor a férfi meghalt, Salinas érezte, hogy a saját szervei megállnak. Mintha meghalna ő is. Kényszerítenie kellett magát, hogy lélegezzen. Kiment a mosdóba és hányt.
Átérzem…
A kifejezés, hogy átérzem a fájdalmadat, Joel Salinas esetében – bármennyire is fájdalmas, félelmetes és gyötrelmes –, szó szerint értendő. A 38 éves orvos ugyanis tükör-érintéses szinesztéziával él. A legegyszerűbben ezt úgy írhatjuk le, hogy érzi más emberek fizikai érzeteit, akikkel találkozik. Nem csak a fájdalmat és rossz érzéseket. A gyapjú pulóverét a bőrön, a busz ablakának nyomott orr érzetét a saját orrán, vagy akár egy pattanást az arcon.
Ha pontosak akarunk lenni, Salinas poliszinesztéta, azaz a szinesztézia többféle formája is jelen van az esetében. A szinesztézia az érzékek egybemosódását jelenti. Vannak, akik a mozgást hangokként érzékelik, a zenét színekként látják, az ízeket alakzatokként. A graféma-szín szinesztézia a leggyakoribb típus, ilyenkor a betűk vagy számok bizonyos színekként képeződnek le az ember előtt.
Lady Gaga egyike azoknak a hírességeknek, akiknek szinesztéziája van
Nagyjából az emberek négy százaléka szinesztéziás, a hírességek közül tudjuk, hogy Lady Gaga, Billy Joel, Beyoncé, Billie Eilish, Kanye West vagy Pharrel Williams. De nem csak a zenészek között fordul elő. Vladimir Nabokov vagy Marilyn Monroe is híres szinesztéziás volt. De csak az emberek 1,6 százalékánál van jelen a tükör-érintéses szinesztézia.
Rázúdul a fájdalom
Pont ez történt azon a kórházi folyosón Miamiban Salinasszal, amikor rázúdult a szinesztézia összes érzete. Ráadásul akkor még nem diagnosztizálták, így nem értette, mi ez. „Ami olyan emlékezetessé tette azt az élményt, hogy mennyire valóságos volt, mennyire erős” – mondta a ma már a New York-i Langone Egészségügyi Központban neurológus professzor helyettesként dolgozó orvos.
„Addig soha nem volt ennyire erős az érzet. Addig mindig csak olyan szintet ért el, hogy azt gondoltam, ez bennem van. De ez elképesztően intenzív volt. Nem csak az élmény, látni valakit meghalni először életemben, de ilyen drámai módon, fizikai valójában.”
Tudtam, hogy ez problémát jelenthet, ha az orvosi pályán maradok. Sokkal többet látok majd ebből és rá kell jönnöm, hogyan éljek ezzel együtt.
Már annak a gondolata is kínzás, hogy egy másik ember fizikai fájdalmát érezzük, hát még, ha orvosok vagyunk. Persze nem ugyanazt a dolgot éli át, hiszen valójában nem áll le a szíve. „Ez inkább egy fantomfájdalom, a fájdalmának a szelleme – mondta Salinas. – Nem pontosan az, hiszen az én bőrömet nem vágja át a szike például. Az az érzet sokkal erősebb és más összetevői is vannak, mert ott fizikailag érintett a test. Nekem az agyam azon területei kapcsolnak be, ahol a fájdalomérzet központja van. Bármelyik idegsebész megmondja, hogy a fájdalmat valójában nem az ujjunkban érezzük, amikor elvágjuk, hanem az agyunkban. Az agyunk hozza létre a fájdalom érzetét.”
Valódi a fájdalom?
A fájdalomérzet egyéni, és nem nagyon tudjuk máshogy mérni, csak önbevallás alapján. „Tükör-érintéses szinesztéziával a valódi fájdalmát érzem másoknak, a fájdalom visszhangját, vagy egyszerűen csak az agyam kivetíti, hogy milyennek kell lennie a fájdalomnak?” – teszi fel a kérdést a saját (és más hozzá hasonló emberek) élményével kapcsolatban.
Mára megtanulta, hogyan élhet együtt a tükör-érintéses szinesztéziával, és hogyan csökkentse a lehető legkisebbre a következményeit. De még így is van olyan időnként, hogy elviselhetetlen az érzet erőssége. Például volt egy esete, amikor önbántalmazó tikkel kezelt egy beteget – össze kellett szorítania a száját és addig harapta az ajkát, míg vérezni nem kezdett.
„Ez nehéz eset volt számomra is. A betegnek az volt a kényszere, hogy ököllel arcon vágja magát nagyon erősen, és a szája belsejét a jobb oldalon egészen a húsig harapja meg. Éreztem a szám bal oldalán, ahol megütötte magát. Mint egy fizikai hallucináció, olyan volt. Nem a szokásos szellemfájdalom-helyzet, hanem mintha belenyomnák egy puska csövét az arcomba erősen.”
Hogyan került ki az érzet hatása alól? „A tipikus orvosi viselkedés oldotta meg. Azt csinálom, mint a legtöbb doktor: bámulom a képernyőt, miközben beszélek hozzá, hogy elkerüljem az érzetet.”
Gyerekkor szinesztéziával
Salinas apja Nicaraguából érkezett az Amerikai Egyesült Államokba politikai menekültként 1981-ben. Miamiban nőtt fel az öccsével és húgával. Mindig fura gyerek volt. „Egy teljesen másik kirakós egy darabja voltam. Minden korombeli gyerek úgy tűnt, kínosan érzi magát a társaságomban, még a saját testvérem is…”
Kívülálló kisfiú
Imádott tévét nézni, főleg rajzfilmeket. Úgy érezte, teljesen beszippantják a műsorok, mintha ő is része lenne. „Nagyon amerikai gyerekkorom volt. Folyamatosan tévéztem, Szezám utcát, hogy tanuljam az angolt, Golden Girlst, hogy megtanuljam, hogyan kell könnyedén bókolni.”
Az embereket színekként és számokként látta, imádott öltözködni és megölelni másokat, amivel az őrületbe kergette az osztálytársait. Menekültek előle. „Nem azért csináltam, mert annyira szükségem volt mások érintésére vagy mert otthon elhanyagoltak. Nekem az ölelés mint fizikai érintkezés egy teljesen más élmény volt. Ezüstös kéknek éreztem magam az öleléstől, ugyanolyan hatással volt rám, mint a négyes szám.”
Tinédzserként is kívülálló volt
Ekkor végre lett egy jó barátja, aki hozzá hasonló fura srác volt. Imádta az animét és a számítógépeket. Mindennap együtt ebédeltek, és lassan része lett a baráti körnek is. Salinas rájött, hogy ha utánozza, mások hogy viselkednek, miről beszélnek, mikor nevetnek, beilleszkedhet.
Néha elgondolkodott, miért ebédelnek a srácok mindennap máshol, azért lassan elfogadták őt, és a mai napig barátok. Ám évekkel később elárulták neki, hogy azért ettek mindig másik helyen, hogy elkerüljék őt, sőt, még becenevet is adtak neki: a poéngyilkos.
Irány az orvosi
Amennyire nehezen birkózott meg a közösségbe illeszkedéssel, annyira remekül teljesített az iskolában. A Cornell Egyetem biológiai tanulmányait olvasgatta. Egyszer részt vett egy brazíliai tanulmányi kiránduláson, ahol a bennszülött törzsek gyógyítási módszereit vizsgálták. Ekkor döntötte el, hogy orvos lesz. A miami orvosi egyetemre járt, majd négy évet a Harvardra, ahol neurológiát hallgatott.
Egy indiai tanulmányúton, elsőéves orvostanhallgatóként élte át az első szinesztéziás élményét. Addig fogalma sem volt róla, hogy mások nem úgy érzékelik a világot, ahogy ő, míg ott a csoporttársainak nem említette a kevert érzeteit a színekről, betűkről és hangokról. Salinas azt hitte, hogy egy ilyen hétköznapi semmiséget elmondani már-már kínos, és később vissza is kérdezett az értetlen arcokat látva: „de nem így van mindenkinél?” A többiek visszanéztek és rá és azt mondták: „egyáltalán nem!”
Elfogadni a diagnózist
Ez volt az első jel, hogy ő kicsit más, mint a többiek. Egy kis kutatómunka után megtalálta a szinesztézia különböző típusait, majd 2008-ban egy San Diegó-i klinikán diagnosztizálták. Az egyik vizsgálatnál David Brang neurológus rezidens végighúzta a saját ujját az arca jobb oldalán, és megkérdezte Salinast, mit érez. „Egy ujj végigfut az arcom bal oldalán” – válaszolta. Az orvos ekkor megállapította, hogy Salinasnak tükör-érintéses szinesztéziája lehet. Ezt az állapotot először 2005-ben írták le. Akinél ez előfordul, az agy a szemen keresztül kapott vizuális információt lefordítja testi, taktilis érzetekre.
Salinas megkönnyebbült, hogy van egy konkrét neve az állapotának. Attól rettegett, hogy esetleg rákos. „Egy részem nem akart más lenni, mint a többi ember. Féltem is a diagnózistól, hiszen amíg nem tudtam bizonyosan, hogy más vagyok, nem kellett a következményekkel sem szembenéznem.”
„Amikor a szüleimnek elmondtam, hogy tükör-érintéses szinesztéziám van, nagyon érzelmes pillanat volt. Először azt hittem, nem értik majd, mi ez. Menekültként kerültek az Egyesült Államokba és politikai amnesztiát kaptak a háború alatt. De nem tanultak, és mindezt spanyolul kellett elmagyaráznom nekik. A mágikus realizmushoz hasonlítottam, hogy lefordítsam nekik egy érthető nyelvre, ami a dél-amerikai kultúrában nagyon elterjedt.”
„Az édesanyámnak hatalmas lelkifurdalása lett, mert úgy érezte, nem vett észre egy nagyon fontos dolgot gyerekkoromban, és emiatt kimaradt egy csomó minden számomra. Tudta, hogy más vagyok, de a legtöbb ember azt gondolja, hogy az ő gyereke különleges. Szerencsés vagyok, hogy ők a szüleim, és nyíltan beszélhetünk egymással erről is.”
Megküzdeni mások fájdalmával
Dr. Joel Salinas, az orvos, aki a tükör-érintéses szinesztézia miatt konkrétan érzi a betegek fájdalmát
Amikor Salinas a pszichiátriai osztályon dolgozott, folyamatosan fennállt a veszélye, hogy a betegek érzetei maguk alá temetik őt is – skizofrénia, személyiségzavar és így tovább. „Amikor ezekkel a betegekkel voltam, úgy éreztem, mintha kiszakadnék a saját bőrömből, és az övékbe kerülnék. Elvesztem. De tudtam, hogy van ebben valami jó is. Én kezelhetem őket annyi empátiával, amivel más orvos nem. De hol van az a pont, amikor el tudom választani a szenvedésüket a saját érzeteimtől? Szenvedtem a szenvedésüktől.”
A szinesztézia szakértőjével, Dr. Michael Banissyvel dolgozta ki azokat a stratégiákat és technikákat Salinas, amivel együtt tud élni és dolgozni az ő állapotában is. „Amikor nagyon intenzívvé válik az érzet, valami konkrét dologra fókuszálok. A gallérra a beteg ingén, vagy egy pöttyre a nyakkendőjén” – magyarázta Salinas. Vagy a jelenhez kapcsolódik, tudatosítja a talpát a cipőjében, a földön.
A szinesztézia iránytű
De azzal, hogy képessé vált irányítani és uralni a tükör-érintéses szinesztéziát, ki tudja használni az előnyeit a gyógyításban mint orvos? Például a diagnosztikában? „Olyan a szinesztézia, mint egy iránytű nekem. Tudósként és orvosként a tényeknek hiszek. Viszont arra vannak tudományos bizonyítékok, hogy a tükör-érintéses szinesztéziások empátiaszintje sokkal magasabb, ahogy az arcfelismerő képességük is. Emellett az egészen apró mozdulatok közötti különbséget is képesek érzékelni. Kijelenthető, hogy számomra orvosként ezek mind hasznosak. Hozzáadott érték.”
2009-ben, 25 éves korában Salinas szörnyű autóbalesetet szenvedett. Megsérült a szíve és tüdeje, kificamodott a könyöke, eltört a csuklója és rengeteg apró zúzódás érte. „A testem úgy nézett ki, mintha beraktak volna egy cipősdobozba egy csomó törött üveggel, és jól összerázták volna – emlékezett vissza. – A baleset előtt valakit fizikai sérüléseket szenvedni nem váltott ki belőlem olyan élénk érzeteket, mint azóta. Tehát a szinesztéziában szerepet játszanak a múltbeli saját tapasztalásaim is.”
Hasonlóan van az emberi kapcsolatokkal is. „Minden emberi kapcsolatomban, nem csak a romantikus viszonyokban, mindenben, megfigyeltem egy mintázatot. Nem csak neurológus vagyok, tudós és megszállottan kíváncsi, ami miatt mindent megfigyelek. Én a saját Jane Goodallom vagyok.”
„Amikor megismerek egy embert, fizikailag letükrözöm a megjelenését, gesztusait, és minél jobban megismerem, annál kevésbé imitálom őt, ahogy alakot ölt a mentális térképem róla.”
Extrém empátia
Ma Salinas Long Island Cityben lakik párjával. De korábban voltak olyan kapcsolatai, melyek túl soknak bizonyultak. Egyszer például egy korábbi kapcsolatában, amikor nem voltak együtt, Salinas úgy érezte, hogy egy végtagja hiányzik. Tehát nemcsak vizuális élmény válthatja ki a szinesztéziás élményt, hanem extrém empátia is?
„Azt mondanám, hogy olyan, mint amikor fantomfájdalmat érez valaki a végtagja elvesztése után. Amikor egy súlyos sérülés miatt amputálni kell a karját valakinek, előfordul, hogy úgy érzi, még mindig megvan.”
De vajon a tükör-érintéses szinesztéziát áldásként vagy átokként látja? „Tulajdonképpen egyik sem – válaszolta Salinas. – Egyfajta tapasztalásként inkább. Lehetőség, hogy tényleg csodálatos dolgokat éljek át, de benne van a fájdalom, stressz élménye is. Sokkal összetettebb annál, hogy feketén-fehéren áldásként vagy átokként határozzuk meg.”
„A legnagyobb hátránya a hatalmas zaj, ami érkezik belőle, ami miatt túltelítődik az ember és kizökkenthet. Amikor gyerek voltam, elmerültem a belső világomban. Ez volt a reakcióm, hogy elkerüljek dolgokat. Rengeteg élettapasztalat és tanulás kellett, hogy elfogadjam a dolgokat úgy, ahogy vannak és megtaláljam a pozitívat. De a legnagyobb ajándéka a szinesztéziának, hogy sokkal könnyebben kapcsolódik mélyen az emberekkel.”
Az egész úgy hangzik, mintha szupererő lenne. De van még egy kérdés, ami mindenkit foglalkoztat, de kevesen merik megkérdezni: mi a helyzet a szexszel? „A legtöbben azonnal azt kérdezik, mi van a fájdalommal? Pedig sokkal fontosabb, mi van a szexszel? – nevetett Salinas. – Azt hiszem, teljesen más érzés, mint másoknak, akiknek nincs tükör-érintéses szinesztéziája. Hiszen gondoljunk csak bele, hogy van az az adottság, hogy átélem a másik ember élményét is, mikor őt megérintik…”
Forrás: The Telegraph, fotó: Getty Images, Unsplash
