„A tökéletesség elérése egy lehetetlen cél, és ezt nagyon fontos kimondani” – nyilatkozta Thomas Curran szociálpszichológus, aki évek óta tanulmányozza a perfekcionizmust, ezt a sajátos személyiségjegyet. Curran volt a vezető szerzője annak a Psychological Bulletin című folyóiratban megjelent tanulmánynak, amely azt vizsgálta, hogy a kutatásban résztvevők milyen mértékben törekednek tökéletességre az életükben.
A tanulmány a többi között megállapította, hogy a tökéletességre való törekvés – a karrier, a külső megjelenés és a mentális képességek terén – jelentősen megnőtt az elmúlt évtizedekben. Ezzel párhuzamosan azt is kimutatták, hogy a tökéletességre való törekvés nem hoz boldogságot az érintettek életébe. Sőt, valójában káros hatással van a mentális egészségükre.
Ahogy Curran mondja, bármennyire is igyekszünk, a tökéletesség egyszerűen elérhetetlen – különösen hosszú távon. A tökéletesség ugyanis csak egy fikció a fejünkben, gondolati konstrukció, ami folyamatosan változik. Minden kultúrában és minden korban mást értünk tökéletes alatt: gondoljunk csak a tökéletes anya vagy tökéletes feleség fogalmára, amely a történelem során is folyamatosan változott. Ráadásul, ahogy mi magunk változunk és alakulunk, úgy változik folyamatosan a tökéletesség fikciója is a fejünkben újra és újra.
De akkor mégis miért hajszoljuk az elérhetetlen tökéletességet?
A tökéletességre való görcsös törekvés egy tanult viselkedés, amelyet a szocializációnk során sajátítottunk el. Például azokban a helyzetekben, amikor gyerekként azt az üzenetet kaptuk a környezetünktől, hogy csak akkor vagyunk értékesek és szerethetők, ha tökéletesek vagyunk. Ha gyerekként megtanultuk, hogy csak akkor vagyunk jók, ha mindent a lehető legjobban csinálunk, nagy valószínűséggel felnőve is ugyanerre fogunk törekedni.
A tökéletességre való törekvés megkeseríti az életünket
Nem nehéz belátni, hogy a tökéletességre való törekvés megannyi negatív hatással lehet az életünkre. Egy perfekcionista ember hajlamos olyan elérhetetlen célokat kitűzni maga elé, amelyeket vagy nem is képes megvalósítani, vagy csak óriási áldozatok és nehézségek árán. Mindez pedig értelemszerűen folyamatos stresszt és feszültséget teremt az életében. De még ha a környezete számára kiválóan is teljesít, egy perfekcionista sokkal szigorúbban ítéli meg a saját sikereit, eredményeit vagy erényeit. Nem olyannak látja magát, mint a világ, inkább a saját gyengeségeire és hibáira fókuszál. Mindez alacsony önértékelést, önbizalomhiányt, akár depressziót is okozhat, ami ugyancsak folyamatos feszültséget szül a mindennapokban.
Mivel pedig a tökéletesség elérhetetlen, egy perfekcionista valójában sosem lesz boldog. Mindig többet, jobbat és szebbet akar, állandó elégedetlenségben éli a napjait, megmérgezve ezzel a saját életét.
Engedjük el a tökéletességet!
A szakértők általában azt tanácsolják, a tökéletesség hajszolása helyett inkább arra törekedjünk, hogy minél inkább megtaláljuk saját magunkat, a saját autentikus énünket. Magyarán, ne többek, szebbek és jobbak próbáljunk lenni, hanem minél önazonosabbak.
Fotó: Getty Images
Promóció
