Sok minden miatt híres volt a Trónok harca, más dolgok miatt kifejezetten hírhedt. Utóbbi csoportba tartozik talán az is, hogy rengeteg olyan karaktert öltek meg benne, akiket különösen szeretett a közönség. Ned Starktól Stannis Baratheonon át Daenerys Targaryenig egyetlen szereplő sem volt biztonságban. A sokk valószínűleg azért is volt akkora, amikor ezeket a karaktereket kiírták, mert nem vagyunk hozzászokva – különösen nem ekkora tömegben. Ám a filmsorozat és az annak alapjául szolgáló regényfolyam szerzője, George R. R. Martin elmondta, hogy ez mindig is része volt az ő történetvezetésének.
Kíméletes történetmesélés?
George R. R. Martin már gyermekkorában megutálta a kíméletes történetmesélést, amikor azt érezte, kedvenc szuperhős képregényei nem vezetnek sehova. „Ott van például a Superman. Ott a barátnője, Lois Lane, a legjobb barátja, Jimmy Olsen, Perry White, a Daily Planet szerkesztője, és valami történik. Aztán a végén mégis ugyanott vagyunk, mint a történet elején, képregényről képregényre, évről évre.” A Pókember képregényektől kezdve érzi úgy George R. R. Martin, hogy ez megváltozott, ami üdítően hatott. „Ez mind Stan Lee-nek volt köszönhető, ő inspirálta az én munkámat is – mondta. – Váratlanul megölni karaktereket, szereplőket, akik nem is azok, akiknek látszanak, akik kicsit jók, de ugyanannyira rosszak is. Szürke jellemű karaktereket. Nem tudod, mit gondolj, örülj vagy szomorkodik, amikor a baj megtörténik. Ez mind Stan Lee keze nyoma.”
Miért jó?
„Az ilyen szörnyű fejezetek után az emberek felháborodnak – folytatja George R. R. Martin. – Dühösek lesznek, vagy éppen szomorúak. A sarokba hajítják a könyvet, vagy egyenesen a tűzbe vetik. A tévét nézve ugyanez a hatás, ami az én szememben jó. Beszélünk a halálról!”
Ugyanakkor azt túlzásnak tartja, hogy a fikciós irodalom tömeggyilkosának nevezik. „A Csillagok háborújában sokkal több szereplőt ölnek meg! – jelentette ki. – Rögtön az első filmben felrobban az Alderaan bolygó, amin nagyjából 20 milliárd ember élt, és mind meghalt. De ezzel senki sem foglalkozik. Azért, mert nem tudtunk róluk semmit. Csupán statisztika. Ha a halálról írunk, ismernünk kell az áldozatokat.”
Forrás: Mental Floss Fotó: IMDB
