Palya Bea: Az album a LéleKzet címet kapta, nem véletlenül. Nagyobb fokú szabadság van jelen az életemben, összehasonlítva a korábbi évekkel, és az egész anyag is nagyon szabad módon született. Dzsessz-zenében érlelődött művészekkel dolgozom, akik nagyon jól improvizálnak. Amikor összejövünk a próbateremben, akkor van egy flow, amit néha még jobban is szeretek, mint a koncerten – bár természetesen koncertezni is nagyon jó velük! Ezek az alkotói pillanatok annyira örömteliek, hogy a mostani zene is ebből nőtt ki.
Nagyon büszke vagyok a saját zenei értékrendemre, ízlésemre. Ez nem jelenti azt, hogy nem változik, hogy ne hallgatnék új dolgokat, ellenben elképesztően szeretem azt a zenét, ami születik. Semmilyen kompromisszumot nem kötök, csak a szívemből jövő, a fülemnek tisztán szóló dolgokat éneklem föl, ezt is hozom ki a srácokból. De van ennek olyan vetülete is, hogy teret hagyok a zenészeimnek, hogy játsszanak. Világklasszis zenészekkel dolgozom, és ez egy olyan bizalmi, a zenei szeretésen alapuló viszonyrendszer, aminek bizony a lemezen is nyoma van, egyszerűen olyan jó, különleges dolgokat játszanak.
Valójában egy Covid-albumot terveztem következőnek, ami keserűbb hangvételű lett volna; de amikor bementünk a próbaterembe, mégis vidámak voltunk, egyszerűen tele voltunk élettel, így az egész album is elképesztően élettel teli lett.
Hogyan nyilvánul meg ez a zenei összhang a nézők számára kézzelfogható módon egy koncert alkalmával?
Felveszünk egy anyagot, de aztán hagyjuk, hogy éljen, lélegezzen. Koncertkörnyezetben is ez történik. Ehhez nagyfokú biztonság és egymásra figyelés kell, és persze minden koncertnek van egy váza a dalok mentén. Emellett nagyon más, amikor jó pár száz ember elé ülünk be a színpadra – mondjuk a Szegedi Szabadtérin, mint amikor egy kisebb klubban játszunk. Mindig hagyjuk, hogy hasson ránk a pillanat, szerintem ettől lesz emberi, izgalmas és élettel teli. A Szabadon című számot például valószínűleg több ezerszer játszottam el, mióta megszületett, de még kétszer sem ugyanúgy. Célom is ez valahol, hogy mindig legyen benne meglepetés! Azt hiszem, a nézők sem azért jönnek egy koncertre, hogy ugyanazt hallják, hanem hogy a viszonyokat érezzék, azt, ami köztem és a zenészek közt van. Ebből a szempontból egy jó koncert kicsit színház is: megjeleníti az emberi kapcsolatokat, amelyek hangokban, zenében kifejeződnek – és ez izgatja fel a nézőt, ez az, ami a fülét és a szívét ott tartja.
Július 12-én kik lesznek ennek az izgalmas játéknak a szereplői?
A bevett ötfős csapatom – négy zenész és én – a csillagokat is lehozza az égről – ez Szegeden is így lesz! Nagyon jól ismerjük, várjuk is már a szegedi közönség szeretetét. Zenésztársaim közül Lisztes Jenőt én csak úgy hívom, a Cimbalomkirály: nemcsak a hangszere hungarikum, ő maga is! Rendkívüli könnyedséggel és humorral játszik, minden hangjára figyelni kell, ahogyan feltölti az üres helyeket és emeli a zenét, egészen fel az égig! Aztán ott van Orbán György, a létező bőgősök egyik legjobbika. Amint meghallja az első hangot, olyan élettel teli módon pengeti meg a hangszerét még akkor is, ha véletlenül nem emlékszik a szám első szerkezetére, olyan erővel játszik, és persze elképesztően fülel, pillanatról pillanatra létrehoz valami áramlást, amitől az egész koncert emelkedik. Czirják Tamást láttam fiúból férfivé érni a saját bandáimban az elmúlt kilenc év során – egyébként a Jazzbois dobosa, alapító tagja is. Ő is spirituális és zenei világklasszis! Dongó, a fúvós Szokolay Dongó Balázs pedig harminc éve társam a zenében, imádom, bármit is csinál – és ezzel a közönség is így van!
Említette, hogy a környezet is befolyásolja a csapatot az Újszegedi Szabadtéri Színpad a zöldövezeti elhelyezkedésével ideális, „levegős” helyszín a LéleKzet dalainak számára. Hogyan hat ez az előadóra?
Én picit más mozit nézek, mint a közönség. Ők engem néznek, de én épp a 180 fokkal szemben lévő tájat látom. A nyitott tér, a besötétedő nyári este annyira gyönyörű, egyfajta plusz tágasságot ad számomra. Nagyon sok koncertet efféle „ég-moziként” őrzök meg a lelkemben. Sokszor úgy írok szövegeket, zenét is, hogy belső képeket fordítok le. Az új dalokra ez különösen jellemző, a Kígyó is egy konkrét, filmszerű történet, vagy a Sírd el a könnyeidet, a Vadludak, a Csillagvágta – mintha mozgóképet fordítanék vissza a verbalitásra. Érdekes szinesztézia, az érzékek együttállása, ami zenére fordítódik. Énekes-dalszerzőként ezáltal a saját érzékenységemet is vásárra viszem.
Mi a helyzet a nézőkkel?
Ez az átjárás az illékony világok birodalmába a zene és a dalok által, ez az, ami a közönséget is meg fogja indítani – mindig megindítja, de a szegedi közönség különösen jól edzett: füle van a hallásra, szíve a befogadásra. Egy jó koncerten mélyebben kezdünk el lélegezni. Ráadásul az a fajta flow, ami köztünk van a zenekarban, szerintem nagyon különleges, ritka is talán. Vágni lehet a szeretetet a színpadon. Ezt a közönség is érzi!
A Szabadtéri Játékok helyszíne személyes okokból is különösen alkalmas lehet arra, hogy ez a flow-élmény megszülessen, igaz?
Nem messze, Makón születtem, így Szeged nekem a gyerekkorom is egy kicsit, rokonaim is élnek ott. Különleges kiskori élmény ez a vidék a számomra, és persze rengeteget játszottam Szegeden. Zenésztársam, Dongó is, a Dél-Alföldi Szaxofonegyüttes és Békés megyei származása révén – egyszóval közel állunk ehhez a földhöz, a tájhoz: az életérzéshez, ami nekem ma Szegedet jelenti!
Palya Bea legújabb szerzeményeit és kedvelt slágereit is meghallgathatják a zenerajongók, akik csatlakoznak az egyedülálló énekesnőhöz és zenekarához a felszabadító zenei utazáson július 12-én, a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán.
Fotó: Veres Anita
