Hány lépcsős volt a casting?
Otthon ültem Bolognában, csináltam magamról egy felvételt, azt küldtem el. És egy héttel rá már New Yorkban voltam, és a rendezővel, Susanne Bierrel találkoztam. Csak kapkodtam a fejem, olyan gyorsan ment minden. Hát, így kaptam meg Elena szerepét.
Amikor ezt a felvételt otthon megcsináltad, már tudtad, hogy ha megkapod a szerepet, merész, meztelen jelenetek várnak rád.
Akkor még nem. De Susanne és én sokat beszéltünk erről. A szélsőségekig akartuk lökni Elenát. Azt akartuk, hogy elbizonytalanítsa, kizökkentse a komfortzónájából Grace-t (Nicole Kidman karakterét). Kiszámíthatatlanná akartuk tenni. A Susanne-nal folytatott beszélgetések során arra jutottunk, hogy Elenának valami egészen extrém dologra kell ragadtatnia magát. És pont ez történik Elena és Grace között a női öltözőben. Valami, ami teljesen elbizonytalanítja Grace-t. A nézőben joggal fogalmazódik meg a kérdés, hogy mi az oka ennek a finoman szólva is furcsa viselkedésnek.
Ahogy Elenát a környezete megítéli, az kimeríti a tárgyiasott nő kategóriáját.
Még sosem játszottam egy ennyire bátor és erős karaktert. Elena provokatív jelenség, ruhában és anélkül is, de sokkal több van benne, mint egy szimpla végzet asszonya. Ami a meztelenséget illeti, a testem kifejezőeszköz a számomra. A meztelenség ez esetben pedig metafora is. Elena állandó küzdelmet folytat, hogy befogadják az előkelő társaságba, ahonnan nyilvánvalóan kilóg. Ez az első pillanatban nyilvánvaló. Miként az is, hogy bármennyire is teper, sosem fog bekerülni. Ebbe a privilegizált környezetbe bele kell születni.
Hogy zajlik egy szexjelenet forgatása most, a #metoo korában? Mi volt a menete például a Hugh Granttel közös ágyjelenetnek? Mi a protokoll ilyenkor?
A legfontosabb a saját komfortérzeted. És ennek mindig a saját döntéseden kell alapulnia. És persze a filmbeli partnereddel szemben is meg kell lennie ennek a komfortérzetnek. Tudnod kell bízni benne. Ez a legfontosabb szerintem. Mint mondtam, a meztelenség egyfajta kifejezőeszköz a számomra. Olykor a lelki lemeztelenedés sokkal nehezebb, mint a testi. De volt intimitáskoordinátorunk is a forgatáson, sok-sok tanáccsal ellátott, egyértelművé tette, hogy én döntök, hogyan érintsenek meg, én irányítom a helyzetet. És mindig megbizonyosodott róla, hogy minden rendben van-e velem. Így nem fordulhat elő, hogy áldozatként kerüljek ki az ilyen helyzetekből. Én irányítok.
Hugh Grant jó partner volt e tekintetben?
Ő még talán nálam is idegesebb volt. Persze, nagyon figyelmes volt, minden a lehető legjobban alakult.
Van egy csókolózós jeleneted Nicole Kidmannel. Jól csókol?
Nem tudnám megmondani, annyira ideges voltam abban a bizonyos jelenetben. Rettenetesen aggódtam, hogy nem leszek elég jó a csók kivitelezésében. De igen, Nicole Kidman jól csókol. Egyébként is, fantasztikus volt figyelni, hogyan játszik. Az embernek az az érzése, hogy Nicole nem az a fajta színész, aki kitechnikázza a jeleneteit. Akárhányszor vettünk fel egy jelenetet, minden alkalommal másmilyen volt, de mindig természetes. Igyekeztem a lehető legtöbbet ellopni tőle színészileg.
Nicole Kidman előző sorozata, a Hatalmas kis hazugságok már a #metoo korszakban született. E tekintetben látsz folytonosságot a két sorozat között?
Nagyon fontos volt, hogy a #metoo mozgalom ráirányította a figyelmet a nők helyzetére, és nem csak a fehér, kiváltságos nőkére. Olyan könnyű csak a kiváltságosokra figyelni – a sorozatunk erre az egyenlőtlenségre is rámutat. Könnyen elfelejtjük, hogy a világ jó részén élünk. De Elena szerintem nem áldozat, a szexualitása az, ami felruházza őt erővel. Persze nagyon könnyű átlépni a határvonalat. Elena tudja, hogyan használja a testét, és használja is, de ez a saját döntése. Meglehet, persze, hogy a viselkedése nem ennyire tudatos. Ami pedig a #metoo-t illet, amíg az egyenlőtlenségek léteznek, márpedig léteznek, fontos újra és újra beszélni a #metoo-ról. Mindaddig, amíg a helyzet mindenki számára világossá nem válik.
Fotó: HBO
