Lencsén keresztül a lencse

2020. február 16.
Az ételeket szépen, profin fotózni külön tudomány – ennek a szakmának az egyik legkiválóbb képviselőjére bukkantunk Kanadában. Azt már mondanunk sem kell, hogy magyar. És nő. És a gyakornokai is mind nők, hogy meglegyen az utánpótlás is.

Ha Visnyei Maya elé kerül egy gondosan elkészített, ízlésesen díszített étel, ahelyett, hogy megenné, inkább lefényképezi. Maya ugyanis egy elismert torontói ételfotós, kilencéves korában költözött a családjával a vajdasági Nagybecskerekről Kanadába. A legkorszerűbb konyhai eszközökkel felszerelt stúdiójában, egy fényben úszó, tágas, fehér dobozban tölti élete nagy részét – egy fekete dobozzal. A legnevesebb éttermekkel, séfekkel és ételdizájnerekkel dolgozik együtt, a Starbucksnak, a Nestlének, a McDonald’s-nak és népszerű gasztronómiai magazinoknak készít reklámfotókat. A pályája elején ruhák, autók, ipari termékek fotósa szeretett volna lenni, de aztán zavarta, hogy a tárgyakban nincs élet. Így jöttek képbe az ételek.

Az étel mitől lesz élő?

Attól, hogy szívből készül, és hogy történetet tudok vele elmesélni. Ha meglátok például egy olasz kaját, rögtön beugrik róla a tenger türkiz színe, a mediterrán gyümölcsök illata, a helyiek habitusa, az ország történelme és kultúrája. Neked mi jut eszedbe a képeimről?

Korogni kezd tőlük a gyomrom. 

Eduardo, a férjem is ugyanezt mondja. (Nevet) Bár ő nemcsak nézegeti, hanem meg is kóstolja őket. Általában együtt járjuk az éttermeket is, figyeljük, hol mi a trend. Már azt is megszokta, hogy minden tálat lefotózok, mielőtt nekilátnék. Meg szokta kérdezni, hogy elkezdhet-e már enni, vagy várjon a kattintásra.

Visszakérdezek: szerinted miről ismerhetők fel a képeid? 

Az árnyékaimról és a megvilágításaimról. Amikor legutoljára a nagyimnál jártam, elsétáltunk a piacra. Mivel Szerbiában sajnos még mindig műanyagzacskóba pakolják az árut a kofák, készítettem egy fotósorozatot arról, hogy a színes zacskókon hogyan játszik a reggeli fény. Nagyon szeretem az egyedi tányérokat is, az anyagbeszerzőm néha több napig úton van, hogy megtalálja a legkülönlegesebb kerámiákat a fotózáshoz.

Milyen a különleges kerámia?

Rusztikus és kézzel készített.

Ételfotó-dömping van az interneten, mindenki megosztja, mit eszik és hol. Mit gondolsz erről?

Abból a szempontból jó, hogy az embereket elkezdte érdekelni, mit fogyasztanak, és hogyan van elkészítve, de túlzásba viszik a posztolást. Én mindig megkérdezem a pincértől, hogy le szabad-e  fotóznom a kaját, mert tisztelem az ételt és az éttermet is, és a többi látogatót is zavarhatom a kattintgatással.

Szerző: Gazsó Orsolya

A teljes cikket keressétek a Marie Claire aktuális számában!