Edward Cullen. Chuck Bass. Lloyd Dobler. Spike a Buffy, a vámpírok réméből. A táblát tartó pasi az Igazából szerelemből. Mind olyan karakterek voltak, akik valamilyen módon átlépték, vagy legalábbis összemosták a beleegyezés határait, agresszíven ostromolták a nőket, alig vagy egyáltalán nem törődve azok vágyaival. A viselkedésüket a popkultúra mégsem ijesztőnek, sokkal inkább romantikusnak állította be. Egészen sokkoló szembesülni a ténnyel, hogy rengeteg romantikus hős, akiktől fiatalkorunkban majd elaléltunk, valójában egy toxikus és a nagyon is ijesztő férfitípust testesített meg.
Természetes, hogy a romantikához hódításra is szükség van – valakinek csak meg kell tennie azokat a bizonyos első lépéseket. A popkultúrában azonban a hódítás, a vágyott nők ostromlása szinte mindig átlép egy bizonyos határt: a romantikusnak szánt gesztusok néha egészen konkrétan átcsúsznak az illegalitásba, máskor inkább „csak” ijesztőnek, és tolakodónak hatnak A nő elsőre, sőt másodikra is nemet mond a szerelmes férfinak? Sebaj! A romantikus filmek alap felállása szerint a férfi rendületlen kitartása lesz az igaz szerelem bizonyítéka. A szerelmes hős addig hajszolja tovább a vágyának tárgyát, amíg az végre „felismeri”, hogy valójában nagyon is akarja a férfit. Megadja magát az érzelmek áramlásának, ami után boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ezt a kitartó ostromot a valóságban zaklatásnak nevezzük. Kutatások pedig már megállapították, hogy a romantikus vígjátékok igenis képesek normalizálni a zaklatásos viselkedést.
De még ha a filmek el is ismerik, hogy a férfi szereplők túl messzire mentek el az ostrom során – például azzal, hogy ténylegesen ráerőltették magukat a nőre –, a tettükre hamar felmentés kapnak, és gyorsan elfeledkezünk az erőszakos viselkedésükről. Lássunk is néhány megdöbbentő példát arra, hogyan jelent meg ez a toxikus viselkedés híres filmekben és sorozatokban.
Számos esetben kezdődik a főszereplők szerelmi története egy kvázi szexuális zaklatással. A legrégebben gyártásban lévő amerikai szappanoperában, a General Hospitalban, a sztori szuperpárjának Luke-nak és Laurának a közös története egy 1979 októberi epizódban kezdődött – amikor Luke megerőszakolta Laurát egy diszkóban. Később a műsor inkább „csábításnak”, semmint nemi erőszaknak aposztrofálta ezt a esetet, ami után a két fél természetesen egymásba szeretett. A páros egy 1981-es epizódban végül össze is házasodott. „Nagyon bántott, hogy romanticizálták a nemi erőszakot” – nyilatkozta később Anthony Geary, a Luke-ot alakító színész, majd ugyanebben az interjúban egy „klasszikusan romantikus karakterként, klasszikus antihősként” jellemezte a szerepét. A General Hospital a szexuális zaklatást nem a bizalom végleges megtöréseként ábrázolta, hanem egy olyan alapként, amelyre igenis felépülhet egy egészséges kapcsolat. Ezt a narratívát más műsorok és filmek is előszeretettel használták.
Ott van például az 1982-es sci-fi klasszikus, a Szárnyas fejvadász, amelynek a főszereplője, Rick Deckard egy ponton ráerőlteti magát egy Rachael nevű androidra. A pillanatot mégsem erőszakosnak, hanem romantikusnak állították be – a jelenet közben még egy szexi szaxofonszóló is felcsendült. Casey Cipriani a slate.com-on a következőt írta a film 2017-es folytatásáról, a Szárnyas fejvadász 2049-ről: „Az új Szárnyas fejvadász cselekményének nagy része azon a meggyőződésen alapul, hogy Deckard és Rachael az első pillanatban egymásba szerettek. Ám az ő »szerelmük« valójában egy kényszerítő szexjelenet eredménye volt.” Hasonlóképpen a Trónok harca első évadában Daenerys Targaryen és Khal Drogo kapcsolata is – amelyet mindent elsöprő nagy szerelemként ábrázolnak – egy olyan nászéjszakával kezdődött, amikor is a tinédzser lány sírva, kétségbeesve próbálta meg magán tartani a ruháit – sikertelenül.
Ám még ha egy karaktert a sorozat egy pontján ténylegesen erőszakosnak is mutatnak be, szinte biztosak lehetünk benne, hogy ha a sztori később úgy kívánja, probléma nélkül felmentik majd a férfit a tette alól. A 2000-es évek imádott tinisorozatának, A pletykafészeknek az első epizódjában a playboy Chuck Bass két lányra is megpróbálja ráerőltetni magát – Serenára, illetve Jennyre, az utóbbit konkrétan meg akarja erőszakolni. A részek előrehaladtával azonban minderről elnézően megfeledkezünk, és az erőszakos Chukból egyik pillanatról a másikra faragnak a készítők lányok szívét megdobogtató romantikus hőst. Na jó, Chuck átalakulása valójában sosem lett teljes, a fiú viselkedéséből ugyanis Blair Waldorffal való románca során is gyakran elővillant a bántalmazó énje. Az első évadban például, miután a sorozat címadó blogja felfedi, hogy Blair Chuckkal és egy másik fiúval is lefeküdt, Chuck a következőt mondja a lánynak: „Egy bizonyos szintig elbűvölő volt, amikor még gyönyörű voltál, finom és érintetlen. De most már olyan vagy, mint apám egyik telivérje. Keményen betört, és nedvesen félretett. Nem akarlak többé, és nem értem, más miért akarna.” Majd az évad végén, az apja esküvőjén Chuck a következő beszédet mondta, kifejezetten Blairnek címezve: „Az igaz szerelemben soha nem adjuk fel, még ha a szerelem tárgya könyörög is” – mondja, miközben meredten a lányra néz. A sorozat Chuck és Blair esküvőjével ér véget.
A nemi erőszakot a sorozatok gyakran a dráma fokozása érdekében vetik be, és egyáltalán nem foglalkoznak azzal, milyen valós következményei lehetnek annak egy kapcsolatra nézve. A Buffy, a vámpírok rémében a nagy közönségkedvenc Spike azért próbálja megerőszakolni Buffyt, hogy így kényszerítse a lányt szerelmi vallomásra. Az erőszaknak később semmilyen következménye nem lesz: Spike továbbra is egy közkedvelt karakter maradt, a lelkét is visszakapta, és továbbra is intim, valamint szexuális kapcsolata volt Buffyval.
A konkrét erőszaktevők mellett persze ott vannak azok a szerelmes hősök is, akik csábítás címszó alatt zaklatni kezdik kiszemeltjeiket. A tinilányok bálványa, Edward Cullen az Alkonyat filmek első részében megállás nélkül követi szerelmét, Bellát, még a szobájába is beoson éjszaka, hogy azt nézze, ahogy a lány alszik. Az egyik későbbi részben az autója motorját szedi szét, hogy Bella véletlenül se tudja elhagyni a házat. Edward stalkingoló viselkedését a történet egyfajta védelmező gesztusnak próbálja meg beállítani: azért tette mindezt, mert szereti Bellát, és biztonságban szeretné tudni. De az is gyakran előfordult, hogy a zaklatást magabiztos flörtnek csomagolják be. Meredith Gray és Derek Shepherd szerelmi története A Grace klinika című sorozatban egy munkahelyi zaklatással kezdődött. „Azon tűnődtem, vajon miért forszírozod ennyire, hogy járjak veled. Tudod, hogy a főnököm vagy, hogy szabályellenes, és hogy nemet mondok” – mondta a sorozat elején Meredith, amire Derek így válaszolt: „Jó móka, nem?” (Később ők is összeházasodtak, és családot alapítottak.)
Ezek a jelenetek mind-mind azt sugallják, hogy a romantikához bőven elegendő, ha a férfiban fellobban a vágy, a nő igényeit nem feltétlenül kell figyelembe venni.
Tökéletes példa erre az 1989-es Mondhatsz bármit című romantikus vígjáték is. A szerelmes fiú, Lloyd a film végén egy hajnali órában a feje fölé tartott kazettás magnóval tart szerenádot Diane ablaka alatt, hogy így próbálja meg visszaszerezni a lányt a szakításuk után. A lány ezután azt mondja a fiúnak, hogy szüksége van rá. „Csak egy kérdésem van. Azért vagy itt, mert szükséged van valakire, vagy azért, mert rám van szükséged?” – kérdezi ekkor Lloyd , és egy pillanatra esélyt ad Diane-nek, hogy elmondhassa saját vágyait. A zene azonban felpörög, Lloyd pedig gyorsan lezárja a témát: „Felejtsd el. Nem érdekel” – mondja, és odahajol a lányhoz egy csókért.
A sort a végtelenségig lehetne folytatni – biztosan felkerülhetne még a listánkra Christian Grey a Szürke örven árnyalatából, Noah a Szerelmünk lapjaiból, Joe a Szerelem hálójából vagy a kamaszlányok legújabb bálványa, Hardin Scott az Miután-filmekből.
Az említett karakterek persze mind fiktív személyiségek, és a történetüket is a fantázia szülte, az általuk bemutatott viselkedési minták azonban nagyon is valóságosak. A filmekben és sorozatokban látott romantikus ábrázolásoknak ráadásul a saját életünkre nézve is komoly hatása lehet. Minél több normálisnak beállított toxikus szerelmi történettel találkozunk, annál inkább elfogadottnak, sőt természetesnek fogjuk tartani az ilyen típusú viselkedést a kapcsolatainkban. A romantikus filmek már nagyon fiatalon arra kondicionálják a lányokat, hogy elfogadják, sőt romantikusnak tartsák, ha egy fiú gúnyosan, hidegen viselkedik velük, ha követi, vagy éppen zaklatja őket. Ezeket a mintákat felnőve kemény munkával és tudatossággal lehet csak felülírni.
Forrás: The Atlantic Fotó: Getty Images
