Ezek voltak 2021 meghatározó könyvei (szerintünk)

Tiefenthaler Eszter – Háy János: Ne haragudj, véletlen volt

Elvileg egy karanténnapló, vagyis lenyomata a 2020-as évnek, de a járványhelyzet inkább csak a keretet adja, valójában arról szól, amiről Háy János már sok helyütt beszélt (többek között a Marie Claire-nek adott interjújában is): ha meghal valaki, aki a szívünkhöz nagyon közel áll, a fájdalmon nem kell erővel túl lenni, nem kell – és nem is lehet – elengedni, mert mindig fájni fog. Hétköznapi helyzetek és szívbemarkoló mondatok – Háy stílusa olyan, amitől azt érezzük, hogy ez velünk történik, vagy velünk is ugyanígy történne. A különböző életek között sokkal több a hasonlóság, mint a különbség.

Bobák Szilvia – Szilasi László: Kései házasság

A Kései házasságot a legdurvább karanténidőszakban olvastam, semmi más nem kötötte le a figyelmem. Szilasi elképesztő érzékenységgel meséli el két, kisvárosi értelmiségi egymás mellett leélt életét, nem megélt szerelmét. A történet hátterében alulnézeti perspektívából rajzolódik ki a szocialista Magyarország vidéki kultúrája, miközben gyönyörűen beszéli el két ember egymáshoz kapcsolódásának magasságait és mélységeit. Nemcsak a szavak és a mondatok, de a kétfókuszú elbeszélésmód, a kötet arányai, sőt még a szövegek hossza is többletjelentéssel bír, hozzáad kettejük kapcsolatának precíz bemutatásához. A kötetnek hála kiléphettem a négy fal közül, a nagyszüleim fiatalságának korába repültem, és úgy éreztem, jobban megértem őket.

Békefi Dóra – Cressida Cowell: Hajdan varázslói

Mindig imádtam a meséket, amióta pedig anya lettem, van is kire fognom, hogy másféle könyv ritkán kerül a kezembe. Cressida Cowell első magyarul megjelent sorozata, az Így neveld a sárkányodat is levett a lábamról (bevallom, az utolsó két kötetet már gyerek nélkül olvastam), és a Hajdan varázslói sem okozott csalódást. Egy olyan világba csöppenhetünk, amely, bár félelmetes és veszélyekkel teli, csodálatos és igazságos is, tele van varázslatos lényekkel, és ahol, ha tiszta a szíved és van két igaz barátod, minden sikerülhet. Jó ebben a varázsvilágban létezni, és hinni abban, hogy (talán nem csak) hajdan volt varázslat. Mi a könyvhöz készült illusztrációkat is imádtuk, ugyanaz az árnyalt humor és érzelemvilág köszön vissza róluk, amely a sorozatra is jellemző.

Dóczy Julcsi – Robin Norwood: Nők, akik túlságosan szeretnek – A változás, amit a férfiaktól várunk

Mi, nők sokszor izgalmasnak találjuk az érzelmileg elérhetetlen, problémás rosszfiúkat, de míg ez tizen- vagy huszonévesen felvillanyoz, és maximum egy nagy sírással végződik, harmincévesen már sokkal komolyabb fájdalmakat szül. Korábban jó pár ilyen kapcsolatba estem bele én is, ezért amikor a kezembe került ez a könyv, teljesen belefeledkeztem az olvasásba. Számtalan történetben magamra ismertem, csak úgy potyogtak az ahaélmények és estek le a tantuszok. Robin Norwood nagyon sokat segített abban, hogy megértsem a saját működésem, és ráébredjek, én is tudok változtatni. Ha pedig én változom, minden és mindenki más is változik körülöttem. És nem csak nekem segített ez a könyv, a szerkesztőségben kézről kézre adtuk. Szerintem minden nőnek kötelező olvasmány.

Molnár Anikó – Yann Martel: Pi élete

Néhány éve, a nagysikerű mozifilmet követően (amelyet azóta sem láttam) egyszer már nekifutottam, de húsz oldalnál többre nem jutottam – nem kötött le, és utána egy szóra sem emlékeztem. Tartottam is a sztoritól, rettegtem, hogy hány állat – köztük a tigris – haláláról kell majd olvasnom, egyszóval mondhatom, totális „sztoriszűzként” kezdtem neki újra idén. Most hamarabb beszippantott, és a végén úgy arcul csapott, ahogy nem vártam. Az utolsó tíz oldal fordulata szíven üt, átértékelsz minden addigi mondatot, belefacsarodik a szíved-lelked… A többi „szűznek” üzenem, ez nem pusztán egy történet, ahol adott egy csónak, benne egy fiúval és egy tigrissel.

Ruszina Rita – Iveta Merglová: Ema elvan

Az a jó az olvasásban, hogy mindig van a világirodalomban valaki, aki már átélte, túlélte, megélte épp azt, amiben vagy: legyen az ármány, csordultig szerelem, vagy amikor úgy orron vág az ajtó, hogy teljesen padlóra kerülsz. De mi van akkor, ha utóbbi esetben nyúlnál a könyvért, és mégsem működik? 2021 nekem nagyjából ilyen volt. De van egy jó hírem. Itt van Ema – a maga letisztult, páratlan öniróniájával. Aki nem a padlón fekszik, hanem nemes egyszerűséggel kiteregeti magát a fregolira. Ema nálad is vacakabbul van. És ahogy kacagsz a mindennapjain, ez az abszurd pillanatokkal teli nő megtölt együttérzéssel és derűvel. Számomra ez a zseniális képes napló hozta azt a már-már divatjamúlt intimitást, amelyet csak egy könyvvel élhetünk át. Akár szavak nélkül.

Nemes Péter – Szálinger Balázs: Al-dunai álom

Az elmúlt években kezdtem el figyelni, hogy a szerző hány és milyen kérdést tesz fel a művében. Szálinger Balázs könyvében – kis túlzással élve – minden oldalra jut egy izgalmas felvetés, és ami még jobb, válaszalternatívákat is ad, jobbnál jobb megoldókulcsokat olyan 21. századi problémákra, amelyekben jócskán érintettek vagyunk. A román–szerb–bolgár határon járunk, ahol a Kárpát-medence összes folyóvize találkozik, ahol a Duna elterebélyesedik, ahol a Monarchia valamikori szeglete volt, ahol Kossuth tovaillant az emigrációba, és ahol Ada Kaleh szigete víz alatti városként él tovább. Csak néhány felvillantott kép, de Szálinger futószalagon szállítja a vidék történelmét, a jeles eseményeket, amelyet a még ott élők emlékmorzsáival paníroz. Merthogy gyakran találkozunk gasztronómiával is ebben a műben – nevezzük naplónak. Izgalmas, finoman humoros, jó lendületű mű, borász jelzővel élve: enyhén fickós savakkal.

Tóth-Szántó Krisztina – Rényi Ádám: Osztálytalálkozó

Az idei év rohanása számomra nem az elmélyült olvasást hozta meg. Rám talált viszont a legújabb kedvencem, Rényi Ádám debütáló novelláskötete, amely után örökre beégett képek maradtak. A könyv alcíme (És más mesék inkább felnőtteknek) is igazán árulkodó: csupa szerethető és esendő karakter sztoriját meséli el, történetük itt és most játszódik. Mesél a wellnesshotelben egyedül hétvégéző szingliről, a szakító influenszerpárról és a gyanúsan magabiztos jósról is… A rövid novellák örkényi csavarral zárulnak, de közben is érdemes nagyon figyelni, majd – a feje tetejére állt valóságot ismerve – akár újra elolvasni egyiket– másikat.

Tamás Anita – Edith Eva Eger: Az ajándék – 12 életmentő lecke

Az Egyesült Államokban praktizáló, magyar származású pszichológus első könyve, A döntés pár évvel ezelőtt egyszerre kólintott fejbe, és segített, hogy egy mélypont után úgy döntsek, elég az önsajnálatból. Második könyvét még tavaly kaptam karácsonyra, de csak idén olvastam el. Az ajándéknak tényleg minden mondata ajándék, Edith Eva Eger gondolatait érdemes megjegyezni, megfogadni és magunknál tartani – mint egy kulcscsomót, amely nyitja az önmagunk építette börtön ajtajának összes zárját. Az elkerülés, a feldolgozatlan gyász és a neheztelés kulcsát én már zsebre tettem. És mivel épp idefér, az én ajándékom a kedvenc idézetem a könyvből: „Ne vond be a fokhagymát csokoládéval.”