Vannak fejlődéstörténetek, még inkább felemelkedéstörténetek, amelyek örökre beleégnek a tudatunkba. Könyvek kapcsán nem egy ilyen tapasztalásom volt már. Sorozat esetében, bár sok kedvencem van, talán ritkább az efféle élmény. Az Egy szobalány vallomása című sorozat viszont annyira berántott, hogy megfeledkeztem a saját életemről, és legszívesebben azonnal felkerestem volna a főszereplőt, hogy segítsek rajta. A sorozat a huszonéves Alex történetét meséli el, aki az éjszaka közepén kislányával együtt menekül el otthonról…
Alex hároméves kislányával és egy bőrönddel hagyja maga mögött bántalmazó kapcsolatát és a lakókocsit, amelyben éltek. A zsebében alig van pénz, az autóját pedig, amelyben az első éjszakát töltik, egy baleset miatt veszíti el. Egyedül van, nincs senki, akihez menekülhetne, akitől segítséget kérhetne. Ahhoz, hogy segély kapjon, az állam támogassa, munkát kell szereznie: takarítónak áll és emberfeletti erővel próbálja megoldani a rá zúduló problémákat. Szép lassan bontakozik ki előttünk, nézők előtt is a múlt, a pontos történet, az érzelmi abúzus, amely még effektív testi erőszakig nem fajult… Pontosan ugyanolyan lassan fogjuk fel, mi történt, ahogy Alex is felfogja, megérti, hogy családon belüli erőszak áldozata lett. A sorozat nagyszerűen ábrázolja azt a lelki fejlődést, időnként visszaesést, de küzdeni akarást, amit egy bántalmazott nő átélhet.
Gyomorszorító érzéssel, de teljes erőnkkel a kanapéról szurkolva tarthatunk a fiatal anyával, aki egykori vágyait félretéve csak arra fókuszál, hogy el tudja tartani a lányát és valahogy boldoguljon. Az amerikai szociális háló bürokratikus útvesztői (segélyek és támogatások), a jogi eljárások embertelen világa és persze a függőségekkel küzdő, visszahúzó családi múlt mind megnehezítik a helyzetét. Miben segíthet egy megbánást mutató, de alkoholproblémával küzdő bántalmazó férj? Milyen támaszt nyújthat egy pszichésen labilis anya, egy szintén bántalmazó és exalkoholista apa, aki anno elhagyta őket?
A valóság
A sorozatot valós események ihlették, és ezt érezni is a történetszövésen. Alapját ugyanis Stephanie Land Maid: Hard Work, Low Pay, and a Mother’s Will to Survive című könyve adja, bár Molly Smith Metzler (Orange Is the New Black), a forgatókönyvíró változtatott a részleteken.
Stehpanie Land hat évvel ezelőtt írta meg személyes történetét először egy esszében, amely a Vox magazinban jelent meg. Az írás fókuszában, a sorozatban is központi szerepet kapó takarítás állt: Alex a sorozatban is történeteket jegyez le egy füzetbe a lakásokról és lakóiról, ahol takarít. A regény három évvel később született meg, és hamar a The New York Times bestsellerlistáján találta magát. A könyvben már megjelenik a családon belüli erőszak is: az írónő maga is menekülni kényszerült 29 évesen mindösze 9 hónapos kislányával bántalmazó férje elől.
Az Alexet alakító, Margaret Qualley évek eddig igyekezett nem nagydobra verni, hogy Andie MacDowell lánya. Emlékeztek a Volt egyszer egy… Hollywood hippilányára, aki Brad Pittel kokettált? A fiatal színésznő aztán számos szerep után a 2019-es Fosse/Verdonért Emmy-jelölést is kapott.
Állítólag azonban ennél a sorozatnál, kifejezetten az ő ötlete volt, hogy anyukáját kérjék fel a bipoláris anya szerepére. Nem volt rossz ötlet, sőt! Ők ketten szenzációs párost alkotnak a sorozatban: Andie MacDowell mesterien hozza a bipoláris, pszichésen zavart, nárcisztikus, a bántalmazó kapcsolataiba folyton visszamenekülő édesanya karakterét. Hol szétveti a boldogság, hol saját fájdalmát a lányán vezeti le. Alex pedig tűr, hiszen ezt a mintát hozta magával, ezt tanulta meg már egészen kiskorában egy ilyen anya mellett.
A sorozatban szereplő karakterek, mellékszereplők és az ő sorsaik, történeteik segítenek megérteni, hogyan kerülhet valaki olyan helyzetbe, hogy bár vannak körülötte, mégsem számíthat senkire. Alexnek kell megtanulnia, hogy túllépjen rajtuk. Annak ellenére is, hogy persze egy történet sem fekete vagy fehér. A szenzációs színészi alakítások, a történetszövés és a mellékszállal együttesen érik el a megfelelő hatást. Ez a sorozat rémisztően valóságos.
Fotó: Netflix
