Az, hogy a Simpson család mennyire nagy hatást gyakorolt a kultúrára vitathatatlan: 2007-ben Homer jellegzetes felkiáltása a „D’oh!” bekerült az Oxford English Dictionary-be. A felkiáltás definíciója szerint „frusztráltságot fejez ki annak felismerése kapcsán, hogy a dolgok rosszul, vagy nem úgy alakultak ahogy terveztük”. A sorozat készítőinek nem volt sok oka D’oh!-t kiáltani: a Simpsons 34 éve örvend hatalmas népszerűségnek, jelenleg a leghosszabb életű televíziós műsor. A számok láttán felmerül bennünk az a kérdés, amit valószínűleg sok konkurens televíziós feltett már magában: mi lehet a siker titka?
A szitkom újragondolása
Az 1980-as években nagyon népszerűek voltak a szituációs komédiák, melyek általában egy jellegzetes (ma is sok műsornál megfigyelhető) séma szerint épültek fel. A főszereplők hétköznapi emberek problémáival és dilemmáival találkoztak, de akármilyen nagy volt a baj, a 20-30 perces epizód végére minden visszakerült az irreálisan idillikus kerékvágásba. A nehéz helyzetek megoldása mindig egy általános erkölcsi tanulság levonásával járt, ami kiemelte a szereplők morális értékrendjének helyességét. Az idillikus családok köré szerveződő sorozatok a humoros elszólásokkal, kedves karakterekkel és az időnként felbukkanó cuki gyerekekkel hamar belopták magukat a nézők szívébe. A 80-as évek első felében már sok műsortípus létezett Amerikában, azonban a szigorú szabályozások miatt adott műsorkategóriákon belül kevés mozgástere volt az alkotóknak, ezért bár a műfaj népszerűsége töretlen volt, kiszámíthatósága miatt a nézők joggal éheztek valami újdonságra.
Ezt olvastad már?
Kedvenc sorozataink, amik elfeledtetik velünk a járványt
A karanténból már kiszabadulhattunk, de a koronavírus fenyegetése továbbra is velünk maradt. Ha szeretnénk kicsit kiszakadni a nem túl rózsás valóságból, még mindig nézhetünk sorozatokat: nagymacska-mániás őrülteket, vonaton menekülő szerelmeseket, afroamerikai tőzsdecápákat és egy izgalmas rakás realityt!A Simpsons a már lazuló jogi rendszerben, az akkor nemrég indult FOX csatornán debütált 1987-ben. A sárga családdal először 1-2 perces rövidfilmeken keresztül találkozhattak a nézők, amiket főként Matt Groening korábban készített képregénysoroza, a Life in Hell inspirált. A rövidfilmek népszerűségének köszönhetően a FOX berendelt 13 hosszabb epizódot az animációból, a szerződés aláírásakor pedig ekkor még szokatlan módon az alkotók kikötötték, hogy a csatorna nem szólhat bele kreatív munkájukba. Sokan a megállapodás ezen részletének tudják be azt, hogy a már kezdetben is merészen „durva” témákat felvonultató sorozat (szex, tekintély, halál) ekkora színfolttá válhatott a televíziózás történetében.
Jim Brooks producer a műsor kezdetekor azt kérte Groeningéktől, hogy a sorozat legyen vicces az egész család számára. Épp ezért a humor többszintű, hogy Groeing fogalmaz :
„Gyerekeknek, tizenéveseknek és felnőtteknek is írtunk poénokat, és ami igazán megdöbbentő: vannak olyan viccek, amik az olyan felnőttek számára szórakoztatóak, akik szoktak olvasni”.
Idill helyett realitás
A Simpson családot több mint 100 országban vetítik, ami megcáfolja azt a hiedelmet, miszerint az amerikai vígjáték nem szól akkorát a tengerentúlon. „A diszfunkcionális családok univerzálisak” magyarázta röviden a jelenséget Brooks, amivel bár tömören összefoglalta a sorozat erősségét, természetesen ennél összetettebb jelenségről van szó.
A Simpsons egy volt a jellegzetes amerikai szitkomok közül, mégis különbözött azoktól: bár itt is egy család mindennapjait követték a nézők, a nagy tanulságok elmaradtak az epizódok végén, a humor pedig nem ütős megjegyzéseken, hanem a szereplők emberi hibáin alapult. A nem velük, hanem rajtuk nevetünk humor elsődleges forrása Homer, aki határozottan nem az a tiszteletreméltó, szorgalmas és bölcs családfő, akivel egy hagyományos sorozatban találkozhatunk. Fő tulajdonságai között kiemelendő lustasága, falánksága, erőszakossága, emellett ő a legkevésbé okos családtag. Ennek ellenére sokszor fogalmaz meg általa bölcsnek vélt gondolatokat, amik szöges ellentétéi a hagyományos sorozatok pozitív világlátásának:
„Gyerekek, mindent megtettetek, mégis csúnyán elbuktatok. A tanulság az, hogy soha ne próbálkozzatok. ”
Az ambiciózusság ami az „amerikai férfi” számára a kiemelkedő karriert jelenti, Homer esetében abban merül ki, hogy arról álmodozik: egyszer ő eszi majd meg a világ legnagyobb szendvicsét. A fent felsorolt, nem túl vonzó tulajdonságai ellenére Homer mégis kedvelhető karakter marad, mivel családja felé mindig jó szándékkal és szeretettel fordul. Dühkitöréseit nem a szeretet és tisztelet hiánya az oka, hanem az „elegem van belőletek” érzés, amivel bármelyik néző könnyen tud azonosulni. Ezzel pedig máris érhetővé vált a sorozat ikonikussá válásának fő oka. A Simpson család legfőbb üzenete az, hogy nem kell (és nem is lehet) olyan tökéletes családi életet élni, amelyet az átlagos televíziós sorozatok sugallanak.
Kontraszt a családon belül
A Simpsonsban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a popkulturális és politikai utalások, de a sorozat dinamikáját még a legújabb epizódokban is meghatározza az a jellembeli ellentét ami Homer és a család női tagjai között észlelhető. Simpsonék házassága a gyakran alkalmazott sémán alapul, ami alapján a kiemelkedő képességű „jó nő” egy középszerű alak mellett köt ki. Marge a gimnáziumban a vitaklub tagjaként a nők jogaiért harcolt, modellkedett, ezzel szemben Homer szellemi teljesítményét talán ezzel az idézettel lehet legjobban szemléltetni:
„Mégis miért érezném magam okosabbnak a tanulástól? Különben is, valahányszor valami újat tanulok, az kiszorít valami régi dolgot az agyamból. Emlékszel, amikor elvégeztem azt a borászati tanfolyamot, és elfelejtettem, hogyan kell vezetni?”
Marge mégis vonzódik hozzá kedvessége, alkalmanként fellelhető figyelmessége és a sorozatban csak és kizárólag számára érzékelhető vonzereje miatt. Fontos kiemelni, hogy bár háztartásbeli, Marge nem férje alárendeltje, hanem támogató partnere, sokszor a család esze, aki Homerról ugyanúgy gondoskodik, mint gyerekeiről. Az egyenrangú és becsülendő családanya karaktere a sorozat kezdetekor egyedi ábrázolásnak számított, ezért lehet az, hogy a régi epizódok visszanézése sem tűnik elavulnak, nem vált a cancel culture áldozatává.
És, ha már időtlenség: Lisát már a 90-es években olyan rajta kívülálló társadalmi kérdések foglalkoztatták (pl: környezetvédelem, társas magány) amik ma is különösen aktuálisak. Ezzel az érdeklődési körrel az idősebb a bölcsebb hozzáállástól eltávolodva a sorozat Lisát koránál és apjánál is sokkal bölcsebbnek ábrázolja, aki sokszor értetlenül áll lánya komoly gondolatai, és felnőttes értékrendszere előtt. Ennek ellenére apa és lánya folyamatosan dolgozik azon, hogy megértsék egymás gondolkodását, épp ugyanúgy, ahogy a sorozatban az összes konfliktussal és kihívással meg tanulnak együtt élni a szereplők. Ironikus módon ezzel pont ugyanolyan pozitív és életigenlő üzenetet közvetít a Simpson család, mint a kevésbé szatirikus sorozatok.
Fotó: Stefan Grage, Unsplash Forrás: HN Entertainment, The Take, Tv insider, BBC culture
Olvass tovább!
Kövesd a Marie Claire-t a Google hírekben is!
