Ma anya kedvence következik. Hadd legyek egy kicsit önző, ha már én állok a tűzhely mellett kora reggel, amíg a férfiak még javában alszanak. Előző életemben a feminista részem biztos fellázadt volna a munkamegosztás eme igazságtalansága ellen, de a megváltozott viszonyok kihozták belőlem a gondoskodó anyát, akinek a feladata etetni a családot. Teszem ezt örömmel, mert főzés közben meditálok, és a közösen elfogyasztott ebéd során pedig családi történetek szárnyán repülünk vissza az időbe, és régi, meghitt pillanatokra emlékezünk. Így erősítjük a lelkünket a mostani nehéz időkben.
Úgy gondoltam, ma a saját kamaszkorom legkedvesebb fogását készítem el, amit a kamasz gyerekem nem igazán szeret, de vészhelyzetben nem lehet mindig válogatni. Nála már nem jön be a felnőttek béna unszolása: edd meg szépen a főzeléket, a répától tudsz majd fütyülni. Ő már tud fütyülni, és nem a répafőzeléktől sikerült megtanulnia, hanem a sok-sok gyakorlástól a játszótársakkal az ovi udvarán.
A répafőzelék receptjét apai nagymamámtól lestem el, aki velem ellentétben igazi konyhatündér volt. Túlélt két háborút, az ’56-os forradalmat, a kommunizmus kegyetlen éveit, sok mindenen keresztülment, és ettől másként látta a világot, mint a családunk későbbi leszármazottai. Amikor jómódú vidéki gazdaasszony volt, hatalmas háztartást vezetett, később felkerülve a fővárosba öt négyzetméteres konyhájában sütött főzött az unokáinak egyszerű, de fantasztikusan ízletes ételeket.
A répafőzelék egy gyorsan elkészíthető, olcsó fogás, semmi extra nincs benne, én a zöldség édes íze miatt szeretem. A nagyi mindig jól megcukrozta a főzeléket, ez ellen kamaszként folyton küzdöttem, mert akkoriban nagyon figyeltem az alakomra. Minden csütörtökön, suli után a testvéreimmel nála ebédeltünk, gyakran vittük magunkkal barátokat, akik pesti kulcsos gyerekként nem voltak ilyen finom ebédekhez szokva. Mindenből repetáztunk, a répafőzelék is gyorsan elfogyott. Az iskolában hamar elterjedt Kata mama különleges főztjének a híre, az osztálytársaink közül többen megpróbáltak bekerülni a csütörtöki ebédelős csapatba. Amikor már túl népesre duzzadt a kosztosok társasága, nagy bánatunkra a szüleink leállították a vendégjárást, maradtunk mi, az unokák. De így legalább több étel jutott nekünk.
A bundás husi nem más, mint csirkemell párizsi módra, amiből bármennyit meg bírtunk enni. Könnyebb étel, mint a klasszikus rántott hús, a panírból hiányzik a zsemlemorzsa, csak liszt és tojás van benne. Kata mama soha nem használt olajat a sütéshez, a disznózsírra esküdött, és ha csak az ételek ízét vesszük figyelembe, abszolút igaza volt. Egész más az íze a zsírban kisütött húsnak, de a mai modern konyhában már nem igen találkozunk vele. Én most annyival bolondítom meg a bundás csirkemell elkészítését, hogy a sütés vége felé még két felvert tojást öntök rá a húsokra, a tojás szétfolyik rajtuk, és ami lecsepeg a forró olajba, abból rántotta lesz.
Nézzük most a recepteket!
Répafőzelék Kata mama módra
Hozzávalók 4 fő részére:
800 g sárgarépa
80 g vaj
3 ek. olaj
6 ek. liszt
150 ml víz
800 ml tej
2 ek. cukor
1 csipet só
Elkészítés:
A megtisztított sárgarépát karikázzuk fel. Olvasszuk meg a vajat, adjuk hozzá az olajat és a répakarikákat. Fedő alatt kevergette pároljuk puhára. Vegyük le a tűzről, keverjük hozzá a lisztet, majd öntsük hozzá a tejet és a vizet. Sózzuk, cukrozzuk, és kevergetés közben forraljuk tovább, amíg a habarás be nem sűrűsödik.
Bundás husi
Hozzávalók 4 fő részére:
50 dkg csirkemellfilé
6 ek. liszt
2 db tojás + még 2 a végére a rántottának
olaj a sütéshez
Elkészítés:
A csirkemelleket kisebb szeletekre vágjuk, kiklopfoljuk és besózzuk. A lisztet kisebb tálba tesszük, egy másikba a felvert tojásokat. A hússzeleteket először a lisztben, majd a tojásban megforgatjuk. Bő, forró olajban kisütjük.
Jó étvágyat!
Olvastad a tegnapi receptet?
