Így kezeld a nárcisztikus embert, hogy ne tegyen tönkre

Egy nárcisztikus ember személyisége hihetetlenül mérgező tud lenni, de nem mindig lehet egyszerűen megszakítani vele a kapcsolatot.
Egy nárcisztikussal szemben létfontosságú a megküzdési készségek és kezelési stratégiák kifejlesztése.
Lássuk, hogyan kezelheted a nárcisztikus embert!

Egy nárcisztikus emberrel foglalkozni – legyen az partner, ex, szülő, felnőtt gyermek vagy főnök – fáradságosnak és érzelmileg kimerítőnek bizonyulhat. Ráadásul a nárcisztikus viselkedésének megváltoztatására tett kísérletek általában hatástalanok. Olvass tovább és mindjárt megérted, miért!

Két típusa is van a nárcisztikus embernek

Mint minden személyiségvonás, a nárcizmus is egy spektrumon mozog. A nárcisztikus személyiségstílus és a nárcisztikus személyiségzavar két különálló, de összefüggő fogalom. A személyiségstílusra a felfújt egó, az énközpontúság és a magabiztosság jellemző.

A nárcisztikus személyiségzavart a viselkedés és a jellemzők súlyossága és intenzitása különbözteti meg, beleértve a nagyzást, a jogosultságérzetet, a manipulációt vagy kihasználást, a figyelemkeresést és az empátia hiányát. A személyiségzavar viszonylag ritka, és jellemzően férfiaknál diagnosztizálják.

Milyenek a nárcisztikus emberek?

A görög mitikus alakhoz, Nárciszhoz hasonlóan, akiről a személyiségstílus és a rendellenesség a nevét kapta, a nárcisztikusok önmagukkal és a saját imázsukkal vannak elfoglalva. A túlságosan felfújt egó miatt a nárcisztikus legyőzhetetlennek érzi magát. Ez mások számára is vonzó tulajdonság lehet; a romantikus partnereket, barátokat és kollégákat gyakran elbűvöli a nárcisztikus vonzereje.

A nárcisztikus magabiztosságát kezdetben a megbízhatóság és a hűség jelének tekintik. Ez a vonzerő azonban óhatatlanul a kapcsolatok megromlásához és a személyes és szakmai kapcsolatok lerombolásához vezet, mivel a nárcisztikusok jellemzően képtelenek a hibák elismerésére, és nem rendelkeznek a tárgyaláshoz vagy a kompromisszumhoz szükséges készségekkel.

A nárcisztikus emberek a saját tükörképük ragyogásában sütkéreznek

Nem meglepő, hogy a nárcisztikusok nem gyakran jelentkeznek terápiára. Semmi problémát nem látnak a viselkedésükben, és nem mutatnak valódi megbánást a másoknak okozott sérelmek miatt. A nárcisztikus személyt más okokból is késztethetik terápiára – egy régóta szenvedő partner kérésére, vagy amikor a megromlott személyes vagy szakmai kapcsolatok következményei áthidalhatatlanná válnak.

A nárcisztikus személyeket gyakran tévesen „kezelhetetlennek” minősítik, olyan zavarodottságot és reményvesztettséget hagynak maguk után. Bár a nárcisztikusok valóban kihívást jelentenek a terápiában, a hosszú távú kezelés segíthet új nézőpontok kialakításában és az interperszonális viselkedésük módosításában.

Hogyan lehet kezelni a nárcisztikust?

Akár személyiségstílusról, akár személyiségzavarról van szó, a nárcisztikus viselkedés hatása pusztító lehet. Érthető módon a kapcsolat megszakítása gyakran előnyben részesítendő azok számára, akiknek el kellett viselniük egy nárcisztikus személyt. De ez sokak számára nem járható út, például a családdal vagy a munkával kapcsolatos kötelezettségek miatt fenn kell tartaniuk a kapcsolatot és a kommunikációt, így számukra a megküzdési készségek és kezelési stratégiák fejlesztése elengedhetetlen.

Így kezelheted a nárcisztikus embert:

A kapcsolattartást le kell korlátozni a szükséges interakciókra. A kommunikáció legyen tömör és egyértelmű. Kerülni kell az agressziót, a kicsinyességet vagy a személyes sértéseket. Ezek mind csak a nárcisztikus személy erőforrásait erősítik.
A vigasz vagy együttérzés keresése kerülendő egy nárcisztikus személynél, mivel a vélt gyengeségek táptalajként szolgálhatnak a saját egójának erősítésére. Az úgynevezett „szürke szikla stratégia”, amelyben semleges hangnemet és arckifejezést alkalmaznak a nárcisztikus személlyel való interakciók során, arra ösztönözheti őket, hogy elveszítsék az érdeklődésüket.
A kapcsolattartás és a kommunikáció határainak kijelölése és betartatása alapvető fontosságú, de valószínűleg felbosszantja a nárcisztikus személyt. A kontroll elvesztése teljesen kikészíti. Úgy kell rá gondolni, mint a kisgyermekre, aki dührohamot kap a szupermarketben. Az észszerűtlen követeléseknek való engedés rövid távon könnyű, de végül a problémás viselkedésminták további rögzüléséhez vezet.

A nárcisztikus emberrel való kapcsolattartás mindent felemésztő érzés lehet. De mind a terápiában, mind más kontextusban ellen kell állni annak, hogy kizárólag a nárcisztikusra és a viselkedésére koncentráljunk és ezzel elérje a vágyott célját: mindig vele foglalkozzanak.