Molnár Emese: “A várakozás fontos része annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk”

2019. november 10. |

Legújabb lemezével, a Szabó T. Anna költő versciklusából született Zenés Adventi Kalendáriummal ünnepi hangulatot teremt és a mindennapok pörgéséből való visszalassításban is segít a JaMese. A játékos, bájos vagy éppen mély érzelmeket kiváltó 24 dal mindegyike egy-egy meglepetés az adventi naptár ablakai mögött. A zenekar énekesnőjével, Molnár Emesével beszélgettünk az albumról, a december 8-i lemezbemutató koncertről, belső világokról, a közösség és a nők erejéről.

Neked mit jelent a karácsony? Abból, hogy megszületett ez a lemez, arra következtetek: fontos ünnep számodra.

A zenekar honlapjára néha írok egy-egy blogbejegyzést és most éppen ez lesz a témám. Elkezdtem összeszedni a gondolataimat hozzá és arra jöttem rá, hogy az utóbbi években nagyon sokat változott ez bennem. Gyerekkoromban fantasztikus karácsonyaink voltak, varázslatos dologként maradt meg számomra ez az ünnep. Hárman vagyunk testvérek és arra emlékszem, hogy ilyenkor olyan egység született meg a családdal, hogy kézzelfoghatóvá vált ennek a csodája. A szüleim mindig kitaláltak valami extra meglepetést az ünnepre. Élénken él bennem a nyolcvanas évek végéről egy emeletes torta kocsonya  malaccal a tetején és az is, amikor először csináltunk déligyümölcs tálat és salátát. Ezek hatalmas dolgok voltak akkor! A kulináris élmények, az ajándékok, a társasjátékok hangsúlyt adtak az összetartozásnak az életünkben. Mindig is volt bennem a karácsony iránt egyfajta túlzott lelkesedés.

Mennyire nehéz ezt a hangulatot ma, felnőttként felszínre hozni magadban? A lemez játékos, sokszínű, nagyon kedves hanganyag lett, amiből én arra következtettem, hogy le tudsz nyúlni érte mélyre.  

Ez is célom volt ezzel a lemezzel. A kisfiam most öt éves, már felfogja, miről szól ez az ünnep, így egyre nagyobb a felelősségem abban, hogy mindezt megteremtsem. Azt vettem észre, hogy sokkal több energia felnőtt fejjel újra és újra felfedezni a karácsony szellemiségét. Gyerekkorban egyszer csak ránk köszöntött ez a csoda, megtalált bennünket, elég volt hozzá a fenyőfa és a bejgli. Most már melós. A nőkön különösen sok teher, iszonyú mennyiségű munka van ilyenkor. Nagyon szeretek sütni-főzni, de nagyon el lehet fáradni abban, hogy ilyenkor mindenkinek a kedvére szeretnél tenni. A lemez arra is reflektál, ami egyre jellemzőbb a mai világban: szeretnénk lelassulni, offline módban maradni, a slow life életmódot követni. Ez az időszak éppen alkalmas erre.

Izgalmas az album koncepciója. A 24 dal valóban lehet egy-egy ablak mögötti meglepetés, ünnepi hangulat a naptárban. Hogyan kapcsolódik mindehhez Szabó T. Anna költő?

Korábban is dolgoztam a verseivel. Már az első lemezünkön is szerepel a “Pordal” című költemény megzenésített változata, de a második albumon is található tőle két vers. Amikor a Pordal elkészült, elküldtem neki a próbafelvételt. Úgy éreztem, olyan személyiség, aki nyitott lehet erre. Vissza is írt, találkoztunk, eljött egy koncertünkre. Tudtunk kapcsolódni egymáshoz. Nagyon szeretem őt olvasni, szerintem elképesztően zenei az, ahogyan ír. Még a prózájában is van muzikalitás. Ráadásul nagyon szépen énekel, ez is kiderült nemrég. Ezt a ciklust a saját oldalán találtam két évvel ezelőtt, azóta van tervben, hogy megzenésítem a költeményeket. De amikor kötet formájában is megjelent tavaly és Rofusz Kinga illusztráció kerültek a versek mellé, akkor nagyon komplett lett az anyag. Már csak a zene hiányzott, hát most az is itt van. (mosolyog)

Beleszólt a munkafolyamatba? Megbeszéltétek, milyen hangulatú zenék illenek a versekhez?

Anna abszolút szabad kezet ad, ami a költeményeit illeti. Amiért külön hálás vagyok, hogy ehhez a zenei anyaghoz három új verset írt, tehát egy kicsit eltér majd a szöveganyag a Pagony által kiadott kötettől.

A “Sürgölődő” azt mutatja meg, hogy milyen a karácsony előtti őrület, a feszültségek, amikor egymás agyára megyünk. Ennek az ünnepnek ez is elengedhetetlen része, amit egy gyerek szemszögéből mutatunk meg. A második egy meglévő vers átirata, amihez Anna írt egy mesét, ebből született meg az “Angyalok” című track. Ezt rádiójáték formájában csináltuk meg, két kisgyerek és Makranczi Zalán színművész közreműködésével. A harmadiknak én adtam címet: “Fénykör”. Itt azt kértem Annától, írjon egy verset azokról, akiket elveszítettünk, de nagyon hiányoznak karácsonykor a körünkből. Sokat jelent nekem ez a téma. Gyönyörű szöveget írt, amit egy szál zongorával adtunk elő.

Ezúttal elég sokan közreműködnek a lemezen. Miért döntöttetek így? 

Nagyon szerettem volna, ha ez a 24 dal nem kizárólag az én belső világomat jeleníti meg és azt is, hogy a hangzás gazdagodjon. Régi vágyam volt, hogy együtt dolgozzak másokkal is és ez az album jó apropónak tűnt. Rendkívül színes anyag lett, ami annak is köszönhető, hogy a közreműködők hozták a saját energiájukat és jól kapcsolódtak a mieinkhez. Született egy nagyon jó hangulatú dalunk, a “Vásárfia”, amit Ferenczi Györggyel rögzítettük. Az adventnek azt a részét mutatjuk be, amikor tényleg bulizik az ember, a barátaival élvezi a forralt bort a vásárokban, pedig már mindene lefagyott. Gyuri szájharmonikázik a dalban és közösen vokálozunk is. A tervek szerint klip is készül belőle. Nagyon örültem, hogy együtt dolgozhattam a Dalinda a’capella együttessel. Ez a három lány úgy nyúl a népzenéhez, hogy minden ősi benne van a dalokban, mégis 21. századi lesz a végeredmény. Két dalt rögzítettünk velük, az egyik a “Lucázás”, ami a boszorkányos népszokásról szól. A másik a “Gyógynövénydal”, ami egy zseniális költemény és ez is női téma, hiszen a megfázós időszakban hasznos füvek, gyógynövények begyűjtése a nők dolga volt régen. Az utolsó dal közreműködője pedig Palya Bea, akit nagyon régóta ismerek és mindig példaként tekintettem rá. Nagyon szerettem volna vele énekelni. A közös dalunk egy elég erős érzelmeket kiváltó alkotás lett, mélyre megy és felkavaró. Címe: “Az ünnep azé, aki várja” ami szerintem egy nagyon fontos mondat. A várakozás elengedhetetlenül fontos része annak, hogy megkapjuk, amire vágyunk.

Mire számíthat a közönség a december 8-i lemezbemutató koncerten? 

Nagy örömömre a Dalinda ezen az alkalmon is vendégünk lesz. Készülünk egy különlegességgel is a közönség számára: közösségi, interaktív zenei játékra hívjuk őket. Vagyis szeretnénk velük együtt megszólaltatni az egyik dalt. Továbbá hangszeres közreműködőink lesznek: a MOM Kupola termében felcsendül majd Szőke Szabolcs (Trio Squelini, Tin-Tin Quartet) gadulkája, lesz zongorás dal Furák Péterrel (Udvaros Dorottya, Follow the Flow), Subicz Gábor (Subtones, MAO) trombitálni fog és még egy citera is “felpendül” majd Tóth Eszternek (Lanou) hála.

Gondolkodtam, hogyan lehetne zeneileg definiálni a lemezt, de arra jutottam, hogy téged és a zenekart se egyszerű keretek közé szorítani. Viszont miközben keverednek nálatok a stílusok, mégis jellemző rátok egy markáns irányvonal, amihez tartjátok magatokat.  

Sokan mondják, hogy nehéz belőni, milyen műfajban alkotunk. Mostanában kezdtem el azt érezni, hogy ez jót jelent. Azt jelenti, hogy erős mondanivalóval bírunk, ami felülírja azt, hogy milyen zenei impulzusok mentén lehetnénk besorolhatóak. Van egy meghatározó belső világom és ebből alkotok. Ezért én sokat dolgoztam magamon és ez nem volt mindig kellemes, sok elakadás van benne. Ennél a lemeznél is rámtört néha, hogy nem fog menni, nem tudok továbblépni. De szerintem csak így érdemes csinálni valamit, hogyha minden momentumában benne vagyok, és sokáig kell keresgélni az igazán tökéletes formát.

Nem szokatlanok a mai világban ezek az időszakos, mini kiégések – akármilyen munkáról beszélünk is. Te honnan meríted ilyenkor az inspirációt?

Igyekszem különböző technikákat alkalmazni ennek elkerülésére. A kisgyerekes lét nem kimondottan kedvez az alkotó munkának. Nekem néha tényleg csak egy vagy két órám van arra, hogy kreatív legyek. Sokszor azt érzem, ez lehetetlenség, de akkor is muszáj , abban a két órában kell megoldani, ez a kényszerítő körülmény pedig magasabb adrenalin szintet teremt és nagyon ki tud nyílni ilyenkor a világ. De soha nem egyedül dolgozom, hiszen a férjem (Udvarhelyi Gábor-gitár) az első szűrő. Ezen az albumon is nagyon sok dal végleges formája őt dicséri. Az alkotás következő szintje pedig a zenekari próba, a végeredmény mindig ott születik. Ezért az alkotómunkáért végtelen hálás vagyok a zenekaromnak, akikkel 2013 óta változatlan formában dolgozunk együtt.

A közösségi létezés fontos számodra, ráadásul nagyon jól dolgozol együtt nőkkel. Mit gondolsz erről a fontos, néha mégis érzékeny témáról?  

Nagyon hiszek a közösségek erejében. Nemrégen játszottunk Szécsényben egy női mentálhigéniás csoport rendezvényén. Csoda esemény volt. Egy olyan közösségbe csöppentünk, akik tényleg fontosnak tartják, hogy foglalkozzanak a lelkükkel, hogy feltöltsék a mentális készleteiket és hónapról hónapra kinyissák magukat valami érdekes és új dologra. Szerintem ez nagyon ritka és ahol létezik, ott nyílt szívű embereket találni, mint mi találtunk Szécsényben. A JaMese zenekar is akkor tud jól működni, ha úgy tekintünk rá, mint egy közösségre. Az, hogy nőkkel, női előadókkal dolgozom együtt, végigkísér a pályám során, nem jelent problémát. Egyre inkább azt gondolom, hogy a női közösségek nagyon sok változást hozhatnak – akár a környezetvédelemben is. Az utóbbi kiemelten fontos számomra és ez a lemez többek között ezért sem kapott fólia csomagolást. Régóta érdekel az is, hogyan tudják a nők megvalósítani önmagukat gyerek mellett. Nincs kész válaszom rá, de sok jó példát érzékelek magam körül. Ezek akkor válnak láthatóvá, ha hallatjuk a hangunkat és együttműködünk.

Fotó: Emmer László

Szólj hozzá te is!

Még több Kultúra