A Zsirai Pincészet három borvidéken – Tokaj, Somló, Villány – is jelen van, a központjuk a Tokaj-hegyaljai Mádon van, itt találkoztunk november első napjaiban a tulajdonos testvérpár egyik tagjával, Zsirai Katával.
A szüreti időszak végén járunk, nálatok hol tart a munka?
Most még szüretelgetünk, de a szőlő 95%-át már leszedtük. És közben figyeljük az erjedő borokat, amik már lent vannak a pincében. Nagyon jó évjárat van előttünk, vagyis utánunk, ahonnan nézzük.
Édesapátok elvesztése előtt gondoltál arra, hogy borász leszel?
Apu mindig adta alám a lovat, mindig mondta, hogy „jól kóstol ez a lány”, nyilván az volt a célja, hogy ha majd megöregszik, akkor lepasszolja nekünk ezeket a feladatokat. Valahol sejtettük, hogy majd dolgunk lesz a szőlővel, de a főiskolán még nem erre készültem, az első diplomámat közgazdaságtanból szereztem.
Hogy osztjátok meg a feladatokat a testvéreddel?
Petra a szakmai kérdésekbe már nem szól bele, ő foglalkozik a céggel, a pénzügyekkel, a marketinggel. A célokat persze közösen megbeszéljük. Két borász dolgozik nekünk régóta, őket még apu vette fel. Picit bővült a terület, de alapvetően azt az örökséget visszük tovább, amit édesapánk ránk hagyott.
Van valamilyen összefogás a húszas-harmincas borász generáció tagjai között?
Borvidéki szinten, ha átmegyünk egymáshoz, általában nagyon segítőkész mindenki, ha valamiben elakadtam, mindig volt valaki, aki segített. És van most egy csoportosulásunk is, ami egy kicsit hivatalosabb, a Tokaj Y (az Y-generációra utalva). Ebben öten vagyunk jelenleg, a borvidék különböző pontjairól, mindannyian 24 és 34 év közöttiek. A célunk, hogy megmutassuk a nagyvilágnak, hogy ezt közösen is lehet csinálni. Egyelőre ez még inkább egy baráti kör, de később lehet, hogy egyesület lesz belőle. Most tervezzük egy közös bor létrehozását is.
A külföldi értékesítés mennyire jelentős?
Nálunk az eladás leginkább gasztro vonalon történik, ez azért is van, mert elég szűkösek a készletek, bizonyos borokból nem tudunk produkálni ötezer palackot, de soha nem is volt cél, hogy bent legyünk a nagy kereskedőknél. Az elmúlt pár évben nyitottunk külföld felé, a legtöbb partnerünk jelenleg Lengyelországban van, és adunk el borokat Németországba, Belgiumba, Angliába, és Kínába is. Érdemes kint lenni a nagyobb külföldi szakmai rendezvényeken, mert ha ott megismernek, akkor nagyobb eséllyel keresik a borokat.
Elég aktívak vagytok a közösségi médiában, ez kinek a reszortja?
Ez Petra területe, neki jó érzéke van hozzá. Én – ha tehetem – kint vagyok a szőlőben vagy a pincében, úgyhogy én adom a képeket, Petra pedig intézi a többit. Plusz egy barátnőnk is besegít az Instagram-oldalunk működtetésébe. Úgyhogy már két oldalról kapom a kéréseket, hogy küldjem a fotókat… Persze én is átlátom, meg tudom, hogy a mi korosztályunknak ez nagyon fontos.
Neked mi a kedvenc részed a borászságban?
Jobban szeretek kint lenni, mint a pincében. Furán hangzik, de ha jó a tél, vagyis nincs nagyon hideg, nagyon szeretek kijárni metszeni. De csakis egyedül, mert a fiúk elég gyorsan haladnak, és akkor mindig rám várnak. Egyedül nagyon jó, akkor az ember el tud merülni a saját gondolataiban.
Szabó Edit: Gyengébb? Nem! című könyvében is olvashattok Zsirai Katáról. A könyvben 26 olyan nő mesél az életéről, akik a borok világában dolgoznak.
