Az Attila útról hatalmas aranyba öntött pitbull és a sűrű növényzet közül fel-felbukkanó, izgalmas terasz csalogat a 2021 őszén megnyitott Marischka étterembe. Az eredetileg ELMŰ üzemházból átalakított 16 lakásos luxusapartmanház aljába telepített egység elsőre kicsit talán megdöbbentő módon egyszerre rezonál a szűkebb és tágabb (gondoljunk csak a Budai vár közelségére) lokáció nagypolgári hangulatával, miközben kicsit ellensúlyozza is azt – a vendégtérben álló óriási ló, a levegős terek közepén kevert frissítő és színes koktélok és a személyzet laza kedvessége őszinteséggel és élettel töltik meg a Marischkát.
Ahogyan a név is jól megragadja, a Marischka a hagyományos magyar konyhából indul ki, miközben igyekszik minden modern gasztronómiai igényt kiszolgálni. Így kerülnek étlapra az olyan házias, a nagymama konyhája által ihletett fogások, mint a tökfőzelék, a marhahúsleves vagy a marhapörkölt tarhonyával és az újhullámos kedvencek, mint a lazacburger vagy a friss levelekben gazdag Marischka bowl. Az étteremre egyébként jellemző, hogy nagyon ügyesen és jó arányérzékkel egyensúlyozik a világok között: a belső tér szinte hanyagul vagány, mégis nagy odafigyeléssel kialakított enteriőrje, a színes étlap és maguk a fogások is arról tanúskodnak, hogy a Marischkában nagyon értik, hogyan kell a magas minőséget érthetővé és szerethetővé tenni.
Mivel a fiatal csapat – élükön Purger Attila séffel – az aktuális gasztronómiai trendeket is figyelemmel kísérő, az étteremben fontos a szezonalitás, amivel nemcsak az ételek minőségének, de a fenntarthatóságnak is kedveznek. A környékbeli üzletemberek, családok, turisták és a budai dzsungelbe elzarándokoló pestiek igényeit is kiszolgáló Marischkában nagyjából 4-5 hetente újítják a menüt, úgy, hogy mindig kerüljenek rá szezonális kedvencek: tavasszal-nyáron például spárga, friss zöldborsó, tök és sok-sok idényzöldség. Ezenkívül igyekeznek végig a menün tartani a klasszikus signature fogásokat, mint a Marischka saját (Angus marhával és házi hummusszal turbózott) burgere vagy a rántott sertésszűz. Bármilyen ételről is legyen szó, Purger Attila és csapata a magas minőségre és a finom ízekre koncentrálnak, miközben tudatosan törekszenek rá, hogy a hagyományos fogások hűek maradjanak önmagukhoz. Ennek megfelelően sosem „újragondolják”, legfeljebb kicsit felfrissítik az ételeket. A túros csusza nincsen dekonstruálva vagy gombóc formába öntve, viszont jó minőségű, házi túróból és tejfölből készül. A tökfőzelékben ugyanúgy a roppanós gyalult tök kapja a főszerepet, de hogy egy kicsit üdébb legyen a tányér, egy kevés spenótot is tesznek bele. Vagyis megbízhatóan ráismerhetünk gyerekkori kedvenceinkre, miközben azok legízesebb, háziasan finom változatát kóstolhatjuk.
Purger Attila, a Marischka séfje
Egy falat tavasz
Az új tavaszi-nyári menü ugyanezt a vegyes, mégis egységbe érő kínálatot hozza. Amikor tesztelni indultunk, a szeszélyes áprilisi időjárás még inkább a belső térbe terelte a vendégeket, de az asztalok mellett végigfutó – egyébként kinyitható – hatalmas üvegablakokon át már vágyakozva néztük a teraszt, ami hamarosan napsütéses ebédek és kényelmes, koktélokkal kísért esti vacsorák helyszíne lesz. Az ebédet (péntek lévén) egy koktéllal kezdtük: az egyik mixer, Tici után elnevezett Clementine koktélba frissítő mandarin, lime és tequila kerül – az egész egy pár korty komplex, édes-fanyar frissítő, ami tökéletesen meghozza az étvágyat az ebédhez (és persze a kedvet a további italok rendeléséhez).
A megújult étlapot böngészve választhatunk az aktuális tételek közül: felkerült a ropogós, friss zöldborsóból készített leves, amihez természetesen nokedli is jár, de a séf ajánlatán még elcsípjük a bőrén sült lazacsteaket is, amit spárgával, buggyantott tojással és hollandi mártással kínálnak. Az előételek között az egyik újdonság a házi ajvár, de a hagyományosabb ízek jegyében megtaláljuk az étlapon a velőscsontot és a tatár bifszteket is. Mi egy klasszikus húslevest kóstoltunk, ami egy igazi testet-lelket átmelegítő nagyi-fogás, pontosan olyan, amilyennek szeretjük. Emellett kipróbáltuk a füstölt pisztrángkrémet is: ez egy elképesztően gazdag ízű és krémes „mártogatós”, a hozzá járó ropogós házi kenyérrel együtt pillanatok alatt eltüntettük az asztalról. Szuperül el tudjuk képzelni egy könnyed, iszogatós-beszélgetős vacsoráshoz, kiegészítve a Marischka egyéb krémeivel, például az avokádókrémmel vagy a kecskesajtkrémmel is.
A folyamatosan visszatapsolt tökfőzelékhez lazacfasírtot és vegetáriánus opcióként falafelt is választhatunk: akárhogy is döntünk, nem járunk rosszul, hiszen a roppanós tököket rejtő krémes, kapros főzelékhez mindkettő szuperül passzol. Mi a lazacot választottuk és nem bántuk meg, csodásan krémes főzeléket kaptunk, amiben mégis sikerült roppanósan tartani a zöldséget (nincs szomorúbb a szétfőtt töknél), a szuperül fűszerezett lazacfalatkák pedig tényleg mennyekbe emelték az élményt. A tökfőzelék mellett kifejezetten ajánljuk még a harcsapaprikást, ami ropogós szalonnapörcökkel gazdagon megszórt túrós csuszával érkezik: itt is egy klasszikus, selymes paprikást kaptunk jóízű halfalatokkal, mellé pedig éhes férfiaknak is megelégedésére szolgáló, jó nagy adag csuszával. Ha már jó adagok: a Marischkában nem a fine dining étteremvilág gyakran becsmérelt adagjait mérik – itt is sokkal inkább a bőkezű vendéglős hagyományokat követik. Ettől függetlenül az ételek nem töltenek el minket kipukkadásig, mi az étkezés végére éppen kellemesen jóllaktunk velük.
Ha a lazább, street food hangulatot keressük, a teraszra ülve kérhetünk egy lazacburgert vagy egy Marischka burgert is, vagy egy gyors, könnyű ebédre vágyva választhatjuk a laskagombából készült paprikást, amihez mennyei vajas galuskát kapunk. Ráérősebb ebédekhez és vacsorákhoz kötelező elem a desszert, amit természetesen mi sem hagyhattunk ki: a Marischka tavaszi-nyári étlapján friss tétel a szédítő adag sárgabaracklekvárral és isteni karamellöntettel kínált (ráadásul vegán!) tejberizs, ami frissítően édes lezárása az evésnek. Mi végül ketten birkóztunk meg egy adaggal, de ha igazán édesszájúak vagyunk, választhatjuk a szemet gyönyörködtető pisztáciás pavlovát, vagy a séf saját házi csokitortáját is.
A laza hangulatnak és a háziasan finom, mégis elegáns ételeknek már az első látogatásunkkor sikerült magunkat teljesen otthon éreznünk magunkat a Marischkában. A szuper ebéd után megfogadtuk, hogy egy esti koktélozásra is vissza kell majd jönnünk – pláne elnézve az itallap látványos gin-tonik kínálatát! De az is rögtön eszembe jutott, hogy elsétálunk ide a kislányommal, aki szintén tud válogatni a kicsik klasszikus kedvenceit listázó gyerekmenüről. Összességében olyan helynek ismertük meg a Marischkát, ahol egyszerűen szeretnék, ha egy nagyon finomat ennénk és jól éreznénk magunkat a buja budai zöldek kellemesen védett árnyékában – alkalomtól, napszaktól és korosztálytól függetlenül.
Promóció
