A raclette alapja az ugyanezt az elnevezést viselő sajt. Ennek alaptípusa a svájci Raclette du Valais AOP, amely egy magasabb zsírtartalmú tehénsajt. Tekintettel arra, hogy Svájc nem része az Európai Uniónak, az általuk használt eredetvédelmi elnevezések nem élveznek védelmet, így raclette sajt más országokban is készíthető. De nemcsak az ezt a nevet viselő sajtokat, hanem más, legalább 30%-os zsírtartalmú, jól olvadó sajtot is használhatunk erre a célra.
Az eredeti felállás szerint a szabad tűz mellett megolvasztott sajtot kenyérre csorgatták, és mellé a sűrű, zsíros fogás ellensúlyozására savanyúságot fogyasztottak, legtöbbször uborkát és gyöngyhagymát. Ma már legalább olyan elterjedtnek számít a héjában főtt krumpli vagy más nyers, főtt vagy sült zöldség, a paprikától a karfiolig. A savanyúságok kínálata is szinte végtelen, de kísérhetjük az átlagosnál több ecetet tartalmazó salátával is az étkezést.
Az elkészítés lényege, hogy a krumpli megfőzésében és az alapanyagok felvágásában kimerülnek a feladataink, így ideális fogás egy munkából épp hazaesős vacsorához kisebb létszámra, de akár nagyobb baráti, családi társaságnak is. Raclette-sütő kapcsán a leggyakoribb egy nyitott, asztalra helyezhető raclette-grill, amelyen kis lapátokkal olvaszthatóak a sajtfalatkák, de egy-két fős létszám és kellő türelem esetében működőképesek a teamécsessel melegített variációk is. Ha pedig nincs kifejezetten ilyen eszközünk, a sütőben főtt krumplira olvasztott sajttól a tapadásmentes serpenyőben melegített változaton át egészen a mikrohullámú sütőig elmehetünk.
A sűrű, nem épp könnyű fogás mellé nemcsak a savanyúság ajánlott, hanem egy-két pohár bor is. Ez egyértelműen fehérboros terep. Tippként sok esetben könnyed, élénk fehérborokkal találkozunk.
Ebben a tradíciókhoz való hűségnek legalább olyan fontos szerepe van, mint a bor-étel párosítás szempontjainak, hiszen a hűvös, svájci klímán ilyen típusú borok készülnek. Viszont, bár mi is ajánlunk könnyed verziót, a fogást így ősszel jól el tudjuk képzelni egy testesebb fehér társaságában is.
Jöjjön most három társítási lehetőség!
Bolyki Egri Csillag 2018
Az egri bikavér fehérboros párjaként az utóbbi évtizedben meghonosodó egri csillag bortípus egyre szélesebb körű ismertségre tesz szert. Bolyki Jani 2018-as tételét királyleányka, sauvignon blanc, hárslevelű és rajnai rizling építi fel, kizárólag acéltartályban érlelődött, így elsődlegesen a gyümölcsös jegyek a meghatározóak benne. A Bolyki-borok pontos megértéséhez persze nélkülözhetetlen a Bolyki-mitológia megismerése, ez kell ahhoz, hogy kiderüljön, mit jelent, hogy „…a gumicsizmák csillaggá állnak össze. Csillaggá, mely egy kicsit hasonlít egy shuriken nevű nindzsafegyverre.”
Kreinbacher Furmint 2017
Legtöbbször a pezsgőik miatt emlegetjük őket, pedig eredetileg csendes borokkal indultak Kreinbacherék, és a száraz fehérborok a mai napig alapvető szerepet töltenek be az életükben. Nem is lehet ez másként, ha egy pince termőterületei az egyik legegyedibb adottságokkal bíró borvidékünkről, a Somlóról származnak. A borban egyaránt érezhetőek azok az egyedi karakterű, gyümölcsös jegyek, amelyek sehol máshol nem hozhatóak létre, mint itt. Ezek mellett azonban ott vannak a fűszeres illatok és ízek is, komplex, kerek, zamatgazdag bort alkotva.
Royal Tokaji Oddity 2016
A tokaji pincészet stratégiailag fontos szerepet tölt be a nemzetközi – főként brit – piacon a tokaji aszú ismertté tételében. A világon egyedülálló, természetes édes bor mellett ugyanakkor szerepet szán az egyre fontosabb száraz tokaji kategóriának. Az Oddity nevet viselő bor évjáratról évjáratra elkészül a pincénél, és bár korábban házasítás volt, a 2016-os egy tiszta furmint. A sárga húsú gyümölcsös jegyek a hordós érlelés pörkölési zamataival egyesülnek ebben a közepes súlycsoportba sorolható borban.
Fotó: Getty Images
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
