Hópihék. Gyakran nevezik így a mai huszonéveseket, akikről a boomer generáció előszeretettel hangoztatja, hogy azért nincs még saját házuk, mert elköltik a pénzüket avokádóra, de egyébként is gyengébbek, képtelenek a kemény munkára és egyáltalán, kevésbé képesek bármire, mint az idősebb, „bezzeg generáció” tagjai. Ez egyáltalán nem új felállás. Az emberek ősidők óta panaszkodnak a mai fiatalokra. Viszont a vádak mintha sokkal konkrétabbak lennének a milleniálokkal és a Z generációval szemben, de tényleg gyengébbek, mint a boomerek vagy az X generációsok?
Ha csak a tényeket nézzük, az új generáció valóban gyengébb, persze ezek a mérések általában azokat a dolgokat hasonlítják össze, melyekben az előttük járó generációk erősebbek lehetnek. A szakértők szerint a baby boomerek (a nagyjából az 1946 és 1964 között született generáció) és az X generációsok (1965–1980 között születettek) talán túl szigorúan ítélik meg a későbbi generációkat, és azok az elvárások, amiket ők előszeretettel hangoztatnak, már rég nem érvényes normák.
A generációs kontextus lehet a kulcs ahhoz, hogy közeledjenek egymáshoz az évtizedek alatt az egyes generációk. Ám ne legyenek illúzióink, az idősebb generációk gondolkodásában már nem lehet az évtizedes berögződéseket felülírni.
Mítosz kontra valóság
Lenézni az utánunk jövő generációkat valószínűleg az emberi természet része. A sztereotípia él és virul, a kutatások szerint ezrek és ezrek hiszik megdönthetetlenül, hogy ezek a mai fiatalok híján vannak minden szükséges képességnek, amivel az idősebbek rendelkeznek. Ám ennek oka nem az, hogy a fiataloknak tényleg hiányoznának azok a bizonyos képességei. „Ennek hátterében inkább az áll, hogy a saját jelenlegi énünket vetítjük a múltbeli énünkre – mutatott rá Peter O’Connor, az ausztrál Qeenslandi Technológiai Intézet professzora. – Amikor ezt teszik, az idősebb emberek nem szándékosan, de azt hasonlítják össze a fiatalabb emberekkel, akik ők a jelenben, ezzel azt a benyomást keltve, hogy a mai fiatalság hanyatlik, függetlenül az évtizedtől, amiben élünk.”
A brit ingatlanguru, Kirstie Allsopp nagy felháborodást keltett azon kijelentésével nemrég, hogy a mai fiatalok saját maguk tehetnek arról, hogy nem tudnak lakást venni maguknak. Allsopp, aki az első saját házát családi segítséggel vásárolta még az 1990-es években, azt sugallta, hogy a mai fiatalok túl sok pénzt költenek el felesleges luxuskiadásokra, Netflixre és edzőteremi bérletre ahelyett, hogy spórolnának az önrészre.
Allsopp megnyilvánulása csak a legutóbbi azok sorában, akik azt elemezgetik, hogy a mai fiatalok képtelenek áldozatokat hozni, nem úgy, mint az idősebb generációk, vagy éppen nem olyan kemények, mint a szüleik és a nagyszüleik voltak korábban.
2017-ben, Tim Gurner ingatlanmogul szájából hangzott el az a később sokat idézett mondat, hogy a fiatalok túl sokat költenek avokádós pirítósra – ahelyett, hogy saját lakásra gyűjtenének. (Azt már nagyvonalúan elfelejtette hozzátenni, hogy a lakásárak Ausztráliában, ahol Gurner tevékenykedik, megduplázódtak az elmúlt tíz évben, míg a bérek csupán 30 százalékkal növekedtek. De nincs ez másképp a világ más országaiban sem.)
Elavult mércék
Az idősebb generációk talán keményebbek (vagy csak keménykedőbbek?), mint a mai fiatalok, de lehet ezt egyáltalán mérni? A szakemberek szerint igen. Egy 2010-es tanulmány, ami 2004 és 2008 között diplomázó milleniálokat vizsgált, arra a következtetésre jutott, hogy több olyan tulajdonságuk van, melyet a kisebb rugalmassággal kapcsolhatók össze, mint az 1987 előtt diplomázóknak. Egy másik kutatás azt derítette ki, hogy a fiatalabb generációba tartozóknál megemelkedett a láthatóságra való igény és a túlzott stresszre való hajlam, míg egy 2012-es kutatás szerint a fiatalok énközpontúbbak, mint a korábbi generációk fiataljai.
Sok szakértő számára ezek a mérési eredmények egyáltalán nem azt jelentik, hogy a fiatalabb generációk gyengébbek lennének. Inkább azt, hogy egy modern, technológia központú társadalmat a korábbi évtizedek sztenderdjei alapján ítélnek meg.
„A korábbi generációknak azt tanították, hogy nyomják el saját magukat ahelyett, hogy kifejeznék.”
„Az újabb generációkban ez már máshogy működik – mondta dr. Carl Nassar lelki egészség specialista. – Az idősebbek az érzelmek ilyetén kifejeződéseit a gyengeség jelének tekintik, mert nekik még azt tanították, hogy a sebezhetőség gyengeség, nem erő.” Nassar meggyőződése, nagyrészt csupán városi legenda az, hogy a fiatalabb generációk gyengébbek lennének, melyet az táplál, hogy a különböző generációk eltérően fejezik ki a problémáikat. Ez egybehangzik Jennifer Robison, a Gallup közvélemény-kutató cég vezető szerkesztőjének véleményével is. „Az X generációsoknak és a boomereknek is vannak gondjai, ám ezeknek hangot adni egyszerűen bénaságnak tűnik számukra – mondta Robison. – Mi történik akkor, amikor a fiatalokat hópehelynek vagy nyafogósnak titulálják? Semmi egyéb, mint hogy szembe mennek egy társadalmi normával.”
A gyakran emlegetett vélemény, miszerint a milleniálok és Z generációsok önzősége akadályozza meg, hogy közelebb jussanak egy saját ingatlanhoz, szintén azt támasztja alá, mennyire nem lehet az évtizedes sztenderdek alapján megítélni egy generációt. A lakástulajdonos boomerek, akik a fiatal felnőttkorukat egy olyan időszakban élték, amikor a gazdaság virágzott és stabil volt a társadalmi helyzet, valószínűleg emlékeznek rá, mikor az első házukra spóroltak. Most élvezik az ingatlan birtoklásának minden örömét, és azt hiszik, hogy a fiataloknak azért nincs saját lakása, mert gyengébbek és képtelenek ugyanazt végrehajtani, mint ők. Azt a nem is olyan apró problémát teljesen figyelmen kívül hagyják, hogy az ingatlanárak az egekbe szöktek, a fizetések stagnálnak és a munkahelyek bizonytalanok, ami mind – teljesen jogosan és észszerűen – óvatosabbá teszi az embereket a jelzálog felvételével kapcsolatban. Teljesen mások a kihívások, amikkel szembe kell néznie a fiataloknak, ezért nem összehasonlítható a különböző generációk helyzete.
A saját koruk termékei
Minden generáció tetteit és gondolkodásmódját a saját egyedi problémáik és kihívásaik formálják. A boomerek és X generációsok még okostelefon nélkül nőttek fel, nem kellett megküzdeniük annak az összetett problémájával, hogy a felnőtté válásuk online zajlott.
Igaz, a régebbi generációk nem fértek hozzá úgy az oktatáshoz, mint a fiatalabbak, viszont sokkal nagyobb eséllyel kaptak középosztálybeli állást főiskolai vagy egyetemi diploma nélkül is, és nem kellett a felnőtt életüket diákhitellel kezdeniük.
Másrészről a Z generációsok azt gondolhatják, hogy a szüleik vagy nagyszüleik nem harcoltak elég keményen a társadalmi igazságtalanságok ellen, a környezetvédelemért és az anyagi egyenlőtlenségek ellen. Arról azonban hajlamosak ők is elfeledkezni, hogy a korábbi generációknak más társadalmi problémák ellen kellett harcolniuk, a szexizmus és rasszizmus sokkal durvább formái ellen például.
Az igazság az, hogy a boomer generációt is lustának és egocentrikusnak tartották a szüleik és nagyszüleik, a mémek és a generációs viccek pedig csak mélyítik a generációk közötti szakadékokat. „A legjobb módja annak, hogy rávegyük az idősebb generációkat arra, hagyjanak fel a fiatalok leckéztetésével, ha megteremtjük a generációk közötti párbeszédet. Ehelyett inkább mémeket gyártunk arról, hogy az idősek dinoszauruszok, a fiatalok hópelyhek. Ám az igazság az, hogy mindannyian emberek vagyunk.”
Forrás: BBC Worklife Fotó: Getty Images
