- A kutatások szerint a túlzott szülői kontroll növelheti a szorongást.
- A szabad játék kulcsszerepet játszik az érzelmi fejlődésben.
- Az önszabályozás tanulható készség, amelyhez térre és időre van szükség.
Arról már korábban is írtunk, hogy a generációk közötti, gyakran sztereotipizáló különbségek miért alakulhattak ki. Az 1960-as és 70-es években felnövő gyerekek sokkal nagyobb szabadságot élveztek a mindennapokban. Egyedül mentek biciklizni, konfliktusokat oldottak meg barátaikkal, és gyakran unatkoztak, ami kreativitásra késztette őket.
Ma ezzel szemben a szülők sokszor pontosan követni tudják gyermekük minden lépését, ami biztonságot ad, ugyanakkor kevesebb teret hagy az önálló tapasztalatszerzésnek.
Szorongást és depressziót okozhat, ha nincs elég szabadság
Egy 52 tanulmányt összegző elemzés szerint a túlzottan védelmező, kontrolláló szülői magatartás enyhén, de következetesen összefügg a fiatalok körében megjelenő szorongással és depresszióval.
Ez nem jelent egyértelmű ok-okozati kapcsolatot, de rámutat egy fontos mintázatra: a folyamatos beavatkozásnak lehetnek rejtett következményei.
Az úgynevezett internalizáló tünetek közé tartozik például:
- tartós aggodalom
- szomorúság
- társas visszahúzódás
Mit jelent a túlzott kontroll a gyakorlatban?
Nem arról van szó, hogy a szülő jelenléte problémát jelent. A különbség inkább az, hogy milyen gyakran és milyen helyzetekben avatkozunk be.
Problémás lehet:
- ha minden konfliktust azonnal megoldunk a gyerek helyett,
- az iskolai helyzetek túl vannak szabályozva,
- a kisebb kudarcokat teljesen elkerülik a gyerekek.
Ezek rövid távon megkönnyíthetik a helyzetet, hosszú távon azonban csökkentik az önálló megküzdés képességét.
Az önszabályozás szerepe
A 60-as, 70-es évek gyerekei miért lettek ellenállóbbak?
Az érzelmi ellenálló képesség egyik alapja az önszabályozás. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk kezelni az érzéseinket és reakcióinkat külső segítség nélkül. Amennyiben erre nem vagyunk képesek, könnyen éretlen viselkedésen kaphat minket a környezetünk.
Ez a képesség nem egyik napról a másikra alakul ki. A gyerekek tapasztalatokon keresztül tanulnak: hibáznak, kipróbálnak, újrakezdenek.
A szabad játék jelentősége
A kutatások szerint a strukturálatlan, szabad játék különösen fontos ebben a folyamatban. Azok a gyerekek, akik több időt töltenek szabad játékkal, később jobb önszabályozási készségeket mutatnak.
Ide tartozik az úgynevezett kockázatos játék, például:
- fára mászás
- szabadtéri felfedezés
- aktív, néha kissé vadabb mozgás
Ezek segítenek megtanulni a határok felismerését és a döntéshozatalt.
Mi változott a szülők nevelési stílusában?
A gyerekek mozgástere ma több okból is beszűkült. A forgalom növekedése, a szigorúbb iskolai szabályok és a biztonsági szempontok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebb lehetőségük van önállóan felfedezni a világot.
Mit tehetünk, ha nem akarjuk túlkontrollálni a gyerekeinket?
A cél nem az, hogy visszatérjünk a múltba, vagy figyelmen kívül hagyjuk a biztonságot. A kutatások inkább arra hívják fel a figyelmet, hogy érdemes teret adni a gyerekeknek az életkoruknak megfelelő önállóságra.
Az ellenálló képesség fokozatosan alakul ki, apró, mindennapi helyzetek során. Ezek azok a pillanatok, amelyekre ma tudatosan oda kell figyelnünk.
Forrás: Clarin Fotó: Getty Images
