A könyv szerzője, Malala Yousafzai minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasa: 15 éves volt, amikor egy tálib katona fejbe lőtte, a lány ugyanis elkötelezetten kampányolt a lányok oktatása, és a tanuláshoz való joguk a tálibok által megszállt pakisztáni Szvát-völgyben. A támadást túlélte és Angliába szállították, ahol is felépülése után édesapjával létrehozták a Malala Alapítványt, amely elkötelezetten küzd világszerte, hogy a lányok ingyenes, jó oktatásban részesüljenek 12 éves korukig.
„Miért jönnek ide?”
Annak ellenére, hogy a közösségi és online média gyakorlatilag valós időben hozzáférést biztosít bármilyen történéshez a világon, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az átlag nem sokat tud arról, mi is zajlik a nagyvilágban. Persze mindenkinek megvannak a hétköznapi harcai és el vagyunk foglalva azokkal a döntésekkel, amelyek közvetlenebbül érintik az életünket. Nem sokat tudunk arról, hogy több mint 60 millió ember miért kényszerült elhagyni a hazáját és hogyan, miért váltak menekültekké. Hogy milyen, amikor a bombák robbanása és az utcákon masírozó katonai járművek, a folytonos rettegés a hétköznapok szerves része. Az ő történetüket meséli el a Nincs más út: Malaláé mellett 9 lány és nő, és egy önkéntes történetét. A legtöbben bele sem gondolunk, hogy milyen szerencsések vagyunk: békében és biztonságban élünk, tanulhatunk, dolgozhatunk, félelem és rettegés nélkül várjuk haza a családtagjainkat a nap végén, és ők is minket. Eközben emberek milliói élnek háborúban.
Emberi történetek az arctalan tömegben
A könyv leginkább arra világít rá, hogy az, hogy valakiből menekült lesz, az nem választás kérdése. Maradhatnak a lebombázott városukban, a rommá lőtt otthonukban, vagy elindulhatnak egy bizonytalan, viszontagságos úton az ismeretlenbe, hogy túléljenek. Aki egy jobb élet reményében indul útnak, az hátrahagyja az eddigi életét és mindent, ami eddig körülvette. Mindent, ami mellett felnőtt. A Nincs más út első fejezete Malala történetét meséli el, a gyermekkorától a tálibok megszállásán át egészen a hazatéréséig. De vajon miért indultak útnak a többiek? A könyv második fejezete egészen fiatal lányok, gyerekek és nők életét, útját meséli el, akik különböző országokból, különböző okokból kifolyólag váltak menekültté: Maria és családja Dél-Amerikából a szervezett bűnözés miatt, Analisa Guatemalából a családon belüli erőszak miatt, Adzsida Mianmarból a rohingyákat ért támadások miatt indult útnak. Számomra ezt volt a legérdekesebb és legszívszorítóbb része a könyvnek (mivel Malala történetét már jól ismertem), mivel a híradások is a tömegekről számolnak be, de nem tudnak a személyes okok, a háttértörténet és a dilemmák, a folyamatos kétségek mögé menni. Ugyan a női vonal és az, hogy mindnyájan túlélték a megtett utat és le tudtak telepedni máshol közös az alfejezetek főszereplőiben, viszont mindenki más életkorú, más háttérrel, vágyakkal és célokkal rendelkezik és más utat járt be – mindenkié egy külön, sajátos élettörténet, még ha egyöntetű tömegnek is tűnik számunkra.
Portré: Getty Images
