Sok vagy kevés a harminc év? Mert ha úgy vesszük, egy borászat életében szinte semmi, személyes oldalról viszont harminc évvel ezelőtt még fiatal nőként egy elszánt férj oldalán vágott bele ebbe a küldetésbe, ma pedig már mindkét felnőtt lánya is a Vylyannál dolgozik.
Sokszor kezdem azzal a borkóstolókat, hogy az idő milyen viszonylagos. És igen, ennek a kérdésnek a megválaszolásához aspektusváltás szükséges. Mert harminc év valójában szinte csak egy pillanat egy borászat számára, viszont egy emberi életnek ez lehet a legaktívabb szakasza, amely alatt rengeteg minden történik. A szőlő megköveteli az időt, hiszen egy új telepítésnél tíz évre van szükség, hogy abból igazán komoly bort tudjunk készíteni. A világ amúgy nagyon felgyorsult, egymást követik az események, a kihívások, változnak a trendek, az üzleti körülmények, de az időt a szőlőben nem tudod felgyorsítani.
Melyek voltak azok a kulcsmomentumok, amelyek kiemelendőek a Vylyan történetében?
Az alapítás körüli időkben az első és legfontosabb momentum, hogy eldöntöttük, Villányba vigyük-e a borászatot vagy Kisharsányba, az ültetvény szívébe. Utóbbi lett, amely egy állásfoglalás is amellett, hogy a borászkodás a természet szerves része. Aztán az első nagy borunk, rögtön ’94-ben, amely aranyat nyert egy rangos nemzetközi versenyen, és érdekes módon az egyetlen régi, kékoportó ültetvényről szüretelt szőlőből készült. Fontos volt a telepítések második hulláma a kétezres évek elején, amikor már egy sűrűbb térszerkezetet alkalmaztunk, és még sorolhatnám… Ezen kívül valljuk: a borok bizonyos szint fölött személyiséggel rendelkeznek, úgy, mint a művészeti alkotások. Keressük a bor és a művészet közötti párhuzamot, és ezt tudatosan képviseljük.
A legnagyobb fordulat az alapítás éve után a férje, az alapító Debreczeni Pál tragikus autóbalesetben való elvesztése volt 2004-ben. Az mára már történelem, hogy akkor két kisgyerekkel, alig negyvenévesen beleállt ebbe a helyzetbe, és nem volt kérdés, hogy folytatja a megkezdett munkát, és sikerre vitte a Vylyan márkát. Mik és kik voltak ebben a fő támaszai?
Ez a tragédia nyilván egy teljesen új korszakot nyitott az életünkben, és igen, nem volt kérdés, hogy megyünk-e tovább. Ebben nagy támaszom volt a Vylyan-csapat, amely egy percig sem hagyott magamra. És az is fontos volt, hogy a Pali halála előtt a baráti kapcsolatukra alapozva pénzügyi befektetőnek érkező Zdeborszky Gyögy és családja is kitartott üzleti partnerként.
Bár azóta sok idő eltelt, a pincészet történetének közel kétharmada, de ha felmerül a kérdés, hogy ma miben van jelen Debreczeni Pál hagyatéka, akkor talán a bátorságot és merész vállalkozókedvet említeném.
Ez érdekes kérdés, mert igen, ő bátor volt, és örök nyughatatlan, mindig kereste az újat. Én magam is bátor embernek tartom magam, de lehet, hogy a mai világban már a fiatalok mást tartanak a bátorságról, erről meg lehetne kérdezni a lányaimat.
Kézenfekvő volt-e, hogy ők is itt fognak dolgozni?
Nem, egyáltalán, de a COVID sok mindent átrendezett. Flóra, aki Utrechtben végezte a mesterképzést közgazdászként, igazából a filmes szakmában képzelte el a jövőjét. Ám amikor leállt az élet, hazaköltözött Budapestről Pécsre, és elkezdett dolgozni Kisharsányban. Janka esetében – aki borász végzettségű – azt mondtuk, hogy jöjjön ide, de előtte szerezzen tapasztalatot más borászatnál. Nos ennek is keresztbe tett a járvány, így aztán átvette az exportot a Vylyannál, szóval mindkét gyerekem a kollégám lett.
Van kedvenc közös boruk?
Van egy, amit egyformán nagyon szeretünk, ez az amfórás Cabernet Franc. Az amfórás boraink kapcsán csak egy megjegyzés: új érlelési technikákkal kísérletezünk, és nagyon izgalmas, amikor egymás mellett kínáljuk a fahordóban és az amfórában érlelt bort.
Mikor és mire fognak koccintani vele?
Legközelebb például Janka kislányának, Ellának az ötödik születésnapján, augusztusban.
Promóció
